RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

More documents

Recommendations

Info

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA Pál néhány évvel lehetett fiatalabb nála. Működése előtt ment föl Tarsusból Jeruzsálembe, hogy tovább tanuljon a galamblelkű, bölcs Gamalielnél. Rejtélyes módon sohasem látta és hallgatta Jézust. Az különbözteti meg a jeruzsálemi ősgyülekezet tagjaitól, hogy nem kötötte semmiféle személyes emlék. A többiek, a tanúk, Jakab puritán vezetése alatt szigorún ragaszkodtak a jeruzsálemi Templomhoz; aránylag szűk körben áldozva, imádkozva várakoztak s lelkileg előkészültek a közeli, diadalmas Második Eljövetelre. Föltámadt uruk hamarosan visszatér az Atyaisten jobbjáról, ítélkezni elevenek és holtak felett! Názárétiek volt a nevük a többi zsidó szájában. Gúny árnyalta a szót; úgy értették, hogy a fél-pogány Galileából való a társaság, egy názáreti ember követői, ha váltig mondják is, hogy Dávid szent városában, Betlehemben született. Pál két-három évvel a keresztrefeszítés után találkozott velük, valószínűleg már túl a húszas évein. Miért üldözte őket olyan fanatikusan épp a szelíd Gamaliel tanítványa? Mestere fordítva viselkedett, fedezte az egyházi nagytanácsban Krisztus követőit. Hagyjátok őket békén, mert észrevétlenül elpárolog a mozgalom, ha embertől származik, ha meg Istentől való, úgysem lehet szétrombolni. Pál természete azonban elütött a mesterétől, nem volt sem szelíd, sem szabadelvű. Ezért volt képes szertelenül nagy szeretetre, a boldogító megsemmisülésig, levelei ezért képesítenek másokat arra még ma is, hogy kiszabaduljanak önmagukból. Már egy korai levélben elkülönül a jeruzsálemi gyülekezettől. „Nem hallgattam testre és vérre, Jeruzsálembe se mentem föl apostol elődeimhez, hanem kihúzódtam Arábiába, majd visszatértem Damaszkuszba. Három esztendő múlva aztán fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel s nála maradtam tizenöt napig. A többi apostolt nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét." Három év az arab pusztában és Damaszkuszban, tizenöt nap Jeruzsálemben, egy-két találkozás Jakabbal, a gyülekezet fejével. Szembeszökő az időkülönbség. Másutt, az apostolokról szólva, alig leplezett daccal írja: „Krisztus ... mindnyájuk után, legutolszor pedig, mint idétlennek, nékem is megjelent. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, arra sem méltó, hogy annak nevezzenek... De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok s rám árasztott kegyelme meddő nem maradt." Sohasem idézi Jézus mondásait vagy a példabeszédeket, holott nyilván hamar kiforrt végleges szövegük, betéve tudták, hogy szájról szájra adják a szaporodó, új híveknek. Ő külön úton járt — vagyok, ami vagyok —, csak a föltámadt Krisztus költözött belé, a többiek viszont emlékeztek Jézus poros lábára és szavaira arámi nyelven, tarsusi görög mellékzöngék nélkül! Csoda-e, hogy elkeseredett vitákról értesülünk önvédelmében, amit a korintusiakhoz intéz? Hevesen ír, de burkoltan, a címzettek persze elértették. A jeruzsálemi ősgyülekezet küldötteire célzott. Ők változatlanul Izrael megváltóját hirdették a roppant szórványban. De ki tudott versenyezni a megszállottal? Fáradtságot nem ismert, csak ő volt római polgár az apostolok közül, eléje terült a betű szerint határtalan birodalom. Plutarkhosz egyik dialógusában két barát találkozik a Delphi jósdánál, Görögország közepén, az első Skóciából, a másik a Vörös-tengertől jövet s útközt egyikük sem ütközik országhatárba! Ez a mozgási szabadság a hellenizmus öröksége volt. Misztikus világhódító útján az isten-viselős Nagy Sándor minden irányban messzebbre akart elhatolni, mint előtte Dionüszosz, a boristen és Héraklész, a megistenült hős. Céljába csak halála — vagy eltűnése? — után ért, nem sejtett politikai örökösei, a rómaiak által. Közhely, hogy Pál térítő stratégiáját megkönnyítették a rendőrző légiók s a római műutak, seholsem olvastam azonban, hogy ez a hellenizált zsidó tulajdonképpen Nagy Sándor utóda. Közös volt a nyelv; Antiokheiától Rómáig görögnyelvű gócok segítségével látott neki az eszeveszett vállalkozásnak, hogy a cézárok egyeduralmában megbékélt világállamot békésen megszerezze Krisztus egyeduralmának. Nem véletlen, hogy épp a római gyülekezethez írt levélben idézi a tizenkilencedik zsoltárt: „Végig a földön szárnyal a szavuk, világ végéig elhat szózatuk." Állt a korabeli rómaiakra. Missziós vándorlásain találkozott s megmérkőzött az antik hit változatos formáival. Csak ő volt igazán felkészülve rá, még tarsusi éveiből. Harc és szervezés türelmetlen, autokratikus hangra szoktatta, ritkán tudott uralkodni magán a szenvedélyek forgószelében. Az a megrendítő, hogy e perelő, hencegő, néha hisztérikus hangból sohasem hiányzik a ragaszkodás, bizalom, hűség s a csüggedés fölé kerekedő öröm. Isten csak a langyosokat köpi ki, a hibásakat eláraszthatja kegyelme, őt elárasztotta: Pál, az izgága Pál szeretetreméltó. Mikor utoljára találkozott az efezusiakkal, a vének sírvafakadtak a búcsúnál s nyakába borulva csókolgatták. Ma már fölidézhetetlen az a repeső várakozás, amellyel egybegyűlt barátai valamelyik nagyvárosban vagy kozmopolita kikötőben feltörték levelein a pecsétet. Még ha lekapta is őket a tíz körmükről. Egy író bibliaolvasás közben is író, a mesterség rabja. Valamikor írói szemmel, elhamarkodva úgy véltem, hogy bármilyen szép a négy evangélium, Pál levelei után „esik a mű". Meggondoltabban ítélek már, beláttam, hogy csupán különböznek; a négy evangélium mindenkinek való, gyermekeknek is, Pál azonban csak a felnőtteké, a felnőttekből legjobban a sújtottaké. „Bölcsességet hirdetünk mi is", írja, „de csak a tökéleteseknek. Nem e világ bölcsességét, sem e világ pusztulásra ítélt fejedelmeiét, hanem Isten elrejtett, titokzatos bölcsességét, melyet öröktől fogva elrendelt a ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 96 -
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA mi dicsőségünkre. Ezt senkisem értette meg a világ fejedelmei közül, mert ha megértették volna, sohasem feszítik föl a dicsőség Urát." Ha csupán leveleiből állna az Újszövetség, nem tudnánk sem Pilátusról, sem Kajafásról. De hátha ők a világ pusztulásra ítélt fejedelmei, képletesen, nevük említése nélkül? Lehetséges. Csakhogy az eredeti görög szöveg értelme szerint lehetnek a csillagok alatt uralkodó démonok is, akik vesztükre megfeszítették Krisztust — (mindegy, ki volt az eszközük) —, hogy aztán a feltámadás által megsemmisüljön fő fegyverük: a halál az eredendő bűn foglyaival szemben. Pál sohasem foglalkozik a földönjáró, „történelmi" Jézussal, csak a dicsőség feltámadt Urával s a Golgotára ácsolt feszület egy kozmikus méretű kereszt parányi vetülete. A pör sem érdekelte. „Ezentúl tehát nem tekintünk senkit sem test szerint. Ha Krisztust azelőtt test szerint tekintettük is — (görögül még nyomatékosabban: kata sarka, hús szerint) — többé nem úgy ismerjük. Mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény, íme, elmúlt a régi, minden újjá lett. Mindez Istentől való, akit Krisztus megbékített velünk s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát. Mert az Isten kiengesztelődött Krisztusban a világgal s nem számítja be bűneinket, sőt ránk bízta a kiengesztelés igéjét." Írtam, hogy hite az egykorú zsidó misztikában és messiás-tanban gyökerezett. Érintetlen az ősi alaphit, ótestamentumi nagy látomásuk, hogy öröktől fogva elrendelt, időtlen terv, Isten előre megfontolt szándéka működik a nép életében. Krisztus halálában és feltámadásában is ez a rejtett terv érvényesült, — csakhogy a mindenség démon-fejedelmei s nem pusztán Róma ellen! Itt szakad el Pál Jeruzsálemtől. A dicsőség Urának megfeszítése független a történelmi háttértől, amelynek évekig napról napra szemtanúja volt a többi apostol. Nincs benne külön a szenvedő Izrael, de benne van a bűnbeeséstől szenvedő, elbukott s állandó belső halálra ítélt emberiség. Ha a többi apostol a keresztrefeszítés után is viszonylag háborítatlanul és rendszeresen tovább áldozhatott a Templomban, annak a jele, hogy urukat zsidó messiásnak ismerték el, azaz Izrael szabadítójának s ebben a hitben készültek a Második Eljövetelre. Pállal tökéletesen másképp akartak bánni, elbánni a hithű zsidók. Csak a hirtelen ott termő római helyőrség mentette meg a lincseléstől a Templom udvarában. Őt már eretneknek tartotta a tömeg. Joggal, ha bőrükbe bújunk, mert Pál a lélek csataterén egyetemes forradalom apostola. Szakít a zsidó messianizmussal, amely táplálta a damaszkuszi fordulatig, kiragadja a megfeszítés értelmét a helyi és korabeli történelemből. A szeplőtlen szeretet a feloldozó isteni stratégia terve szerint kezesen mindenkiért vállalta a képviseleti haIált, hogy kiszabaduljunk a Gonosz büntető uralma alól, az örök halálból. Vesztükre feszítették meg Krisztust a világ démon urai, odaveszett hatalmuk halandó áldozataik fölött. „Test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. Íme, titokba avatlak titeket. Nem halunk meg ugyan mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelen egy szempillantásban a végső harsonaszóra. Megszólal a harsonaszó, feltámadnak romolhatatlanságra a holtak, mi pedig elváltozunk. E romlandó testnek föl kell öltenie a romolhatatlanságot, e halandónak a halhatatlanságot. Mikor pedig a romlandó test romolhatatlanságba öltözik és halhatatlanságba a halandó, akkor válik valóra az írás szava: A győzelem elnyelte a halált, Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?" Század századnak adta tovább az üzenetet: Halál, ne hencegj. Páltól John Donneig, a barokk költőóriásig, tőle Szabó Lőrincig, aki hitetlenül is hitetőn tolmácsolta: Halál, ne hencegj; szörnyűnek, erősnek mondanak, de nem vagy az; mert akit letiportál, mind csak elköltözik; és, szegény halál, engemet sem ölsz meg. Mennyivel több jó fakad tebelőled, ha már másod: az álom üdvözít; mikor a jók hívásod követik, csontjuk pihen s lelkűkkel égbe szöknek. Munkádhoz tőr, harc, kórok mérge kell; uraid: sors, királyok, háborúk; mák és bájital, mint te, éppen úgy, sőt jobban altat, — mit pöffeszkedel? Rövid álmunk öröklét kezdete, s nem lesz halál, csak egy fog halni: te. ___________________________________________________________________________________ © Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 97 -
Page 1 and 2:
CS. SZABÓ LÁSZLÓ _____________ R
Page 3 and 4:
A Kiadó előszava CS. SZABÓ LÁSZ
Page 5 and 6:
_______ CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMA
Page 7 and 8:
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 9 and 10:
Page 11 and 12:
Page 13 and 14:
Page 15 and 16:
Page 17 and 18:
Page 19 and 20:
Page 21 and 22:
Page 23 and 24:
SANTO Stefano Rotondo. CS. SZABÓ L
Page 25 and 26:
Page 27 and 28:
Page 29 and 30:
Page 31 and 32:
Page 33 and 34:
Page 35 and 36:
Page 37 and 38:
Page 39 and 40:
Page 41 and 42:
Page 43 and 44:
Page 45 and 46:
Page 47 and 48:
Page 49 and 50:
Page 51 and 52:
Page 53 and 54: CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 93 and 94: Nem lehet, ha birtok már nincs, Se
Page 103: CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIK
Page 113 and 114: Lukács orvos Plutarkhosznak Boiót
Page 129 and 130: Rómának Róma lett emlékjele, é
Page 141 and 142: „Én ismerem." „Él még az ír
Page 151 and 152: „Tudod-e, ki született Subiacób
Page 155 and 156:
Page 157 and 158:
Page 159 and 160:
Page 161 and 162:
Page 163 and 164:
Page 165 and 166:
Page 167 and 168:
Page 169 and 170:
A varázsló pápa CS. SZABÓ LÁSZ
Page 171:
show all

RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

Delete template?

Save as template?