Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

összehívott országgyűlése gyakorolják.” 944 A törvény szabályozta az országgyűlésiképviseletet, ideiglenesen érvénybe hagyva a kolozsvári 1848: II. tc.rendelkezéseit, bár a Főkormányszék helyett a szervezés most a Belügyminisztériumhatáskörébe került át. A 6. § ugyanis kimondta: „A kormányzataz erdélyi területre nézve is a törvények értelmében Ő Felsége magyar felelősminisztériuma által gyakoroltatik.” 945 Ezzel összefüggésben a Főkormányszéket– segédhivatalaival együtt – 1869. május 1-i hatállyal feloszlatták.A továbbiakban rendelkeztek a törvényhatóságok szervezéséről, az ezekélére kinevezett főtisztekről, az eltérő törvényekről, az úrbéri és egyházi viszonyokról.A törvény tehát minden fontosabb kérdést érintett. Megfigyelhető,hogy rendelkezéseiben a jogkiterjesztés elvét alkalmazták: ahol az erdélyitörvények voltak a liberálisabbak, mint például az egyházi ügyek és vallásszabadságkérdése, ott ezeket hagyták érvényben, kiterjesztve ezt a görög ésörmény katolikus, valamint görögkeleti egyházakra is. Az úrbéri kárpótlásokügye viszont a magyarországi 1848-as törvények hatálya alá esett. Az egyestörvényhatóságok autonómiáit is tiszteletben tartják, mindössze a Főkormányszékhelyett – a törvény értelmében – a magyar kormány gyakorolta ezutána felügyeleti jogot. Különösen kényes ügy volt a szász autonómia kérdése,ez is érvényben maradt, bár bírói hatóságot nem gyakorolhatott, és újólagleszögezték a szász egyetem területén lakó minden nemzetiségű honpolgáregyenjogúságát. Az igazságszolgáltatás területén is roppant bonyolultvolt a helyzet. Erdélyben a neoabszolutizmus idején egy sor osztrák törvénytléptettek életbe: az osztrák polgári törvénykönyv, a sajtórendtartás, a bányatörvény,a telekkönyvre vonatkozó szabályozás továbbra is érvényben maradtak.Bár ezek eltörlése és a jogrend egységesítése a magyar és székely törvényhatóságokfeliratainak egyik állandó témája, az igazságszolgáltatás terénaz egységesítés nagyon hosszan elhúzódó folyamat volt.A törvény meghozásának idején még érezhető a szándék, hogy megnyugtassákaz erdélyieket; a románok és szászok ellenérzéseit pedig a politikai jogokgarantálása, illetve az autonómia továbbélése révén kívánták leszerelni.Szimbolikus jelentősége van, hogy a törvény 1. §-a felidézi, hogy a kolozsvári1848:I. tc. kimondta, hogy „Erdély minden lakosa nemzetiségi, nyelviés vallási különbség nélkül egyenjogúnak nyilváníttatott, s Erdélynek mindenezzel ellenkező törvénye eltöröltetett”, és a jelen törvény által is „azegyesült Magyarország és Erdély összes honpolgárainak egyenjogúsága, polgáriés politikai tekintetben újabban is biztosíttatik”. 946 Az integráció azonbanbonyolult feladatnak bizonyult, és bár a gazdasági és társadalmi modernizációterén egy sikeres időszak következett, a nemzetiségekkel való „belsőkiegyezés” nem járt sikerrel. Ezt mutatja többek között a kiegyezés és azunió eltérő értékelése is mind a mai napig a magyar és a román történetírásban.944 XLIII. törvénycikk. Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról.In: Magyar Törvénytár. VI. 1836–1868. évi törvényczikkek. Bp. 1896. 486.945 Uo. 487.946 Magyar Törvénytár. VI. 486.354