RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
„Ne siess vele, légy hosszú. Túl hamar abbahagytad a Halfejű pásztorbotot, legalább is nekem. Mióta
írod?"
„Mostanában kezdtem el... Oh, dehogyis mostanában. Negyvenöt esztendeje írom. Amióta először láttam
Rómát. Vagy huszonnyolc éve. Annyi évig szerettem egy halottat, amíg élt. Rómáról s egy halottról szól
egyelőre. Arról, hogy amióta meghalt, miképp hat rám, a valamikor meghalóra mindnyájunk örök Rómája,
amelyet együtt szerettünk. S hogyan hatok én, Róma feltámasztó hatása alatt a halott ragaszkodó
szellemére s ő az enyémre, hogyan élünk együtt. Ezeket latolgatom. De mást is."
„Ha jól értem, három hőse van a könyvnek. Róma, te s az, akit szerettél."
„Két hőse, Róma s az, akit szerettem s egy tanúja, én. Napló, emlékezés, útirajz, történelem, életem
regénye ... a jelen összefonódik a közelmúlttal, de az Ókorral is, van benne gyász és politika és líra és
burleszk ... Te Zoltán, te érted?"
„Mit?"
„Hogy burleszk is van benne."
„Nem nehéz érteni. A gyász visz rá, hogy kibírd."
„Ha kertész lennék, azt mondanám, hogy újfajta virággal kísérletezem. Egy tulipánt próbálok termeszteni,
fekete tulipánt, de olyat, amitől nem szomorodik el egy fiatal lány. A címében sem vagyok biztos, talán az
lesz, hogy Római muzsika.
„S te hol vagy ezalatt? Milyen időben?"
„Belekérdeztél. Mert ezt is nyomozom. Az emigráció állítólagos Senki Földjén az állandó kétlaki jelenlétet
nyugaton és otthon. Ami végül megszabadít mindenfajta nosztalgiától, a hazaitól a nagyvilág felé s az
ittenitől hazafelé. S nyomozni próbálom a folytonosságot, amelyről hányatott életem mind jobban
meggyőzött. Úgy értem: a folytonosságot nem a magam, hanem az istenek gyermekkora óta. Minden itt van,
semmisem halt meg. Csak éppen arra nem fogok rájönni, hogy halálával miféle javamat akarta."
„Pedig Bözsiről aztán csakugyan nem lehet mást föltételezni."
„Emlékezz vissza, Zoltán, hogy mit írtál róla magad. Az asszonyfölénynek arról a fajtájáról, amely a férfit
emberének fogadja, de emberszámba azért egészen nem veszi. Mert úgy hiszi, hogy férfiember magára
hagyva nem állja meg a helyét, nem is egészen életrevaló. Te írtad. Enyhén kinevetett s közben
szakadatlanul szolgált. Soha nem bántott meg akarattal, halálával is valami jót akarhat, a javamat. Sok
mindent megtudok majd Rómáról s az emberi sorsról, de ez az egy valószínűleg írás közben sem fog
kiderülni."
„Gyula kint van Párizsban."
„Hallottam."
„Azért hívtalak fel, mert átnézek hozzá. Mit üzensz neki azonkívül, hogy vigyázzon magára?"
Valahol mentőkocsi szirénázik. Vagy rendőrautó? Világvárosi életünk örök kísérő zenéje. Kék villanyszem
forog a kocsi tetején, mint az őrülteké.
ABBAZIA delle Tre Fontane, Három Forrás apátság. A legenda szerint Pál apostol levágott feje labdaként
háromszor visszapattanva a földről három forrást fakasztott azon a helyen. Erőnek erejével se tudta volna
követni felfeszített Urát a megszégyenítő szolgahalálba; őt hóhérkard illette meg, mint római polgárt. Vértanú
sorsnak is lehet olykor helyzeti iróniája.
Messze a terpeszkedő császárváros határán túl történt a kivégzés, ha ott történt, az ostiai út mentén,
ismeretlen esztendőben, Nero alatt, talán a hatvanas évek végefelé. Róma egyik modern függvényén, a
feszes acél, üveg, beton bordázatú világkiállítási negyeden, az E.U.R.-on át lehet kijutni oda, rövid letérővel.
Van egy másik út is, a régi; vigasztalan, elrákosodott proletár településen keresztül. Seholsem romantikus a
szegénység, Rómában sem. Van negyed, délen a Szent Pál, keleten a Szent Lőrinc bazilika táján, amely
mindenestül úgy fest, mint egy férges éjjeli menedékhely. Elkerülik az idegenvezetők, annál jobban
kiaknázták neo-realista filmrendezők az ötvenes években, ez volt kedvenc vizuális vadászterületük.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 94 -