Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

nista egyházközség levéltárában maradt ránk másolatban Sükei Imre azonbeadványa, amelyet Nógrád vármegye főispánjához intézett. A másolatot JeremiásIstván jegyzetei kísérik. „Ez az instantia – írta Jeremiás – bé adatott1821-ben Nógrád vármegyének Losoncz nevű városában a főispánnak, minthogyaz odavaló Magistratus bennünket arestálván, fogva tartott Húsvétnagyhetében 8 napig, amíg a mi törvényünk a nemes vármegyén tisztán kijött,és mindenünk visszaadatván, becsületet nyertünk, mert minket elfogtakártatlanul. Török spionok gyanú képében el akart a Magistratus veszteni apénzért, [melyet] azelőtt Magyarországon kéregettünk vala. De a szent Istennapfényre hozván igazságunkat, megszabadított bennünket.” A főispánhozbeadott tiltakozásában Sükei a rá jellemző önérzettel tájékoztat fáradozásairólés törekvéséről. „Nagy Oláh Ország fő anyavárosában, Bukarestben – írta– tetszett az isteni Gondviselésnek általam egy új Magyar ReformataEcclesiát fundálni, Jézusban mennyei boldogító, bátorító és vigasztaló tudományáta setétségben lévő népek között is terjeszteni, hozzám is lévén intéztetveaz szavai: »Mennyetek a széles világra, hirdessétek az Evangéliumotminden népek és nemzetségek között!« Szinte 300 lelkek között hirdetem éshintegetem már az Istennek magvát.” Megemlíti, hogy „a több és kevesebbesztendőkkel” előbb Bukarestben letelepedett magyarok, „itt mind nagyobbáramesteremberek”, „akol és pásztor nélkül”. Maga csaknem hét esztendejeérkezett a havaselvi fővárosba, és ott a „már régebb fennállott LutheranaEkklésia Oratoriumában” tartotta az itentiszteletet. De mert igen korán „lévénmeghatározva hallgatóim egybegyűlésének órája, az isteni tisztelet illendőenvégbe nem mehetett”, úgy döntöttek, hogy saját templomot építenek aDiván, azaz a Fejedelmi Tanács engedelmével. Az Erdélyi ReformátusEgyházkerület engedélyével gyűjtést kezdett. Az Erdélyben és Debrecenbenösszegyűlt pénzből „egy templom helyet rajta lévő más parochiális házzalmeg is vásároltattam”. A Tiszántúli és a Dunántúli Egyházkerület ajánló leveleivelindult adományokat gyűjteni Magyarországra. Minden a maga rendjénfolyt mindaddig, míg Losoncon „szent célunk antagonistái” rágalmazófeljelentést nem tettek ellenük a városi tanácsnál. Előbb azt kérték, hogy aKirályi Helytartótanács engedélyét mutassák fel, de belátván, hogy a gyűjtésnem tartozik a Helytartótanács hatáskörébe, azzal a „gyenge” észrevétellelálltak elé, hogy „miért nem hoztunk a bukaresti eklézsiától másodszor is”felhatalmazást. Lehet, hogy Sükei ellenvetése a „nemes tanács” önérzetétbántotta, de az igazat el kellett mondania anélkül, hogy ezzel sérteni akartvolna valakit. A bukaresti egyházközségtől, a főkurátor és három presbiteraláírásával, nemcsak meghatalmazást kaptak, hanem „ezen nagy munka végrehajtásáraigen barátságos szívvel meg is kérték”. Sükei beadványábanmegjegyezte: „Nagyságos uram a vallás és nemzet forog fenn, a többit uraságodkegyes gratiájára bízom.” A levél megtette hatását. Sükeit és Jeremiástszabadlábra helyezték, becsületüket és tisztességüket visszaállították. Mitöbb – s ez volt számukra nagyon fontos – a gyűjtést folytathatták. Újabb87