Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

ehozni Szentháromság vasárnapjáig, 1141 addig az 1633-as kiváltságlevélszerint a városban Szent Mihály-napjától Szent György-napig szabad voltkorcsmáltatni akár saját, akár idegen bort. Mindig csak akkor lehetett a magánszemélyekborait − legyen az saját termés vagy behozott − árulni, amikora limitációba foglalt 330 hordó bort a város hasznára már eladták. Mindezekbőlaz is kiderül, hogy annak ellenére, hogy Kolozs sóbányaváros volt, azegyik leglényegesebb jövedelemforrása a borból származott.Megjegyzendő, hogy a limitáció nem tartalmaz a só kitermelésével ésszállításával kapcsolatosan semmilyen rendelkezést; ezek a kérdések az otttartózkodó kamaraispán feladatai közé tartoztak. Néha a kamaraispán hatalmátnemcsak a sóügyekben érvényesítette, hanem a város közügyeibe is beleavatkozott,megsértve ezzel a település immunitását. 1142A limitáció szerint a kolozsi embernek kötelessége volt minden szököttjobbágyot vagy gonosztevőt kiadni; ennek ellenére több adat is arról tanúskodik,hogy Kolozson jobbágyok telepedtek le, akik a város lakóivá váltak.A ránk maradt kézirat keletkezésének körülményei egyelőre még tisztázatlanok,lehetséges, hogy számunkra ismeretlen okból egy meglévő statútumbóla legfontosabbakat ebbe a kivonatba összegezték. Talán a „kívülrőlvalóknak” készülhetett ez a limitáció. Azonban azt a lehetőséget sem szabadkizárni, hogy ez a limitáció egy szabályszerű statútum fogalmazványa.1141 L. a 11. artikulust.1142 L. Bihari Pál kamaraispán esetét 1633-ban. TTár 1895. 493.426