Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

Ha mindez az „aranykornak” számító XVI. század közepén is megtörténhetett,nincs sok csodálkozni való azon, hogy a váradi vilájetbe eltervezett2500 katonának csak a szűk fele állt ténylegesen szolgálatba. A rövid összesítéslétszámadatai már ránézésre kételyeket ébresztenek: szinte mindenüttkerek számok sorakoznak, amelyek inkább látszanak kívánatosnak, eltervezettnekvagy elrendeltnek, mint örök mozgásban lévő, az áthelyezések viszontagságaitólmegviselt egységek és őrségek valóságos létszámainak.A következőkben ennek a két forrásnak az adatait közlöm váranként éscsapatnemenként, és röviden leírom az őrségek jellemzőit. Az adatok megértéséhez,az őrségek szerkezetének felméréséhez előbb azonban meg kell ismerkednünkazokkal a csapatnemekkel, amelyekből egy török vár védőseregefelépült. Némelyik egység neve lefordítható, némelyiké nem. A csapatokatabban a sorrendben írom le, amelyben a zsoldlistákban általában szerepelnek(ez a két forrás kissé eltér a szokásostól).1. A várkatonák zömét a „helyinek” nevezett egységek adták, a legtöbberősségben csak ezek szolgáltak a következő csapatnemekben.Müsztahfizok. A várak megbecsült, jól fizetett gyalogosainak egysége, atüzérekkel együtt rájuk hárult az általános védelem (a legkisebb palánkvárakegész őrségét gyakran egyedül ők adták). Élükön és az egész vár élén a kapitány,törökül a dizdár állt helyettesével, a kethüdával. Tizedeiket bölükökneknevezték. A XVI. században ebbe az elit csapatba csak muszlimokat vettekfel, a XVII. században kisebb helyeken keresztények is közéjük kerülhettek.A magyar szakirodalomban élő véleménnyel ellentétben a müsztahfizok nemvoltak azonosak a janicsárokkal.Kisegítő alakulatok, elsősorban iparos egységek. Leggyakoribbak azácsok és a kovácsok (neddzsárok és haddádok), nagyobb várakban a fegyverművesek(dzsebedzsik), a szekerészek (arabadzsik), a katonazenészek(mehterek), egy-egy kapuőr, raktáros stb. Az iparosok között gyakran találkozunkkeresztényekkel, ritkán magyarokkal is.Tüzérek, törökül topcsik. Parancsnokukat legtöbbször szernek nevezték,nagyobb helyeken azonban aga rangot viselt, a parancsnokhelyettesek beosztásaitt is kethüdá. A tüzérek között eleinte sok balkáni keresztény szolgált,később a muszlimok kerültek többségbe.Gönüllük. Különösen magasra becsült, minden más egységnél jobban fizetettlovas csapat. Csak vilájet-székhelyeken szolgáltak, azokban sem mindenütt(Budán, Győrben, Egerben, Váradon és Újvárban biztosan jelen voltak,Temesvárott és Kanizsán nincs nyomuk). Magas rangú tisztségviselőkigyekeztek a testület tagjává tenni rokonaikat és pártfogoltjaikat, maguk agönüllük pedig arra törekedtek, hogy lehetőleg adóbérlőként a pénzügyigazgatásbanszerezzenek maguknak mellékjövedelmet.Lovasok, törökül fáriszok (további neveik ulufedzsik vagy beslik). Elöljáróikaga rangot viseltek, nagyobb helyeken tíz tizedet, azaz egy századotosztottak alájuk. A lovasok tizedeit odáknak nevezték. A fáriszok – természetesenott, ahol nem szolgáltak gönüllük – a várőrségek legelőkelőbb,legjobban fizetett csapatnemét alkották; ebből következik, hogy a felemelkedésreis nekik volt a legtöbb esélyük, ezért gyorsan cserélődtek. A XVI. szá-158