Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

egy prosperáló világban a tordaiak mindegyre nevetségessé válnak. E külsőperspektívát a nem tordaiak érvényesítik a tordaiakkal szemben, a turisták abennszülöttekkel, a központi média a lokalitással szemben. A mások látása,szemlélése részét képezi a látás azon történetének, amely az antropológiai érdeklődésenbelül a reneszánsz kora óta folyamatosan bontakozott ki és újultmeg. 609 A lokális világban egy szinkron dimenzióban egy egyéni viselkedésütközik össze a felvilágosult közvéleménnyel. 2. Miközben a város prosperál,egy-egy személy nevetségessé válik. És végül, a lokális diakronikus dimenzióbana történetek jelentése a következő: 3. Egy előidőben eleink értetlenkedésükrévén nevetségessé váltak.A lokális emlékezési gyakorlatban a történetek a város történetében egyeseményhez kötve jelölik ki a múlt és a jelen, a régi és az új, az ők és a miközötti határt. A feljegyzett rátótiádák a technikai újításokkal, egy új, fogalminyelvezettel szembeni tapasztalatlanságot, az ebből adódó habozást és naivvéleményalkotást örökítik meg, egy utólagos perspektívából. Az utólagközismertté, megszokottá vált pillérek nélküli fahíd, a vasbeton híd, a gőzös,a villámhárító, a jégtörő alkotmány, az új hosszmértékegység, az izomerőmegnevezése, a toronyóra, a korcsolyapálya olyan civilizatorikus eszközök,amelyek egy hosszas korábbi tapasztalatot, helyi gyakorlatot váltottak fel.Érthető tehát, hogy megjelenésük bizonytalankodást, zavart váltott ki. 610A város, a közösség életében bizonyára mindegyik esemény esetként,ügyként zajlott le. Az eset, az ügy az eseményt kiemeli a hétköznapi világból,rátereli az érdeklődést, a figyelmet, problematikussá, ellentmondásossáalakítja, mobilizálja, lázban tartja a közösség tagjait, részvételre, állásfoglalásra,a mentalitás megváltoztatására, áldozathozatalra, közreműködésrekényszerít. 611 A rátótiádák az esemény lezajlásának egy partikuláris formáját,mozzanatát, verzióját, a tévedést, a téves értelmezést, a félreértést, az értetlenkedéstörökítik meg.A technikai vívmányok a modernizáció lépcsőfokai egy mezővárosi társadalomszámára. A város múltjával szembesülő mai bennszülött ugyancsakelcsodálkozhat azon, hogy a mai városkép a XIX. században, különösen annakvégső felében és az első világháború előtt viszonylag rövid idő alatt, ro-609 Az emberre vonatkozó megfigyelések, tapasztalatok tárgyát 1. a XVI. századtól a távoli,„primitív” népek, 2. a XIX. századtól Európa „primitívjei”, a parasztok, 3. a XX. századtóla szociokulturális csoportok képezték. E tapasztalat tudománnyá a XIX. században álltössze. Burke, Peter: Népi kultúra a kora újkori Európában. Bp. 1991. 17–38.610 A téma folklorisztikai irodalma: Faragó József: Idegen szavak félreértésén alapuló népitréfák. NyIrK XV(1971). 1. sz. 101–112; Kovács Ágnes: Humor a „nyelvhatáron”. Kétnyelvűségstilisztikai funkcióban: a vegyesnyelvű népköltési alkotások humora. In: Előmunkálatoka Magyarság Néprajzához. 1. Bp. 1977. 111–121.611 Az eset, az ügy leírása: Cioran, Emil: Omul fără destin. In: uő: Antropologia filosofică.Craiova 1991. 15–22; Kapitány Ágnes–Kapitány Gábor: Magyarság-szimbólumok. Bp. 1999.231