12.10.2013 Views

RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : <strong>RÓMAI</strong> <strong>MUZSIKA</strong><br />

De Vergilius gyakran betegeskedett és Horatius ötven után néma. Hárman elvesztették apai földjüket a<br />

polgárháborúkban; később, költői érdemükért feléjük fordult az elkobzók kegye. Seneca, Petronius, a<br />

Satyricon valószínű szerzője és Lucanus öngyilkosságra kényszerült, Juvenalist évekre, Ovidiust végleg<br />

száműzték. Talán Hitlerig nem volt az irodalomnak hasonló veszteségi aránya.<br />

A nyomás rendszerint tapintatos a császárok paternális rendszerében, elegendő a tanács vagy<br />

eltanácsolás. Egy darabig visszafojtott hátsó gondolattal, „reservatio mentalis"-szal írnak, később második<br />

természetükké válik az illeszkedés. Mert amint a pénzforgásnak van Gresham-i alaptörvénye, (a rossz pénz<br />

kiszorítja a jót), van időtlen idők óta a szavak forgásának is, az Orwell-i alaptörvény. A hatóság figyelme<br />

vagy az öncenzúra által megrontott gondolkozás mellébeszélésre szoktat, a mellébeszélés felpuffasztja a<br />

nyelvet, nyúlós szavak nyomulnak be, a dagályos nyelvtől aztán még jobban megromlik a gondolkozás.<br />

Két szelepük maradt a római íróknak. Egyik a modoros alexandriai költő-tudósok majmolása, mai nyelven<br />

a formalista játék. Ebből állt legtöbbször a pedáns felolvasás milliomos műkedvelők villájában. Másik<br />

szelepük a hullagyalázás, döglött lovak csépelése: oldalt kacsintó, szatirikus bosszúhadjárat letűnt idők<br />

hírhedt halottjai ellen. Tacitus és Juvenalis a két nagymester e műfajban.<br />

De a jövő már Ovidius esetében előrevetette baljós árnyékát. Az ötvenkét éves költőt termékeny munka<br />

közben űzte el a császár. Tomi (a mai Constanţa) a világ végén volt akkor, olyan messze esett Rómától,<br />

mint Szent Pétervártól Kelet-Szibéria a cárok alatt. Ürügyül a szerelmeskedésről szóló könyve, Ars Amatoria<br />

szolgált, tíz évvel a megjelenés után. A valódi ok állítólag a két Juliával, Augustus lányával és unokájával<br />

függött össze. Ovidius falazott a feslett fiatalasszonynak vagy voyeurködött vagy részt vett nyilvános<br />

kicsapongásokon. Egyszerre száműzték az unokával. Akkor már a lány anyja évek óta fél-fogságban<br />

senyvedt. Életfogytig tartott mindhármuk eltávolítása.<br />

Azért-e, mert anya és lánya szeretett férfival hálni? S mert a költő falazott nekik? Még jobban megrontotta<br />

cinikus szerelemtanával az amúgy is laza közerkölcsöt? Lehet, de nehéz elhinni.<br />

Politikus csak a politikát veszi komolyan, azt viszont halálosan. Augustus a képmutatás mestere volt, nem<br />

volt azonban se boszorkányégető bostoni puritán, se Viktória-kori prűd aggszűz. Ha retteneteset ütött saját<br />

véreire, akkor uralmát félthette s az erkölcsi purifikátor álarca mögött a politikus cselekedett, aki semmitsem<br />

hajlandó kockáztatni a hatalom teljhatalmú gyakorlásában. Vagy rivális császárjelölttől tartott vagy a két nő<br />

barátai közt tovább parázsló republikánus érzéstől. Hol a határ családi intrika és összeesküvés között?<br />

Megvonását nem lehet csak úgy a véletlenre bízni. Augustus többször is gondoskodott, hogy az a meglepett<br />

kiáltás: Et tu, Brute? ne hangozzék el másodszor. Nagybátyja esett össze e szókkal a gyilkosok tőrei alatt.<br />

Ovidius a két nő baráti köréhez tartozott. Valószínűleg a hatalomféltés áldozata volt, nem egy tíz éve<br />

keringő bestseller írásé. S akkor egyszeriben világos a császár hajthatatlansága. Igyék holtig kancatejet a<br />

barbárok között.<br />

ROMJAIBAN is látszik, hogy a Traianus fórum volt a birodalom egyik nagy, talán legnagyobb<br />

városrendező alkotása. Ha valahol, itt dicsőül meg a tereppel, domborzattal és forgalommal ésszerűn<br />

számoló, nagyvonalú urbanizmus, amit először Kisázsia átépített kikötőiben alkalmaztak a hellenisztikus kor<br />

tervezői. Görög volt a fórum mestere is, Damaszkuszi Apollódorosz. Valószínűleg nem vesztegette napjait<br />

tippelgetve, tapsolva, hurrogva az arénában, mialatt készült a Traianusnak szentelt templom, mellette a<br />

bazilika (olyan méretű, mint a mai Szent Pál), két könyvtár: görög és latin, csavaros domborműszalagjával az<br />

emlékoszlop Dácia meghódításáról, több emeletes, fedett bolt-utcáival a csatlakozó vásártér. Róma<br />

nagyvárosi stílusát abból a rom-emlékből lehet igazán feltámasztani, amit a roppant arányú Traianus<br />

fórumon a ráragadt házak alól kiszabadítottak a fasizmus idején. Mussolini egyik maradandó érdeme.<br />

Erdély aranyából építtette a császár. Mert Erdély volt a Gibbon által csodált Ezüstkor aranytermő, mesés<br />

Amerikája. Jégre téve a hiábavaló dákoromán vitát, magyarok és románok békésen együtt sütkérezhetnek<br />

egy remekmű fényében, honukra emlékezteti. Vajon mennyi vér folyt el érte? Talán nem sokkal több, mint<br />

amennyit a villongó törzsek egymásból csapoltak.<br />

Mendemonda szerint Traianus fogadott fia és utóda, Hadrianus megölette Apollódoroszt, mert bírálni<br />

merte a császár amatőr építészeti terveit. Ez is amolyan vastag ókori pletyka. Minthogy a névleg szabad,<br />

gyakorlatilag kiskorúsított nép többé nem szavazott, választott és politizált tetszése szerint, csak isteníteni<br />

vagy rágalmazni tudta mindenható urait.<br />

___________________________________________________________________________________<br />

© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 90 -

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!