RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
hittel csókolja a sarut, de holnap ráeszmél, hogy egy darab összevarrt borjúbőr. S akkor nemcsak a varrást
és szabást és viselőjét bírálja, hanem saját térdhajlítgatásait is!
Pasqualis pápa, azaz Róma püspöke sírhelyet építtetett édesanyjának a templomban. Jobbkézről nyílik a
fehérlő angyalfigurákkal és azúrkék glóriakörökkel ékesített, aranybélésű San Zenone kápolna.
Ékszerdobozba fektette az édesanyját. Leírása több író tollát ragadta áriákra a múlt század óta.
Különös véletlen, hogy Robert Browning remek drámai monológjában a pompakedvelő, művelt,
elvilágiasodott reneszánsz püspök — egyik legelevenebb költött figurája — szintén ide rendeli sírját.
Szent Praxedis a béke temploma,
s a sírkövem ... hisz foggal és körömmel
harcoltam, hogy a fülkém meglegyen ...
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Bronzból ígértetek dombormüvet,
azon a nimfák, Pánok és talán
tripodus, thyrsus, váza vagy ilyesmi,
vagy tán a Megváltó hegyibeszéde,
vagy Szent Praxedis glóriája, Pán
a nimfa végső leplét épp lerántja,
és Mózes a kőtáblákkal —
Browning még mai szemmel is bámulatosán értett az olasz Reneszánszhoz. Állítólag a cinikusan világias,
megvásárolható nagy mecénás és többszörösen bukott pápajelölt: Ippolito d'Este kardinális volt a mintája.
Egyik római útján a költő (firenzei lakos) benézett a Prassede templomba, meglátta egy bíboros síremlékét,
villant a pillanat, olvasmányai összeolvadtak a látvánnyal: ide, ide rendeli síremlékét az elképzelt püspök!
Persze a versbeli sír tízszerte szebb és jellemzőbb a korra, mint a valóságos, ha csakugyan az volt a minta,
püspöke izgatóbb és szövevényesebb egyéniség, mint a híres Villa d'Este építtetője, ha csakugyan ő volt a
modell. Browning tudta, hogy nagyszerű a vers; írók rendszerint megérzik, amikor telibe találnak.
Később Ruskin, a műtörténész lovagiasan azt mondta — de csak az igazat mondta —, hogy amihez neki
harminc oldal kellett a Velence Köveiben (a reneszánsz-kori lelkület rajzára), elmondta már előtte
ugyanannyi verssorban a költő.
Fiúk, jáspisból mindent, ha szerettek!
Jáspist mondtatok — megbánom különben,
hogy rátok hagytam szép fürdőimet.
Egy tiszta zöld tömb, pisztáciazöld,
hisz van még bőven jáspis a világon —
ne kérjek hát nektek Szent Praxedistől
lovakat és görög tekercseket
és sima, márványtestű szeretőket?...
MÁSKOR terveim voltak Rómában s a tervezés elvakít. Most kezesen sodrására bízom magamat.
Ki-kitesz ismeretlen partra, rejtett kincsekkel, boldogító kis fölfedezésekkel jutalmaz s visz tovább.
Látom egy reggel, hogy motoros kocsikára szerelt, forgó kefékkel fényesítenek egy templompadlót.
Milyen tökéletes a kőberakás! A színek párosítása s az örökkétartó, hajszálnyi összeillesztés. Bíborosi kalap,
bojtos címerek, gyümölcs, mértani formák márványalapba ragasztott színes féldrágakövekből a padlón s a
falakon, fel a boltozatig. Ebben, abban, amabban a templomban, amelyet máskor elkerültem. Valamikor
utolsó rostjáig átjárta a nemes munka Rómát.
A legtöbb oltárképet félig megette a füst, penész, idő, egyébként is futószalagon gyártották, bevált
fogásokkal, kongó retorikával. Festőiket nyilvántartja minden valamirevaló nyomtatott kalauz. A keménykő
intarziák megható kézműves odaadással készültek, mint a legszebb bizánci mozaik. Mesterükről hallgat
minden valamirevaló kalauz. Iparosszámba vették őket annak idején; papírsüveggel a fejükön, félmeztelenül
fütyörészve térdeltek a padlón. Egy mohamedán műértő csak az ő munkájukban gyönyörködne tisztelettel.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 68 -