RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Marcus Antonius és Octavianus, mécsesüknél a halálra kiszemelt szenátorok listájára hajolva..." És így
tovább és így tovább. A nevek után mindig vérontás következik. Ma a volán szolgál villámhárítóul, akkor
talán az aréna vezette le a feszültséget. Sirokkós napokon még a vadállatok is bőszebben viselkedtek,
sirokkós állapotban aligha könyörült volna meg az oroszlán fölismert, egykori jótevőjén, a koncul odavetett
Androclesen.
MIÉRT volt annyi polgárháború Rómában? Vércsapoló láncolat a patrícius Gracchusok földosztó
kísérletétől Sulla diktatúráján keresztül Octavianus zárógyőzelméig Actiumnál, a tengeren.
Félelemből. Róma ég, szenátorai kardélen! E rémképtől szaladtak bele kardokba az arisztokraták s adták
meg magukat legvégül a császárságnak. Veszteségük a kiújuló kölcsönös koncolásokban nem lehetett
sokkal kisebb, mintha az égő Róma utcáin csakugyan felkoncolták volna egy részüket a szegények.
A Köztársaság ódon hőskoráig visszavetítve, köznép és patríciusok vitájával kezdődik a Coriolanus. Egy
politikai lángész írta, Shakespeare. „A soványság, mely bennünket gyötör", mondja az első polgár, „az
arcunkra írt nyomorunk a jegyzék, melyben jóllétök el van sorolva; a mi szenvedésünk az ő nyereségök.
Bosszuljuk meg dárdáinkkal, mielőtt magunk is olyan szárazak lennénk, mint ezek, mert az istenek látják
lelkemet, hogy kenyér-éhségből beszélek és nem bosszúszomjból."
Mire Menenius, a népszerű szenátor megadja a csitító választ:
Aztán e nyomort
az istenek szerzik, nem a nemesség.
Ezen nem kéz, de térdhajtás segít. Ah,
Az inségtől fölingerelve, még majd
Több bajba estek. Piszkolódtok a
Kormányra, mely atyátokul vagyon, míg
Ti mint ellenség átkozzátok őt.
Versben beszél, ahogy úrhoz illik. De a polgár visszavágja prózában az igazságot:
„Atyánk! a' bizony! Sohasem volt ránk gondja. Minket éhezni hagynak, s az ő magtáraik tömvék
gabonával; rendeleteket adnak ki az uzsora ellen, hogy az uzsorásokat segítsék; naponként visszavonnak
egy-egy üdvös törvényt a gazdagok ellen, s naponként keményebb rendszabályokat állítanak föl, hogy a
szegénységet megkötözzék és zabolázzák."
Amit ír, későbbi időkre talál igazán, dióhéjban ez a válasz a sorozatos polgárháborúkra úrpárti (optimates)
és néppárti (populares) urak között a Respublica alkonyán. S a háborúkat már mindkét oldalon zsoldosokkal
vívták, nem népfölkeléssel, kiváltságaik szűkebb vagy tágabb keblű védelmére. Csak az érvényesülés
jelszava különbözött; lehetett konzervatív és lehetett radikális.
Róma kinőtt Itáliából. A középkeleti és afrikai hódítások kincset, birodalmat, rabszolgákat szereztek az
uralkodó kasztnak. De mintha csak megfogant volna valami sötét pún átok a győztesen, Karthágó
végpusztulása után kincs, birodalom, rabszolgahad tönkretette latin földön a szabad parasztokat. Hiába
vetette föl Rómát az arany, megtört a nép gerince. Uradalmi rabszolga gazdálkodásra tértek át a hódítások
lefölözői.
Attól kezdve nagyjából így működött a hatalom mechanizmusa: Egy igéretes fiatal szenátor, a kelő csillag
fülig eladósodik valamelyik lovagi rangú bankárnál, kölcsönéből lepénzeli a választókat, hogy egy évre
főhivatalba emeljék, a tisztség letelte után elvonul kormányzónak egy tengerentúli tartományba, kisajtolja,
megszabadul adósságaitól, vagyont szerez, visszatér a szenátusba, ahol egy ígéretes fiatal szenátor, a kelő
csillag bevádolja harácsolásért, hogy a botránypörben feltűnjék közjóért lángoló erkölcse, aztán maga is fülig
eladósodik egy bankárnál, kölcsönéből lepénzeli a választókat... elvonul kormányzónak egy tengerentúli
tartományba, kisajtolja... visszatér a szenátusba, ahol egy ígéretes fiatal szenátor, a kelő csillag ...
harácsolásért... aztán maga is fülig eladósodik... a tisztség letelte után elvonul egy tengerentúli tartományba
... vagyont szerez ... visszatér a szenátusba, ahol egy ígéretes fiatal szenátor, a kelő csillag ...
Néha betársult e hatalmi játszmába az uzsorás is, például Crassus, aki a fuldokló Julius Caesart szanálta.
Közéleti befektetés volt a segítség; megszimatolta, hogy kelő csillagra tesz. Annál is többre, egy istenre tett
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 83 -