Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

zadban csak egy-egy keresztény került közéjük kalauzként, a következő évszázadbanmár tömegesebb a keresztények felvétele. A lovasok különösen ahatárvárakban jutottak jelentőségre: ők voltak a török portyák főszereplői, ésnekik kellett (volna) a keresztény portyákat elhárítani. Emiatt a nagy határváraklovas agái nem egy esetben magasabb zsoldot élveztek, mint a várkapitányok.Azabok. Az őrségek kevesebbre becsült, gyengébben fizetett és általábanlegfegyelmezetlenebb csapata, gyalogosok. Mivel a birodalmi hajóhadban iskatonáskodtak, a várak azabjait is az ott kialakult módon tagolták. Parancsnokukaz aga, akinek lehetett, de a valóságban ritkán volt helyettese,kethüdája. Az agaság rijászetekre oszlott, amelyeknek élén rejszek álltak, samelyekbe két-négy tizedet, odát osztottak. A hadseregbe özönlő, frisseniszlamizált balkániak előtt az azab egységek jelentették az első állomást ajobb állások, megbecsültebb alakulatok felé vezető úton, ezért az azabok soraibanmindig nagy a mozgás, mindenütt az ő csapatuk a legrendetlenebb. Amartalócokkal együtt a folyópartokat őrizték és a hajókon szolgáltak, ezértvízparti őrségekben számuk magas.Kapudánok. A XVI. században ez a megjelölés csak a tengeri és a folyamiflották parancsnokait illette meg, a XVII. században viszont jelentése kiszélesedett:Várad és Újvár őrségében is így nevezték a beosztott hajósokat.Martalócok, eredeti görög/török alakban martoloszok. Annak ellenére,hogy sokszor közöttük uralkodott a legszigorúbb rend, ők minden őrség legutolsó,legrosszabbul fizetett csapatát képezték. Elsősorban gyalogosok, delovas egységeik is voltak. Parancsnokaik az agák, tisztjeik a szermijék vagyjüzbasik: mindkettő századost jelent, de soha nem szolgált alattuk egy teljesszázad. Tizedeiket odáknak nevezték. Kezdetben a főtiszteken kívül a martalócegységekben kizárólag balkáni keresztények szolgáltak; később körükbenis megindult az áttérés, új muszlimok és muszlim családban születettekkerültek közéjük. A Balkán-félszigeten a határvédelem főszereplői voltak,Magyarországon ezt a feladatot a vízpartok védelme egészítette ki.A török zsoldlisták számunkra szokatlan érdekessége, hogy a katonákonés a kisegítő alakulatokon kívül (ez utóbbiakat mint a katonák és a felszereléskiszolgálóit mindig a védők közé számítom) gyakran az állami kezelésbentartott imaházak: dzsámik és mecsetek alkalmazottait, nagyobb közigazgatásiközpontokban az állami adminisztráció hivatalnokait is számbaveszik, és a „helyi” védők részeként beszámítják a létszámba. A kincstár logikájaszerint ez teljesen természetes volt: számára a müezzin, a vár építőmesterevagy a hivatalok írnokai ugyanúgy napidíjjal fizetendő embereketjelentettek, mint a napi zsoldért felfogadott katonák. Az őrségek leírásakor elogikán csak annyit változtatok, hogy először a katonákat és kisegítőiketösszesítem, és csak ez után veszem sorra a nem katona napidíjasokat.2. Az eddig felsorolt „helyi” védőkön kívül a legnagyobb várakban – esetünkbencsak Váradon – kihelyezett portai egységek, leggyakrabban janicsárokis szolgáltak. A XVI. században ezeknek az egységeknek a zsoldját nem159