RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
A Révai könyvkiadóban összeszaladtam Vas Istvánnal.
„Köszönöm, Pista, hogy megírtad a versemet."
Orvtámadóból átváltozott adakozó útitárssá a hold, Firenzéhez közelítve nekem adta kastélyszerű,
emeletes parasztházaival és szigorú szépségű, emeletes villáival az elpihenő Toszkánát. Az volt az
érzésem, hogy egyetlen fa sem alszik, nem mer, nehogy bántódásuk essék a menedékében bízó, alvó
madaraknak. Aludni a madarakkal együtt csak újholdkor mernek a fák, teljes sötétben. Rosszul teszik; akkor
is lát a macska.
Nini, beértünk, ez már a Via Nazionale, elhajtottunk Bartali, a volt biciklibajnok sportüzlete előtt. Az
autóbusz letett a vasútállomás közelében. Naivul körülnéztem taxi után. Este kilenc óra volt, örjöngő
csúcsforgalom. Gyalog vágtam neki kofferemmel az Arno-partnak.
Az eldugott kis Croce della Trebbia téren hívogatón világított a kocsma nyitott ajtaja. Itt szeretett megbújni
velünk két hangversenye közt Fricsay Ferenc. Azóta televízióval szerelte föl sportrajongó törzsvendégeinek
a gazda. Mellette éppen csukott a fodrásznő. S már csukva volt a G. bár; pultjánál a Teatro Nazionale
díszlettervezője vagyont érő jegycsomót nyomott a markunkba a Fesztiválra. Hadd érezze magát pár óráig,
zenétől ittasan májusi királynak, királynőnek két földönfutó. Rézsút szemközt csukva volt a nagy könyvesbolt
is, ahol szegénységében, már kacagtató szegénységben vett nekem egy francia verses könyvet, nem
tudom, milyen alkalomból, ha agyonütnek se tudom, mit. S itt komorlik a roppant méretű Strozzi palota,
inkább vár, mint városi ház, mintha építésénél már fejedelemséget előlegezett volna magának a patrícius
család, gyanakodtak is a rivális Medicik. Nappal virágbolt a körbefutó kőpad egyik sarka; az árus kedves
szóval mindig kezébe nyomott egy szál virágot, ha arra haladt. Így tanultuk napról napra, hétről hétre, hogy a
bennszülött firenzei vérében hordja a humanizmust, anyatejével szívja be, nem könyvekből. Még nyitva volt
a G. cukrászda, láttam az üvegajtón át, hogy Bruno a főzőgépnél áll, megőszülve. Száraz arcú, nobilis
etruszkká változott, aranykori etruszkká, amikor még nem ették magukat dagadtra. Benyissak? Nagyon
megvágytam a sűrű mérgét, arany gyűrűkkel a felszínén. De mit mondjak, ha egyedül állítok be s ő kérdez a
Signoráról, pedig kérdezni fog, miért öljem meg Brunoban? Elértem az öreg hídhoz. Átalakított középkori
lakótorony a szálloda. A portás kipipázta a lefoglalt szobát.
„Kint áll a kocsi?"
„Nincs kocsim."
Emelkedni kezdett a lift. Nincs többé vacsora Fricsay Ferenccel a kiskocsmában. Nincs többé
hajmosatás. Nincs többé ingyenjegy a májusi zenei Fesztiválra. Nincs többé virág a számára a Strozzi palota
sarkán. Nincs többé számomra francia verses könyv. Nincs többé számunkra feketekávé Bruno masinájából,
nincs, nincs, nincs, nincs, nincs. A liftes fiú kinyitotta a szobaajtót és betessékelt maga előtt.
De ha holnap, Nagypénteken kora reggel ablakomhoz állok, a kelő nap ismét rásüt a szemközti
ciprusokra Bellosguardo magasában s szólnak, szólnak a madarak a hullámzó látóhatárig, szólnak odaát a
dombok közt Arcetriben is, ahol hajdan az öreg, fogoly Galileit költögették Húsvétra.
KÉT HÓNAP múlva csak tankolni szállt le éjfél után Milánóban a sugár meghajtású, londoni gép. Odavaló
üzletember lehetett a legtöbb utas; majdnem üresen folytattuk a repülést Rómába.
Alig szálltunk fel, óriási fehér bomba robbant be az ablakon. Ismét telehold volt. Űrpilóták másképp
ismerik, mint mi, szabad szemmel is lefotografálták dermedt krátereit, de légi ablakomból szintén másnak
látszott, a szokottnál legalább kétszerakkorának. Félelmes és szomorú volt, tiszta és szánalomraméltó.
Odalenn a földön felcsillant egy kivilágított sakktábla. Beszólt szájmikrofonján a kapitány, hogy Firenze
fölött repülünk. Persze, ott a főtér, szorosan mellette a dómtér, a Keresztelő Kápolnával.
S akkor megláttam őt. Ruganyos, élénk, örökifjú járással jött lefelé a dómlépcsőn.
Árván kötélre vágytam magam is,
amíg derűs, időtlen lányalak
Szent János védett bárányai közt
a dómkapuban újra láttalak ...
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 60 -