Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

és az összlakosság 5%-át képezték. 954 Az újonnan betelepültek főként azokbana helységekben jelentek meg, ahol a század elején a lakosság teljesen kihaltvagy erősen megcsappant, vagyis ahol nagyobb mértékben volt szükséga megfogyatkozott munkaerő pótlására: Marosvásárhely környékén, a mezőségifalvakban, de a Nyárád mente középső részén is.A szászok idetelepedése a későbbiek folyamán megtorpant. EzértMarosszéken nem is fejlődött ki egy külön etnikumnak tekinthető német ajkúnépcsoport. A szórványosan idelepedettek nem szerveződtek közösségekkésem egyházilag, sem igazgatásilag. Nem hoztak létre falu- és egyházközösségeketvagy iskolát. Emiatt rövid ittlét után a helyi többségi lakosságbaolvadtak.A román ajkúak, a szászokkal ellentétben, állandóan gyarapodtak. Természetesszaporulatukat túlhaladta a betelepedettek száma. Ez a folyamat jólnyomon követhető a XVIII. századi egyházi felmérésekből és nyilvántartásokból.A betelepedési folyamat konkrét eseteinek a feltárása és elemzése továbbrais megoldásra váró feladat marad. 9551699-ben – a román egyháznak Rómával történő egyesülése kapcsán –uralkodói utasításra felmérték az erdélyi románok vallási hovatartozását. Akikérdezetteknek falvanként válaszolniuk kellett arra a kérdésre, hogy megmaradnak-erégi vallásuk mellett, vagy felveszik a négy bevett vallás valamelyikét.Vallomástételre a papnak és a hívek felének kellett megjelennie ésnyilatkoznia. A marosszéki kihallgatási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy ott,ahol csak egy pár görögkeleti vallású élt (pl. Székelykálon), vallomástételremindegyikük megjelent. Marosszéken két összeíró bizottság jegyzőkönyveismert. A két jegyzőkönyvbe 31 faluból nyolc görögkeleti pap és 206 hívőnevét jegyezték be az összeírók. 956 Mivel két településnél (Bazéd ésMezősámsond) nem tüntették fel a vallomástevők számát, és a kikérdezettek954 Demény Lajos: Marosszék és a fejedelmi székely politika. In: A Maros megyei magyarságtörténetéből. Tanulmányok. Szerk. Pál-Antal Sándor–Szabó Miklós, Mv. 1997.34−35. Az összeírás közölve a SzOklÚj IV. 197−286. Sabin Opreanu számukat 6%-ra becsülte.Újabban Vasile Lechinţan 8%-ról beszél, ami túlzás, mivel mind ide sorolta a nem magyarnevűeket is. Lechinţan, V.: Românii din scaunele secuieşti la 1614. Angustia. Arheologie-istorie-etnografie.I. Sfântu Gheorghe–Cluj-Napoca 1996. 93−126.955 Az első eredményekre a többi székely szék esetében lásd: A többség kisebbsége. Tanulmányoka székelyföldi románság történetéről. Szerk. Hermann Gusztáv Mihály. Csíkszereda1999.956 MOL. Az Erdélyi Gubernium levéltára 1698/248. 2−6. A felmérés adatai megtalálhatók,falukra lebontva és a kötet végén lévő táblázatban: Ranca, Ioan: Românii din scaunelesecuieşti în antroponimele din conscripţii. I. Scaunul Mureş 1699−1821. Cluj-Napoca 1995.Négy esetben (Náznánfalva, Harcó, Mezőbánd és Mezőmadaras) az összeírók megjegyzik,hogy ott nincs pap, ami azt sejteti, hogy van egyházközség, de valamilyen okból kifolyólaghiányzik a lelkipásztor. Tekintetbe véve ezt a tényt, valamint azt, hogy egyes települések kimaradtaka felmérésből, Marosszéken ekkor 14−15 ortodox egyházközség létével számolhatunk.361