Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

értelműen az ún. reakciós körök izgatásának tudta be a „népfajok” lázadását.Elmondta, hogy amikor emiatt Bécsben panaszt tettek, Latour hadügyminisztergúnyosan azt válaszolta: „töröljük el a 48-iki törvényeket, s azonnalrendet fognak teremteni”. S a mindig visszafogottan beszélő Deák még azt ishozzátette: „oly dolgok ezek, melyeket nem tanácsos felemlegetni, mert a dinasztiatagjaiig nyúlik fel a kompromittáltság”. 1247A nemzeti–nemzetiségi ellentétek ismeretesen 1848 őszén egy klasszikustípusú osztrák–magyar háborúba, valamint a nemzetiségek és magyarok egymáselleni polgárháborújába torkollottak – az áldozatok száma sok ezerre rúgott.Milyen tanulságot vont le a sikeres forradalom, a hősies honvédelem és a49-es tragédia menetéből Deák, illetve a magyar politikai elit?A magyar emigráció, mindenekelőtt Teleki, Klapka és Kossuth ismeretesenazt a következtetést vonták le, hogy a szerbek, románok nemzeti törekvéseita jövő tervezésében számításba kell venni, a jövőt pedig a HabsburgBirodalomon kívül kell keresni. Az olasz és francia segítséggel indítandószabadságharc célját tartotta szem előtt Klapka és Kossuth 1862. éviDunakonföderáció terve: Horvátország, Románia, Szerbia és Magyarországegyenrangú államszövetségének koncepciója.Ezen a ponton vált el élesen az emigrációtól a hazai magyar liberális elit.Belső bizalmas levelezésben igen élesen kritizálták Kossuthot, tervét Magyarországonfelbomlasztása bevezetésének tartották, nyersen elvetették. AhogyPodmaniczky fogalmazott „Inkább megyek Bécsbe a némethez, mint Belgrádbaa rácokhoz”. 1248Hogy miért ebbe az irányba haladt a magyar liberális tábor, azt már a történetírásrég feltárta. Az okok közt épp úgy szerepeltek gazdasági motívumok,mint külpolitikai argumentumok, de legfontosabb a nemzetiségi kérdésvolt – bár hangsúlyoznám: nem egymagában volt meghatározó.A Birodalom 1859. évi itáliai katonai veresége után Bécs átalakítási kísérletekbekezdett, középutat keresett a parlamentarizmus és abszolutizmusközött. Elkezdődött az „alkotmányos kísérletek” sora. Az immár szabadabblégkörben 1848 tavaszának hangulatára emlékeztető indulatok szabadultakel. Az, hogy a szerbek és románok autonómiát követeltek ismét, az kevéssérázta meg Deákékat. De hogy 1861-ben a szlovákok is önálló nemzeti kerületkialakítását követelték – egy olyan területre, amelynek soha semmifélekülönállása nem volt – újabb sokként hatott. A korábbi teoretikus alternatíva:nyugati erkölcsi és katonai támogatással, a hazai nemzetiségek jószándékú passzivitása mellett kiharcolni az ország függetlenségét, vagykompromisszumot kötni Béccsel – egyszerűen nem létezett a valóságban.Deák 1861-ben még azt mondja egy belgrádi kormánymegbízottnak,hogy Ausztria talán fel fog bomlani, talán egy föderatív állam jöhet létre a1247 Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. Közzétette Csengery Lóránt. Bp.1928. 86.1248 Podmaniczky Frigyes: Naplótöredékek. III. Bp. 1888. 143–144; l. még Erdély története.Főszerk. Köpeczi Béla. III. Bp. 1986. 1488–1490.488