Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

egyaránt ezt az ellenérzést artikulálja. Ez a reakció lényegében a fejlődni,felzárkózni kívánó nemzet berzenkedése a smithi alapértelmezés ellen. Wesselényitolvasva ugyanezt érezzük: „Ennélfogva egy nemzet meggazdagulásánakegyedüli kútfeje, lelki miveltsége.” „A munka pedig az, miben a lelkierő behatásának legtöbb sükere, legbizonyosabb foganatja van.” 91Bethlen zárókritikája elméleti, s az önérdeket követő egyén és a közösségi(szóhasználatában: közönséges) jólét optimuma közötti kapcsolatra vonatkozik.A korlátok nélküli szabadság nála nem teremti meg automatikusan azegyének és az egész közösség egybeeső jóléti helyzetét. Véleménye szerint atársadalmi jólét azon korlátozó feltétel mellett valósul meg (azon szorosmeghatározás alatt lesz foganatos), ha az állam kordában tartja törvényesrendjével az egyén közösséget veszélyeztető törekvéseit. Azaz: „Utoljára aSmith-től kívánt határtalan szabadsága az emberi munkásságnak, magábangondoltatva fő feltétele a jóllételnek és gazdagságnak: azon régula pedig,hogy az egyes emberek jólléte elősegélése által, a közönséges jóllét is megalapíttatik,és mozdítódik elő, csak azon szoros meghatározás alatt lesz foganatos,ha az igazgatás az emberi haszonkeresést, mihelyt az a mások jóllététa maga hasznának fel akarja áldozni, mérsékli, a maga törvényes határáravisszautasítja, s annak az egészre befolyható káros következését megakadályoztatja.”92A Bethlen által leírt gazdasági rendszert, illetve a Smithre vonatkozó kritikátnem abból a szempontból kell elemezi, hogy mennyiben eredeti, vagysaját észrevétel. A Nemzeti Jól-létről című mű nem tekinthető önálló elméletnek,a szerző nem arra szánta, s nem is kívánja annak láttatni. A korszerű,tudományos irodalom alapján nyújt át egy alaposan végiggondolt szakmunkátolvasóinak. Elsődleges irodalmi forrásai Lotz 93 (1771–1838) és Rau(1792–1870) munkái, akik a korabeli német közgazdaságtan élvonalbeliszerzői, széles körben használt kézikönyvek írói. Feltehetően mind a smithirendszer ismerete, mind annak kritikája döntően ezen az irodalmi közvetítésenkeresztül jutott el a szerzőhöz. Ez azonban már a Németországban is dia-91 Wesselényi: Balítéletek. In: Bekker 2002. 282.92 Bethlen 1831. 40–41.93 Lotz, Johann Friedrich Eusebius (1771–1838) német tudós. Fontos munkája aHandbuch der Staatswissenschaften. I–III. (1820, 1838), mely rengeteget tett azért, hogy aWealth of Nations doktrínáit elterjessze Németországban. Erre a műre hivatkozik Bethlen is(25.). Legfontosabb műve a Revision der Grundbegrisse der National-Oekonomie 4 kötet(1811–1814). Kautz így ír róla: „Lotzot mostanáig, bizonyára az abszolút kereskedelmi ésiparűzési szabadság-elv iránti erős vonzalma miatt (Handbuch, II. k. 189., 251. és köv.) a tisztasmithianizmus feltétlen hívének tartották, ami pedig egyáltalán nem igaz, minthogy kiváltképpebben a korszakban kevés szerzőnél láthatjuk, hogy tudatosabban olyan mozzanatokatemelnek ki, amelyekre a tiszta smithianizmus nem, vagy csak csekély mértékben fordít figyelmet,mint pl. a ... használati érték hangsúlyozása, a természeti erőnek mint jószágforrásnaka figyelembe vétele; továbbá a népgazdasági jelenségek szellemi és részben az erkölcsielemeinek is a határozott elismerése és méltánylása...” (Kautz 1860. 459.)33