Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

1946. február 23-i vádirat bűntény elkövetésével vádolja Wass Endrét ésWass Albertet. 1375 A vádirat általunk használt példányán, nyilván február 23-a után és feltehetőleg egy magas állami vagy párttisztséget betöltő személy –akár a többi vádlott esetében – ceruzával odaírta a két Wass gróf neve melléa minősítést, a bűntettet és a büntetést (a tárgyalás előtt!): „vinovat,instig[are], moarte”. 1376 Miközben, az elsődleges vagy tényleges vád apa ésfia ellen a felbújtás, a hivatkozott törvényszakasz már egészen másról szól(„A hitlerizmus vagy fasizmus szolgálatába álltak és saját tetteikkel hozzájárultakazok céljainak megvalósításához, illetve ahhoz, hogy a román nép érdekeivelellentétben alárendeljék nekik az ország gazdasági életét.”). 1377A peranyag érdekessége, hogy mialatt a tanúk elmarasztaló vallomásaitöbbnyire Wass Endréről szólnak, leggyakrabban úgy, hogy „a Wass gróf”,az ítélet nemcsak Wass Endrét, hanem Wass Albertet is elmarasztalja.Érdekes módon a vádirat az omboztelki események bemutatásakor – egynagyon általános megállapításon kívül („Wass Endre grófnak nézeteltéréseivoltak az omboztelki Bojor Andrei-jal”) – nem tud megemlíteni semmilyentényleges vádat Wass grófékkal kapcsolatban. 1378 Miközben a tanúvallomásokbólegyértelműen kiderül, hogy az ott állomásozó magyar katonai egységekparancsnoka, Csordás Gergely hadnagy a felelős a történtekért, 1379 anépbírósági ítélet mégis Wass Albertet teszi felelőssé mindazért, amiOmboztelkén történt. 1380 Véleményünk szerint mindaz, amit felhoznak atanúkat is: „Rolul şi vinovăţia acuzaţilor Vass Andrei, Vass Albert, Lct. Pakucs şi PlutoniermajorPolgár este precis arătat de către martorii Rosenberg Iacob, Mărginean Petru, MureşanMarioara, Moldovan Susana, şi alţii indicaţi şi special în dosarul cauzei.”1375 „Fapta acuzaţilor Wass Andrei şi Wass Albert din Sucutard, de a fi îndemnat militarimaghiari să ucidă în ziua de 23 septembrie 1940, pe victimele Mureşan Iosif, Caţi Ioan,Mihaly Estera şi Mihaly Rozalia, întruneşte elementele crimei prev. şi pen. de art. 3 al. IVcombinat cu art. 2 lit. o din legea Nr. 312/1945.” (Uo. 1. k. 67.) A hivatkozási alapul szolgálótörvény egyrészt kimondta, hogy a felbujtók hasonló elbírálásban részesülnek, mint a ténylegestettesek („Instigatorii şi coautorii celor vinovaţi pentru faptele prevăzute de prezenta legese vor pedepsi cu aceleaşi pedepse” – Monitorul Oficial Nr. 95, 1945. ápr. 25.), míg a besorolástilletően egy egészen más bűnt rótt fel a két grófnak („S-au pus în slujba hitlerismului saufascismului şi au contribuit prin fapte proprii la realizarea scopurilor lor politice sau laaservirea vieţii economice a ţării în detrimentul intereselor poporului român.” Uo.).1376 Uo. 5.1377 L. 4. j.1378 Uo. 1. k. 58.1379 Uo. 2/1. k. p. 43.1380 Tanúvallomásában Szakács Sándor azt állítja, hogy Csordás bosszút akart állni szüleiért,akiket az első világháború végén a bevonuló román csapatok öltek volna meg. (Uo. 11. k.p. 33.). A meggyilkolt papné testvérei (?), Mureşan Sabinra és Emil Fecior Ioan, zis Oltuţrahivatkoznak, akiknek Szakács kijelentette, hogy a magyar katonák ölték meg Bojorékat (Uo.11. k. 63.). A két Mureşan testvér egyrészt elmarasztalja, azaz bűnösnek tartja Szakácsot is(Uo. 63.), míg Ioan Bojor egy, az ítélet kimondása utáni beadványban egyértelműen leszögezi,hogy nem egy személy, hanem egy egész testület [„consiliu” – valójában hadbíróság] felelősa történtekért, azaz valahányan részt vettek azon („masacrarea martirilor de la Mureşenii527