RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
MILYEN szépek a római magyar nők, hét napig néztem, mint a márvány kutak legyezősen zuhogó
szivárványát s aztán még hét napon át s harmadszor hét napig. A l'ombre des femmes mûres en fleurs,
virágzó érett asszonyok árnyékában az ember nem töpreng, közel a halálhoz, sem áhított babéron, se a
múltak nyomorúságán. Mária, Klára, Zsuzsa, Veronika, Magda, Zsuzsanna, Anna, mind nőrímre csendül a
nevük, egy kivételével ott vannak a Szentírásban, szépek, szolgálnak, temetnek s az a kivétel is
testvérünknek, Assisi Szent Ferencnek volt a lelki húga.
TANÍTVÁNYOM volt Pesten, a Képzőművészeti FőiskoIán. Ülünk egy bár előtt, a Szent Péter térre
vezető, rövid sugárúton, oldalnézettel a híres oszlopkoszorúra.
— Miért költözik vissza New Yorkból?
Átnéz a szemközti házra. Rozsdaszínű a vakolata, öt-öt ablak van rámetszve, éles profillal, a sima fal két
emeletére. Ott rozsdásodik négyszáz esztendeje.
— Ezért.
Meg se moccan, kezét se mozdítja. Átnéz a hétablakos szomszéd palotára.
— Meg azért.
Hát persze. Ezért, meg azért. Villogtak alkonyi vadászatukon a fecskék.
— Az arányukért.
Átvillant a nyugodt asszonyarcon a szemtelen diáklány hajdani mosolya. Csaedeker-nek hívott a hátam
mögött.
— Ahogy nézem a profilját, végül a tanár úr is itt fog lesátorozni.
Mit feleljek? Róma az én csalogató, örök Szalontám, zöld lomb... azaz ... mirtusz árnyán hova múzsám
el-elvárnám. Dehát Arany Jánosnak csak a Margitsziget adatott meg, ahol csodálatos tölgyek alatt
öregségére is féltérden szolgálta a Múzsa. Nekem meg csak a Hyde Park.
ÁRVÁN érzem magamat a járdán, percekig nem találkozom gyalogossal. Az úttest tömören ki van öntve
kocsikkal a két járda közében. Szemafortól szemaforig, benzinkúttól benzinkútig hörögnek, robbannak,
fogukat csikorgatják. Négyzetkilométerre számítva itt több az autó, mint Londonban. A lelkűk is más,
hisztérikus, mintha bélféreg rágná bendőjüket, akárcsak az örjöngő Heródesét. Róma lélekszáma legalább a
háromszorosára nőtt életemben, területe is körülbelül megduplázódott, de a duzzadó forgalomból jóformán
semmise szívódik a föld alá. Mekkora levezető csatorna a londoni és párizsi metró!
Már csak szemmagasság fölött látszik a város. Aki előszőr fordul meg itt, nem bánja, hiszen el se tudja
képzelni másnak. De egy római tér, például a Farnese palota előtt, még igazi tér volt nem is olyan rég:
lassan kialakult, remek kompozíció. Közepén szökőkúttá átalakított porfír kádak egy ókori melegfürdőből, s
az ősi proletár bérpaloták, külsőre szó szerint paloták közé demokratikusan besorakozott három stílusrendű
homlokzattal egy óriási magánpalota vagy — mint a zárt kis Pace téren — félköríves oszlopsorral egy
templom. Persze a piac volt az ösztönzőjük. Drámai érzékkel rendezték el szerény életük nagyszabású
kődíszleteit. Az élet egyszerű, józan és családias volt, a színpad megrészegítő.
De most már csak az első emelettől fölfelé látszik, alsó felét eltakarják a táborozó autóbuszok és
teherautók. Vasárnaponként s holdfényben hétköznapokon is sejthető, milyen volt napos és árnyékos oldal
éles síkjaira hasítva egy római tér.
Benzingőzös pokol. De a léleknek, legalább is az enyémnek jobb kúrahely, mint Bath, Baden, Karlsbad.
Aszfalt-nomádnak születtem. Szerelőgarázs szerelőgarázs mellett Michelangelo sikátoraiban, lambretta
lambretta farán Raffaello zugaiban, millecento millecinquecento hátán Bernini zsákutcáiban.
NEGYVENÖT éve tanulom Rómát — (Fenyő Miksa hetven éve) —, minden utamon valamit. Pontatlanul
emlékszem a történetre IX. Piuszról, akinek vérében volt a város, valahogy így szól. Különböző időben
kihallgatáson fogadott három külföldit. Az első azt mondta, hogy egy félévbe telt, amíg végigfürkészte Rómát
az utolsó zugig, a másodiknak egy év kellett hozzá, a harmadik felsóhajtott, hogy évek óta igyekszik
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 64 -