Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

Benkő ElekA nagycsanádi Szent Gellért-szarkofágA Szent Gellért-szarkofágként ismert kőfaragvány 1868-ban került elő, anagycsanádi új római katolikus templom alapozási munkálatai során. A maRomániához tartozó, a Maros folyó déli partján fekvő falu (Cenadu, jud.Timişoara) azonos azzal az urbs vagy civitas Morisena (Marosvár) nevű településsel,ahol 1000 körül Ajtony vezér (quidam princeps in urbeMorisena, nomine Acthum, potens valde, qui secundum ritum Grecorum incivitate Budin fuerat baptizatus) 96 vára és az általa építtetett, KeresztelőSzent János tiszteletére szentelt, görög szerzetesekkel benépesített monostorállt. Miután Szent István király (1000–1038) a területi különkormányzatratörekvő Ajtonyt legyőzte, a bukott vezér uralmi területén megalapította Csanádmegyét és a csanádi püspökséget. A megye és a püspökség központjáulszolgáló vár azon magyarországi főember (miles … nomine Chanadinus) nevétvette fel, aki seregével Ajtonyt leverte és utána Szent István rendelkezésefolytán a vármegye első ispánja lett. 97 Egy ideig a Csanád és a Marosvár településnévpárhuzamosan élt, majd az utóbbi elenyészett. 98A frissen felállított csanádi püspökség élére 1030-ban István király elsőpüspökként Gellértet jelölte ki. Gellért a marosvári bazilita szerzeteseket áttelepítetteOroszlámosra (ma: Banatsko Aranđelovo, Szerbia), a régi SzentJános-monostor mellé bencés monostort létesített Szűz Mária tiszteletére,amelyet saját temetkezési helyének is szánt (monasterium Beate Virginis incontiguo ecclesie Sancti Iohannis Baptiste pro sua sepultura similiterconsumasset), majd a Maros partján (ad litus Morisii) felépíttette a SzentGyörgyről nevezett püspöki székesegyházat, 99 amelynek káptalanja utóbbhiteleshelyi tevékenységet is folytatott. A régi Szent János-monostort a későbbiforrások már nem említik, ellenben a Gellért sírját magába foglalóSzűz Mária-monostort esetenként Szent Gellért-apátságnak is nevezték96 Legenda maior Sancti Gerhardi episcopi. In: Scriptores rerum Hungaricarum temporeducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery.Bp. 1937–1938. (A továbbiakban: SRH) II. 489.97 Csanád korai történetéhez és történeti forrásaihoz l. Györffy György: Az Árpád-koriMagyarország történeti földrajza. Bp. 1963. (A továbbiakban: ÁMF) I. 850–853.98 1185: „episcopus Sunadensis vel a fluvi [!] preterlabente Morisensis” III. Béla magyarkirály emlékezete. Szerk. Forster Gyula. Bp. 1900. 139.; 1233: „ad consilium S. MartyrisGerardi, tunc Morosensis episcopi, quod modo nos Cenadinum dicimus” CD III/2. 364.99 E két egyházi intézmény kezdeteiről l. a Legenda minor S. Gerhardi episcopi (SRH II.473.) és a Legenda maior (SRH II. 492–494, 498, 500–501.) közlését.35