RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA Tizenkét óra múlva halott volt. Késő este a házacska előtt találtam rá, arccal a kövezeten. A vára előtt, írta később Szabó Zoltán. Abban a mozdulatban, ahogyan hamu alatt megtalálták a pompei strázsát. Mellette a kiürített szemetes láda; a pamutgomolyag — valószínűleg szálával a bokához tekerődzve — legurult utána a lépcsőn, mint egy ragaszkodó állat. Sohasem állt meg a keze. Sötét és kicsi az utca, egy lélek se téved arra vasárnaponként. Föléje hajoltam, szólítottam. Melyikünk volt süket? Hátha ő volt halló világban, Lázáréban, ahonnan egyetlen egy halandót egyetlen egyszer visszaszólítottak újabb földi gyötrelemre? Aztán a két világjáró elindult utolsó közös útjára. Nem egy mesés kikötőbe; közelebb, csak az osztrák havasok alá. A gép különböző helyén jutott nekik hely ezúttal, más az élőnek, más a koporsónak. Pár hét múlva megérkezett kefelevonatban a Gáláns ünnep, nyaktilóval. Az a tanulmány, amit nagy vidáman írtam a vidító kiállításról. Mi lehet benne? — kábulatomban egy betűre sem emlékeztem. Kábultan javítottam a levonatot is. Elérek Hubert Roberthez s belém nyilall az ígéret: pár hét múlva olvashatod. Olvastam helyette is. „Fragonard kétszer járt Itáliában, először a római francia Akadémia ösztöndíjasaként, másodszor egy mágnás kíséretében. Nagyhatalmú főúrral, Choiseul herceggel került le oda barátja s Piranesi tanítványa, Hubert Robert is. Ő találta fel a szórakoztató romokat, — írta a két Goncourt. A mondat elárulja, milyen rövidlátó volt néha, választott kedvenc területén, a testvérpár. Megkívánja az igazság, hogy hozzátegyük: csak a huszadik század embere jött rá, valósággá vált hagymázas álmok és apokaliptikus rengések árán Piranesi, Guardi és Hubert Robert szórakoztató rom-fantáziáinak nyugtalanító kettős értelmére. Mert sötét elősejtelem is van képzeletük játékaiban, a Régi Rend pusztulásának elősejtése. Az értelem századát egyszerre csak igézni kezdi az Iszonyat, megbabonázza a Rom. S a romantikus világérzésnek ebben a korai hullámában egymással határos Piranesi metszetein a képzeletbeli roppant börtöncsarnok, Carceri d'Invenzione, amely egész országot jelképezhet s a feldúlt ókori császárpalota, amelyben toprongyos pásztorok tanyáznak. Még akkor is, amikor a festő látszólag csak szórakoztatni akar, meg-megfagyaszt a szorongás. Guardi és Hubert Robert kedvelt műfaja a capriccio. Különböző építészeti elemeket házasítanak össze egy mesés kikötőben vagy dísztéren s megtöltik apró szereplőkkel. Útrahívó képek, boldogítók, — Istenem! ha holtig az oroszlánszájú kutaknál tereferélhetnénk. Aztán hirtelen átfut egy árnyék, a halálé. Hiszen elég egy fuvallat s szétszakad minden, eltűnik obeliszk, kupola, oszlopsor, szökőkút, lovasszobor, kőhíd és mosónő." Borzadva meredtem a szövegre. Nemcsak bennük, öntudatlanul bennem is sötét sejtelem dolgozhatott. Dacosan fölemeli jobb karját, az örökös derű megint szembeszáll az örök borúlátással, mondhat akármit huhogó baglya, Hubert Robert mesés kikötőjében fognak élni. Elindult a kezem, töröltem a pontot a mondat végén, hogy megfejeljem — „… kőhíd, mosónő, még az is, aki nézi gyanútlan gyönyörűséggel s útravágyón." Tizenkét óra haladékot kapott arra a gyönyörűségre, arra a vágyra. Vörös krétarajz a Via del Babuino kirakatában. Álom egy kikötőről. De futós az idő s átfut egy árnyék, a halálé. ANTENNÁS ember vagyok, előérzetekre ítélve cselekszem. Kora emlékezetem óta szorongó képzeletemben átélek távoli sorsfordulókat, mintha egy mesteri kémfőnök székelne jövőre hangolt, titkos vevőkészülékkel ideghálózatom páncélszobájában. Gyanútlanul beszélek és írok arról, ami valami rejtett terv szerint csak évek, évtizedek múlva következik be. Már fiatalon elbűvölt a rege Orpheuszról és Eurüdikéről. Azt hittem, költészete s muzsikája bűvöl, az elégikus történet által meg-megújítva ihletett gyászdalok. Nem így volt. A rege jó korán a fiatal Orpheusz sorsát vetítette alkonyomra. Ha beáll a sötétség, naponta zaklatni kezd az útiláz, egy megrabolt Énekes alvilágjáró ostromláza. Mert a rege éppen azért rege, akár görög, akár más, hogy az idők végezetéig megtörténjék eredeti hőseivel s ugyanakkor velünk is, halovány másukkal, függetlenül az ő hervadás nélküli létüktől s attól, amely éveinket végzetesen fogyasztja. Egy elvesztett hitves őszülő hajjal, túl a hatvanon is a fiatalon távozó Eurüdiké bennünk; egy napra, egy órára, legalább egy percre, egy percnél is rövidebb összemosolygásra s a köszönő szóra, arra az elmaradt, igazi ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 138 -
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA köszönetre visszaperelnénk. Nyomorult a férfi, önkéntes alábocsátkozás közben is titkon az ő, az árnyék segítségére számít! Korán megközelítettem alvilágom bejáratát. Bolyong egy diák Salzburgban, bolyongva lebeg, mintha őt is, mint magát a Boldogasszonyt égi sarló hordozná s úsztatná felhőkön át. Mentében bekerítik viharzó, süveges kőszentek és akrobatikus angyalok, szétpattan szorító gyűrűjük s tovább eresztik, hogy tessék! égre szegett arccal igazodjék a körben vigyázó tornyok mögött bujkáló hold után. Akkor találkozott először a diák Salzburg utcáin, a Wolfgang s a Mond See partján azzal a délnémet misztikus operával, amelynek osztrák és bajor fafaragók voltak az oltári díszlettervezői. Egy este meghallgattam a színházban Gluck Orfeoját. Nem tudtam, mi vár rám, csupán a telhetetlen fiatalkori tudásvágy hajtott. Hallgatom, hallgatom, elönt valami boldogító önkívület, leteper a zene rettenetes hatalma, szomszédom hökkenten rám-rámsandít, miért sír ez a fiatalember s ha sír, miért mosolyog? Kiszédültem a csillagok alá, nyár volt, éjfélkor is zsibongott még a város. Hívott egy üres asztalka a Tomaselli kávéház teraszán, letelepedtem, egyszer csak, percek alatt megszületett fejemben egyik korai novellám, Orpheus és Eurydike. A kávéház ma is kávéház, miért ne, 1703 óta működik, sok Énekest túlélt és sok hitvesüket. De ott ültében azt az egyet nem gyanította a legényke, hogy életalkonyán Salzburgban vár rá az alvilág bejárata, melyet képzelete messziről is folyton ostromol egy napért, egy óráért, legalább egy percért, egy percnél is rövidebb összemosolygásért s az igazi köszönetért. Egyszer Orvieto mellett, az erdős hegyoldalban, tátongó etruszk sírkamrákra bukkantunk. Megszédült aznap fenn a dómtéren, félig eszméletlenül dőlt a vállamra egy kőpadkán. Nagy volt a hőség és szomjúságában túl hirtelen hajtotta föl az odavaló, meglehetősen nehéz bort is. Csak a holtak kőágyai maradtak meg a kifosztott üregekben. „Gondolod, hogy ilyen az alvilág bejárata?" Haboztam. Pár órája elfeketült körülötte a világ. „Inkább ólmos tengerszemnek képzelem." „Nap nélkül?" „Nap nélkül." „Ne beszéljünk róla. Süt a nap." Havas az alvilág bejárata, süti a nap. Körülötte patanyomok a hóban; éjjel, holdfénynél arra üget el az őz, friss virág után szimatol a drótozott koszorúk között, rózsából, szegfűből, nárciszból csak elszórt szirmokat hagy meg a hanton másvilági etetőjének. Napos és havas az alvilág bejárata. Végét rúgta volt a tél, erőtlenül tombolva hózivatar zúdult át Salzburgon utolsó közös utunk s a temetés között. Csillámló pihével borított vendégek nyitottak be a kis eszpresszóba, ahol üldögéltem, félig révülten, félig magamnál. Egy mesés kikötőben szeretnék élni... Ott fogunk élni... Hubert Robert kikötőjében ... Hogy örvénylenek a hópelyhek a halottasház körül! Sem a pincérnő, sem a vendégek nem sejtették, mi leli a sarokban azt a leszegett fejű férfit. De alig lépett be kutyás ember, az állat ráfeszült a pórázra, húzni kezdett felém, kapart, nyüszített, úgy kellett tovább noszogatni. A kutyák, óh a kutyák mindent értettek, együtt akartak vonítani az öreg Orpheusszal. HATÁR Győző figyelmeztet Jules Renard följegyzésére kincseket tartogató Naplójában. C'est au doux climat de cette femme que je voudrais vivre et mourir. Élni és meghalni. Meghalni! Elnéző mosollyal, játszva s rendületlenül szolgálta a férfi önzését, kivéve a legnagyobbat, amely királyi gőggé álcázott kisfiús gyávasággal elsőbbséget követel magának a távozásban. Hogy még akkor, még a sztoikus búcsúnál is a méltóság mögött anyánk szoknyájába kapaszkodjunk. Az a doux climat... Puszta jelenlétével észrevétlenül megkönnyítette, hogy elviseljem nem az embereket — azokat bírom —, hanem magamat. Amióta nincs, teljes súlyommal, apámtól, anyámtól örökölt melankóliával nehezedem az özvegy férfira. Vajon hasonló nagy teher volt neki is ez a teher vagy pehelysúlyúvá tette a szeretet, amelyről Pál szól a korintusi levélben? ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 139 -
Page 1 and 2:
CS. SZABÓ LÁSZLÓ _____________ R
Page 3 and 4:
A Kiadó előszava CS. SZABÓ LÁSZ
Page 5 and 6:
_______ CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMA
Page 7 and 8:
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
SANTO Stefano Rotondo. CS. SZABÓ L
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54:
Page 55 and 56:
Page 57 and 58:
Page 59 and 60:
Page 61 and 62:
Page 63 and 64:
Page 65 and 66:
Page 67 and 68:
Page 69 and 70:
Page 71 and 72:
Page 73 and 74:
Page 75 and 76:
Page 77 and 78:
Page 79 and 80:
Page 81 and 82:
Page 83 and 84:
Page 85 and 86:
Page 87 and 88:
Page 89 and 90:
Page 91 and 92:
Page 93 and 94:
Nem lehet, ha birtok már nincs, Se
Page 95 and 96: CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 113 and 114: Lukács orvos Plutarkhosznak Boiót
Page 129 and 130: Rómának Róma lett emlékjele, é
Page 141 and 142: „Én ismerem." „Él még az ír
Page 145: CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 151 and 152: „Tudod-e, ki született Subiacób
Page 169 and 170: A varázsló pápa CS. SZABÓ LÁSZ
Page 171: CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
show all

RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?