RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
emberi történet, mert vétkező nagy emberek fiatalkori, tapasztalatlan ballépésük vagy kegyetlenkedésük
után nem tehetnék jóvá hibáikat érett koruk tündöklő erényeivel. Nem vakság, nem is közöny a késlekedés
oka, a türelemre ad példát. Ámde késlekedik-e egyáltalában? A római jog elrendeli, hogy maga vigye
keresztjét az elítélt. Hátha tudtunkon kívül viszi azt a látszólag diadalmas bűnöző is? Apollón egyszerre a
megtorlás és gyógyítás istene, pestist küld a bűnös világra, virágjukban elragad ifjakat, egy sértő szóért
áldozatul esnek Niobe ártatlan gyermekei, de ki a fia? — Aszklepiosz, az orvos isten, aki bizonyára feletted
is őrködik. Isten-félelmet ajánlok barátaimnak, méltatlan hozzánk, értelmes emberekhez az Isten-rettegés.
Lukács orvos Plutarkhosznak Boiótiában, üdvözlet.
Hidd el, nemes férfiú, nem volt kimondatlan szemrehányás utolsó levelemben. Írod, hogy türelemre tanít a
Gondviselés; taníthat-e nagyobbra, mint keresztfáján a megváltóm? Levelednek szívből örültem.
Megfogyatkoztunk. Ismét vihar terül gyülekezetünk fölé, a gyengék leszakadnak, az erőseknek talán
megint életük árán kell vallaniok Jézusról a halál ellen. Szükségük van rám. Nem költözhetem át se
Boiótiaba, se Philippibe, ne keressetek nekem csöndes szállást Thaszosz szigetén, itt maradok. De történjék
most akármilyen iszonyat is, eljön az idő, mikor a birodalmi egyeztetők és békítők: Polübiosz, meg Josephus
Flavius írásait s a tiedet is, kedves Plutarkhoszom, a birodalom romvárosaiban azoknak az utódai fogják
megmenteni, akik — mint emlékszel — felolvasták jelenlétedben Pál egyik levelét.
Mesterem volt Pál és (jól írja Josephus Flavius) a betegem is, együtt vándoroltam s dolgoztam vele.
Láttam csüggedni, néha kétségbeesni, füvekből csillapítókat főztem neki, sebeit borogattam. Szertelen
ember volt. Tőle tanultam, hogy szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem s ismerjem az összes
titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, amely hegyeket mozgat ki helyükből, szeretet pedig
nincsen én bennem, semmi vagyok. Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt és vessem tűzre a
testemet, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból. Mert a szeretet mindent eltűr, mindent
elhisz, mindent remél, mindent elvisel és soha el nem fogy.
Plutarkhosz Lukács orvosnak Rómában, üdvözlet.
Megrendített, amit a szeretetről írsz, nagy kár lenne, ha feledésbe merülne. Engedd meg, tisztelt férfiú és
kedves barátom, hogy beleszőjjem készülő Antológiámba a különböző vallások legszebb iratai közé. Már
fiatalon, Egyiptomban hozzáláttam a gyűjtéshez; leveled zárórésze Ozírisz himnuszával s az orphikus
énekekkel egyenlő.
Lukács orvos Plutarkhosznak Boiótiaban, üdvözlet.
Nem engem olvastál, Pál egyik leveléből idéztem. Mellékelve küldöm teljes szövegét, mert hátha nem
találkozhatunk már Rómában. Kérlek, hagyd ki a tervezett gyűjteményből; tudom, ő is erre kért volna. Ne
érts félre, távol áll tőlünk a gőg. Feledni e szavakat nem fogják úgyse, ne félj, mához ezer, mához kétezer év
múlva is mondják, nyitott sírok előtt, a megfosztottak vigaszára.
Máskülönben az élők hosszabban szenvednének a haláltól, mint az, aki elmegy.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 114 -