RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Életéről elég sokat tudunk. A tornamegyei Lászón született 1448-ban; faluja elpusztult a törökvész alatt.
Humanista egyháznagyok nyúltak a hóna alá s friss szellőjével a fiatal papot is óhatatlanul meglebbentette a
Mátyás-kori műveltség, de máskülönben a régimódi, bensőséges, szigorú hitélet követője. Mint erdélyi
kanonok és főesperes az 1500-as Szentévben látta Rómát, később elzarándokolt a Szentföldre. 1512-ben
építtette a gyulafehérvári székesegyház északi kapujához, előcsarnokul, a róla elnevezett, lombard stílusú
reneszánsz kápolnát. Hetvenedik évéhez közelítve leköltözött Rómába, a pápa kinevezte a Szent Péter
bazilika magyar gyóntatójának, valószínűleg ő kalauzolta Werbőczit és követ-társait, amikor Bakócz
pápajelölése ügyében tapogatóztak. 1523-ban halt meg; a pestis vitte el, három évvel Mohács előtt.
Miből meríti vajon nagy békességét a féldomborművön, annyit, hogy nekünk is juttat belőle? Holta után,
csuklyás kanonoki alakja köré vésték az élő zarándok vallomását:
Natum quem gelidum vides ad Istrum
Romana tegeri viator urna
Non mirabere si extimabis illud
Quod Roma est patria omnium fuitque.
Vándor, ha látod, hogy római sír födi azt, aki a hideg Dunánál született, nem fogsz csodálkozni, ha
meggondolod, hogy közös hazánk volt Róma s az is marad. Roma est patria omnium fuitque. Tudtuk mindig,
ha legtágabb értelemben használjuk s tiszteljük Róma nevét. De Erdély fia, az örök alvó Santo Stefano
Rotondo padlója alatt még jobban meggyőz. S a sírkőlap fölött maga a templom is, amely népek viharos
éjszakáján született, központ nélkül hányódó világban, kevés híján ezerötszáz esztendeje.
AMIKOR Róma magához tért a tizenötödik században, fölfedezte antik múltját. S nyomban nekiesett e
múlt rom-emlékeinek, hogy szétrabolt köveikből múltjához méltó új templomokat, palotákat emeljen. Az antik
világ szellemének a bámulata elsöpörte az antik világ tengődő, csonka maradványait. Így volt rendjén a
Város öntörvénykezése szerint. Első nagy költője, Lucretius éneket szentelt volna e diadalmas
átváltozásnak. Denique si vocem rerum natura repente —
Senkit sem nyel el itt a sötétlő Tartarus öble,
kell az anyag, melyből a jövendők népe kikelhet;
s hogyha leélték életüket, mind mennek utánad:
mint elhulltak elődeid, éppúgy hullnak el ők is.
Egymásból ilyképp nemződnek örökkön a dolgok...
Lucretius vezérei a bölcseletben görögök voltak s a görögnek különböző jelentésű két szava van az
életre; Biosz az örökkétartóra, Zóé az egyéni létre. Emez kialszik s kioltható, amaz soha, az Életfa mindig
újravirul. Róma elpusztult, feltámadt, megint elpusztulhat, úgy megsemmisítheti hidrogén, kobald vagy más,
még kövérebb töltésű bomba, mint Hirosimát, izzó hamujában milliószámra kihunyhat a Zóé, amely
hangyafiak és Ádám ivadékainak közös osztályrésze, de az embernek sohasem lesz olyan hatalma, szent
Lucretiusom, hogy fondorlatos esze s robbantó, gonosz keze által megsemmisüljön a Biosz.
ÚGY LÁTSZIK, az élet Hollywoodot és Cinecittát is utánozza, nemcsak a művészetet. Erről győzik meg a
turisták a szemfüles rómaiakat. Én a Trevi medencét, amelybe Anita Ekberg ruhástul besétált a Dolce Vita
elején, átkeresztelném Fellini kútnak, s Tennessee Williams Lépcsőnek a Spanyol Lépcsőt, ahol hímringyók
strázsálnak.
Száz év előtt a közeli Greco kávéházból s a Via Marguttából ehhez a felséges szabadtéri palotafeljáróhoz
néztek ki paraszt modellekért az északi festők. Kellett nekik egy kis néprajzi színezet a tarantella tánchoz és
tivoli szürethez a dán királyi tanácsos vagy hamburgi hajóvállalkozó falára.
Most utcafiúké a poszt, öreg nők és öregedő urak válogatnak a modellek közt. Lopva az urak, emelt fővel
a nők. Az egyik sarokházban halt meg Keats; a Lépcsőre nyílik a halottas szoba ablaka.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 17 -