Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

könyv „Elöl-járó beszédje” így kezdődik: „Midőn egykor az én örvendetesebbnapjaim között a Török fogságból lett szerencsés kiszabadulásom után,így gondolkodám: hogy Magyar országban is melly sok Fő Rendű és NemesRangú Urak vólnának, akik a Lovaglásban nem kevéssé gyönyörködvénszüntelen foglalatoskodnak is. Azoknak kedvekért eltökéllet szándékkalmeghatároztam magamat, hogy sok országokban lett megfordulásom után,nevezetesen a Konstántzinápolyi fogságból való kiszabadulásom után, az otttapasztaltt, látott, és próbált Experienciáimat a lovakkal való bánásról, ésazoknak orvoslásáról, Nemzetemnek Köz-hasznára fordítsam.” Saját kezűlegmegírt életrajza szerint tizenöt éves kora óta forgolódott a lovak között aHabsburg császár csehországi, belgiumi, magyarországi hadseregeiben. JártLengyelországban; Moldvában a hadizsákmányból vásárolt és hajtott ki lovakata szász választófejedelemnek, s megfordult francia földön is. Törökrabtartójáról, bizonyos Musztafa úrról írja: „a lovakkal való bánásban sokfortélyra megtanított… mostani mesterségem legnagyobb részét és javát otttanultam”. Szolgált Szendrő várában, s vándorlásai közben vissza-visszatértMagyaroszágra. Szavai hitelesen hangzanak: „Gondolóra vévén azt is: HogyMagyar Országban, mely igen szükséges légyen a Lovak orvoslására azillytén hasznos Könyv, egyedül Kedves Nemzetemhez való szeretetem…”vezette. 1339Hihetetlen gazdagságban és mindhárom országrészre érvényesen bontakozottki a lótartás írásbeli magyar nyelve. Mén, kanca, a herélt, a paripa, acsődör, a század elején a gyermekló, a későbbi csikó értelmében, mindháromországrészen általános. A minőség, származás, fajta, életkor ősi kifejezéseikerülnek inventáriumok, levelek, rendeletek, utasítások lapjaira. A főló keletiszármazású nemes ló, a poroszkáló kisebb értékű, az igás teherszállító, ahámos fuvaros ló, a pajzán betöretlen ló. A Dunántúlon, a Felföldön, Erdélybenés a török megszállta alföldi vidékeken egyaránt értették, milyen színű afakó, a vércse, a sárga, a deres, a kékszőrű, a tarka, a kesely ló. Most kerül átjó néhány kifejezés a szomszéd népek nyelvébe, például a szlovákba a fakóés a paripa. A magyar lovas kultúra gazdag: nemcsak a munka, a hadsereg, aménesek világa, több mint tenyészállatok adás-vétele és szakértelem. Kapcsolatok,szokásrendek, rítusok, közmondások. Közhasználatú kifejezés lettaz idő és a tér mérésére: „ide lófuttatásnyira”. Gróf Illésházy István azokonaz esteken, amikor hajnaltól kezdve sötétedésig járta a gazdaságait, állapotátígy jellemezte: „mint egy fáradt ló”. 1340 Beláthatatlanul hatalmas a lovakkalpéldázódó közmondások, szólások világa.A szép ló státusszimbólum. Az okos paripa biztonság, büszkeség, öröm.Életet ment a harc forgatagából. Hintókat repít, vadásszal száguld. Párviadal-1339 Tseh Márton: Lovakat orvosló könyv. Az 1797-ben megjelent kiadás fakszimiléje. KiadtaKarasszon Dénes. Bp. 1979.1340 Károlyi Árpád: Illésházy István hűtlenségi pöre. Bp. 1883. 22. A bejegyzés 1604. június26-án kelt.513