RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

„Tudod-e, ki született Subiacóban?"
„?"
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
„A Lollo. Lollobrigida. Ükanyja elől ugorhatott Benedek a tüskebokorba."
ISMÉT otthon, a lélektelenné vált Iondoni házacskában. Itt az utcakövezet, ez sebezte föl szemöldökénél
az arcára térülőt. Kíméletesebben, mint Jerikó kövei, mikor az ásatás fenekére zuhant. Itt a lépcső, ezen
gurult utána a ragaszkodó pamutgomolyag. Itt az állólámpa, ez alatt rakosgatta esténként a
pasziánszkártyát.
Ifjúságunk kiragad a gyermekek határtalan magányából. De világba vettetésünk után végül ismét
visszafogad a régi, egyszemélyes zóna; alkonyunk nem más, mint megtérés a kezdeti magányba, ahonnan
két korai életszakasz elmosódó határán emigráltunk az emberek közé. Ismerős a csönd az íróasztal körül,
ennek a lámpafényes csöndnek a területen-kívüliségében élt hajdan a kisfiú, láthatatlan alattvalóival.
Mindenbe belefáj a hiánya, ha arcomhoz illesztem a borotvát, abba is. Madárnyelven ostromoltam
leveleimmel Rómából, hogy jöjjön, jöjjön, jöjjön már! Engedett a hívásnak, átkúszott az aknazáron, hazát
rakott körém egy albérleti szobában, aztán országot cserélve egy házacskában, majd egy másikban. S
megfáradva is félelem nélkül vállalta volna az új nomadizálást, amikor belefásultam párnás gályapadomba.
Szakíts a megszolgált nyugalommal! Legyen meg a te akaratod, szakítok. Jött volna, de erősebb volt a ház,
nem eresztette.
Borzalmas áron kezdem kiismerni a végső törvényeket. Távolodik és itt van, folyton elvesztem és
szakadatlanul véd, többször tetten értem már, hogy elrendezi dolgaimat. De miképp adjam a tudtára? S mi
legyen a hála? Becézést még odaát sem tűrne. Egyetlen bók tetszett neki, szerette, ha azt mondom, hogy az
önzetlenség szörnyetege. Mivel az volt csakugyan, nem volt bók a bók.
Egy este zörejre lettem figyelmes, megismétlődő, halk Morse jelekre. Mi az, honnan jön? Kísértetiesen
hasonlított egy rezgő kicsi zajra gyermekségem őskorából; a kolozsvári házban hallottam utolszor. Ha pedig
hasonlít, egyforma az ok is: a távolban elrobogó járművektől remegni kezd valamelyik kép a falon. Nem
kellett sokáig keresni, melyik. Utolsó ajándéka, tizenkettedik Piranesi metszetem, Titus diadalíve a római
Forumon. Megigazíthatnám, hogy elnémúljon a zörej. De hátha egy titkos jelenlét Morse jele? Belső
jelenlété, ha kívülről hallom is? Bennem engedett, immár levelek nélkül a hívásnak, átkúszott a halál
aknamezején.
Akkor kezdtem írni, hogy róla beszélhessek, ezt a naplót Rómáról s Róma ürügyén szívfacsaró emberi
dolgokról, amelyeknek nincs se kezdetük, se végük. S így lett egy láthatatlan szerzőtárs segítségével,
akaratomon kívül e hosszú gyászdalból az Irgalom sugara eleven koporsómban, ha naponta összeszorítja
szívemet London tengerén egy törpe Escorial.
„SZÉPEN írsz magyarul, tetszik a stílusod". Ennyi az egész, csak ennyire vittem? Ne halljam többé, ha
lehet. S ne olvasson, aki csupán stílusomért olvas.
Illendő világosan írni. A beszéd lejtésére szép Erdély barna fürtű leánya, hű anyám tanított. Hogy simán
hangozzék, kitapasztaltam évtizedek alatt a mikrofonnál. Engem az ember izgat: te, ti, oh ti szörnyetegek
Ádám óta, nem a stílus.
Igaz a hit, megtörtént a bűnbeesés, veszélyesebb fenevad az ember akármelyiknél az állatvilágban.
Kegyetlensége túltesz a tigrisén, az egyetlen fajta, amely kíméletlen saját fajtájához s nem bendője vagy
kölykei miatt. Az orángután nem tud tüzet csiholni, a kereket se találta föl, de a fegyvert sem, hogy egyre
pusztítóbb legyen öldöklő ereje, orángutánokat sohasem áldoz fel eszelős hiedelmek és türelmetlen eszmék
vérkérges oltárain. Hogy aztán szép sorjában ártatlan műemlékké nyilvánítsa az oltárokat és turista vámot
szedjen értük.
Ezért neki jár ki a legnagyobb szánalom. Nagyobb, mint a lemészárlásra szánt elefántoknak, amelyek
kegyelemért trombitáltak a római arénában. Semmise könnyebb és hálásabb, de hamisabb se, mint
reménytelenül megvetni s föladni az emberi fenevadat. A hajdan való, bús udvari bolondok, Shakespeare
bolondjai szánakoztak is azokon a kártékonyabb bolondokon, akiket szolgáltak és kicsúfoltak. Nem kell a
Költőnek lennünk, hogy kövessük.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 143 -