Emlékkönyv Csetri Elek születésének nyolcvanadik évfordulójára

Boissimène Bonnac szerint visszatérésre gondol és kéri a tanácsát. A követválasza a következő: „Én nem hiszem, hogy Ragotzi fejedelem úrnak ebbenaz országban kellett volna jönnie, abban a bizonytalan helyzetben,amelyben a dolgok vannak, és egyáltalán nem vártam volna, hogy a spanyolkirály nyilvános követet küldjön hozzám.” Nincs utasítása arra, hogy mikéntjárjon el, csak azt tudja tanácsolni, hogy Rákóczi és Boissimène várják mega béke megkötését. 767A követ elküldi Rákóczihoz egy Le Noir nevű emberét, aki arról értesítiőt, hogy a fejedelem haragszik rá, mert visszatartja a Franciaországból küldöttleveleket, mert nem keresi fel Drinápolyban, és mert nem ellenzi eléggéa békekötési tárgyalásokat. 768 Április 13-án azt jelenti a régensnek, hogy aPorta szívesen vette a spanyol király esetleges közvetítését a Velencével kötendőbékében. Rákóczinak nem akar pénzt adni hadak fogadására, talán készeklesznek 10 000 embert adni, de Boissimène kifogásolja, hogy különállóhadként. Ez utóbbi a spanyol király nevében 10 000 embernek szükségesfegyverszállítását ígéri. 769Közben a Portán nagyvezír változás történik: május 9-én a szultán az eddigikajmakánt, Ibrahimot bízza meg a hivatallal. 770 Bonnac jelentkezik az újnagyvezírnél, aki szívesen fogadja és hosszú beszélgetést folytat vele az európaihelyzetről, különösen a béke és a háború kérdésében. A követ felhívjaa figyelmét Boissimène küldetésére és részletesen ismerteti a császár ellenispanyol támadás méreteit. Közli, hogy a spanyol király kész 20 000 fegyvertküldeni Rákóczinak és felfegyverezni a parancsnoksága alá kerülő keresztényhadakat. Ajánlja közvetítését a Velencével kötendő különbéke érdekében.Kéri, hogy a szultán manifesztumban erősítse meg: csak Temesvárt ésBelgrádot kívánja visszaszerezni, Magyarországot visszaállítja régi kiváltságaibaés Rákóczit is az Erdélyi Fejedelemségbe. A követ meg akarja győznia nagyvezírt, hogy a háborút folytassák, mert Bécs nem akarja őszintén a békétés újabb és újabb követelésekkel fog fellépni. A királynak írt levelébenmegemlíti: „azt hittem ama szándékából, hogy eltávoztassam a békétől, anélkül,hogy kompromittálnám Őfelségét a császár előtt, kedvezőbb alkalomnem adódhatott, mint hogy a spanyol küldöttet hagyjam cselekedni és az őnevében tegyem azt, amit magamnak nem illett tenni”. A nagyvezír a fejtegetésekreazt válaszolja, hogy „a Birodalom nem szűkölködik emberekben éserőkben, és számíthatók arra, hogy bár kívánja a békét, reméli, tisztességes767 „J’ai repondu au Sieur de Boissimènes que je n’avois pas cru que Mr. le princeRagotzi dont venir en ce pays-ci, dans l’estat d’incertitudine ou estoient choses, et que je nem’estois point attendu que la Roy fit passer supre de luy un ministre public.” Bonnac XV. Lajosnak,1718. ápr. 1. Turquie, 60. k. 75 és köv.768 Bonnac d’Huxellesnek, 1718. ápr. 1. Turquie, 60. k. 86.769 Bonnac XV. Lajosnak 1718. április 20. Turquie, 60. k. 105.770 Gökbilkin tanulmánya, in: Rákóczi-tanulmányok. Bp. 175.291