Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

angjára emelkedett, egyúttal megbízták a cenzúra igazgatásával is (OberstePolizei- und Zensurhofstelle). Élén 1815-től, illetve 1817-től Joseph GrafSedlnitzky, a Metternich-rendszer a Lajtán túlon és Nyugat-Európábanemblematikusnak tekintett alakja állt. A Polizeihofstelle hatásköre elvileg aHabsburg-monarchia nyugati, illetve északi felére terjedt ki. A kormányszékalá minden tartományban egy rendőri főigazgatóság volt rendelve, amelyek akatonai rendőrség, illetve, Velencében a Guardia di sicurezza publica felettrendelkeztek. E legális és nyilvános rendőrség mellett a Polizeihofstelle titkosmunkatársakat, informátorokat is alkalmazott. A magyar korona országaiban,amelyekre tehát hatásköre semmilyen tekintetben, azaz a cenzúraügyeketilletőleg sem terjedt ki, kizárólag titkos informátorokkal rendelkezett.Egyes nézetek szerint a Lajtán innen a titkosrendőrség területileg tagolt szervezettelrendelkezett, Sándor Pál közölte is „a kémhálózat szervezeténekvázlatát 1834-ig”. 899 Saját eddigi kutatásaink szerint ebben az időben valamennyititkos munkatárs – magyarán besúgó – közvetlenül a Polizeihofstelleelnökének, vagy a mind magasabb posztokat betöltő rendőrhivatalnoknak,Leopold Valentin Ferstlnek volt alárendelve, és „kirendeltségek” – az 1840-es évek közepére – legfeljebb Pest-Budán és Pozsonyban létesülhettek. Forrásainke titkos munkatársak közül az előbbieket a miniszter bizalmasainak(Vertraute), az utóbbiakat (titkos) levelezőknek (Korrespondenten) nevezik.E ponton ki kell térnünk a forrásanyag helyzetére is. A Polizeihofstelle abécsi Justizpalastban őrzött iratanyaga 1927 júliusában súlyos veszteségeketszenvedett, s bár nem égett el, amint azt hosszú ideig véltük, egészen az utolsóévekig gyakorlatilag nem volt szabadon kutatható. Az 1927 után készültcédulakatalógus segítségével a kutatás ma is igen fáradságos és körülményes,mivel pedig a segédkönyvek, a személyi kimutatások, az utasításgyűjteményekstb. elpusztultak, a hálózat szervezeti felépítésének, működésénekrekonstruálása különösen nehézzé vált, ha nem lehetetlenné. Szerencsénkretémánk szempontjából jelentős dokumentumanyagot más irategyüttesek isbőven őriznek. A Magyarországról és Erdélyből Sedlnitzkyhez, a MagyarKamara elnökéhez és az Udvari Haditanács elnökéhez beérkező információkáttekintése végett 1837-ben megszervezték a már említett Központi InformációsBizottság magyar–erdélyi osztályát (Ungarisch–SiebenbürgischeSektion). Az alosztályt 1845-ben, immár a Magyar Kancellária képviselőjénekbevonásával, önálló bizottsággá szervezték (Zentralinformationskomitéfür Ungarn und Siebenbürgen) néven. E bizottságok néhány példányban litografáltjegyzőkönyvei Sedlnitzky titkos informátorai legtöbb fontos jelentéséttartalmazzák, szerkesztett formában, sokszor bő kivonatban, néha szószerint – ugyanakkor e jegyzőkönyvek alapján már megállapíthatatlan, hogyaz egyes jelentések kiktől származnak. A Kabinettsarchiv állagaibanSedlnitzky több száz felségelőterjesztése fennmaradt eredetiben, illetve kivo-899 Sándor Pál: A titkosrendőrség Magyarországon a reformkor kezdetén. HistóriaIII(1981). 2. sz. 5–7.339