Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

kezetek sokat gáncsoskodtak ellene, még akkor is eltántoríthatatlan hűséggelszolgálja Őfelségét, valamint ennek az országnak, a kereszténység előretoltbástyájának érdekeit, ha olykor országos törvényein túllépni kényszerült”.Jól emlékezetébe véste azt a bölcs tanácsot, amelyet Ő Excellenciája évekkelezelőtt a Diploma (Lipót-féle diploma) megszövegezése alkalmával adott neki,nevezetesen azt, miszerint „Erdélyt fekvésénél, vallási és nemzetiségi különbözőségénélfogva nem lehet felekezetei, törvényei és szabadságjogairendjében megzavarni, … hanem mindezt az Isten újabb döntésére, valamintaz idők távlati változásaira kell bízni…” Egyébiránt ő maga is (Bethlen) ŐExcellenciája egykori nézetét ajánlaná, ha katolikus lenne, a mostani katolikusfőurak figyelmébe, azazhogy minden óhajtott változást a testvéri együttélésés sorközösség szemszögéből mérlegeljenek. Kívánságaikat a Diplomakősziklájára alapozzák, ahelyett, hogy régi, idejétmúlt követelésekkel hozakodjanakelő. 811Bethlen Miklós más alkalommal is felhívta az erdélyi katolikus főnemesekképviselőinek figyelmét, hogy ne vigyék túlzásba a protestáns egyházakkalszemben támasztott követeléseket, s igyekezzenek békés megoldásokattalálni a vitás kérdésekkel kapcsolatosan. Azonban mivel Bécs az egyházatés a vallást mindenekelőtt a politikai problémák függvényeként kezelte, nemsikerült közös nevezőre jutni a protestánsokkal. Ennek magyarázata, hogy abécsi vezető tényezők a Lipót-féle diplomából csak azt akarták respektálni,ami az udvar számára előnyös lehetett. 812Az erdélyi vallási és politikai viszonyokat egyre bonyolultabbá tette az atény is, hogy a bécsi udvar a Habsburgok törökellenes küzdelméből egyrekedvezőbb körülmények között került ki. A bécsi politikai körök hamar felismertékazt, hogy az etnikai, a vallási és gazdasági, valamint politikai tekintetbenigen tarka délkelet-európai térségben számos lehetőség kínálkozik akülönböző erők egymás elleni kijátszásával Bécs pozícióit konszolidálni.Ilyen körülmények között tesz kísérletet Illyés András az erdélyi püspökiszék elfoglalására. 1697 első felében bejött az országba, az alvinci kastélybanmint erdélyi püspököt iktatják be. Ezt követően a Székelyföldön tesz látogatást,ahol nagy számban élnek katolikusok. Csíksomlyóra megyés zsinatrahívta össze a székelység papjait, „s itt sok, az idő szelleméhez s körülményekhezalkalmazott rendeléseket hozott, a cath. mágnások főbbjeitől isaláírottakat. Azonban neki sem lehetett szerencséje sokáig édes hazájábanmaradni, mivel még azon évben (1697) az akkori fő kormányszék általszáműzetett… Illyés András püspök engedve a kényszerítő szükségnek, ismétvisszament Pozsonyba…” 813A források szerint Illyés Erdélybe jövetele nagy elégedetlenséget váltottki protestáns részről, s a Főkormányszék 1697. július 30-i felhívásra elhagy-811 Esztergomi prímási levéltár (PrLt), Archivum Eccl. Vetus (AEV) 1842 2. Szántó: i. m.53.812 Pirigyi István: A magyarországi görög katolikusok története. Nyíregyháza 1990. 100–101.813 Andrássy Antal: Egyházi történetek. Magyar Sion 1838 ért. 43. sz. 7.306