Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

működését is akadályozhatták. Minthogy Petru Rareş 1546. szeptember 3-ánmeghalt, György deák lehetett latin oklevelezésének utolsó intézője. Abból, hogya korabeli szász iskolázott réteg gyakorlatához igazodva családnevét (Schmidt?)szintén latinizált alakban használta, erdélyi németnek vélem, aki azonban tudhatottannyit magyarul, amennyi szóbeli érintkezésben a tolmácsoláshoz elégségesvolt a magyar nyelvű írásosság általánossá válása előtt.Dési István, Alexandru és Bogdan Lăpuşneanu vajdáksecretariusaJóllehet az Alexandru és Bogdan Lăpuşneanu kancelláriájábansecretariusként dolgozó Dési Istvántól maradt fenn talán a legtöbb biztosan azonosíthatókézírás, személyéről mégis alig tudunk valamit.Neve egyértelműen tanúskodik arról, hogy Désről, tehát városi környezetbőlszármazott, és azt is tudjuk, hogy „egy szegény ember gyermeke” volt. A sóbányászatbanés sókereskedelemben érdekelt város iskolájában szerezhette megíráskultúráját, melynek segítségével bejutott az erdélyi fejedelem kancelláriájánakíródeákjai közé. Itt figyelhetett fel reá János Zsigmond (korabeli használatosnevén II. János választott magyar király), és amikor Alexandru Lăpuşneanu vajdaa latin írásgyakorlatban járatos személyt kért tőle, őt ajánlotta secretariusnak amoldvai kancelláriába. Egy 1572-ből való forrás így nyilatkozik erről: „szegénykirály adta volt bé néki [azaz Alexandru Lăpuşneanunak], mint akkori jó szomszédjának”.447 Erre valószínűleg azt követően kerülhetett sor, hogy az erdélyi országgyűlés1558 őszén Csicsó várát és Küküllővárat, tartományaikkal együttvisszaadta Lăpuşneanunak. 448Mindenesetre 1561 tavaszán Dési István már bizonyíthatóan Lăpuşnenauszucsávai udvarában tartózkodott, mert ez év május 22-étől maradt reánk a legkorábbiolyan vajdai levél, amelyen már ott olvasható az az ellenjegyzés (Exmandato wayuode proprio Stephanus a Dees secretarius wayuode), amelyről azáltala kiállított iratok bizonyosan felismerhetők. 449 Dési titkárkodása a moldvaivajdai kancelláriában körülbelül egy évtizedig tarthatott és 1570 őszén érhetettvéget. Moldvában írt, mostani ismereteink szerint utolsó levelén 1570. szeptember26-i jászvásári keltezés és az alábbi ellenjegyzés olvasható: „Ex mandatoillustrissimi principis wayvode proprio Stephanus a Dees secretarius, manupropria.” 450Kérdéses azonban, hogy Dési moldvai tartózkodása megszakítás nélküli ésfolyamatos volt-e. A vajdai udvarba érkezése után olyan politikai fejleményekzajlottak le Moldvában, melyek az ő sorsát is érinthették. A trónkövetelő IacobHeraclid Despot lengyel földön és a királyi Magyarországon, a Habsburg-udvar447 Szalay László: Erdély és a Porta. Pest 1862. 45–46.448 Giurescu, Constantin C.: Istoria românilor. I–III. Buc. 1935–1946. II/1. 196; IstoriaRomâniei II. Buc. 1962. 905–906; EOE II. 45, 106.449 „Ex mandato wayuode proprio Stephanus de Dees” vagy „Ex mandato wayuodeproprio Stephanus a Dees secretarius wayuode”. Hurmuzaki XV/1. 569, 613.; XI. 584–590.450 Hurmuzaki XV/1. 643–644.182