RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : <strong>RÓMAI</strong> <strong>MUZSIKA</strong><br />
De Vergilius gyakran betegeskedett és Horatius ötven után néma. Hárman elvesztették apai földjüket a<br />
polgárháborúkban; később, költői érdemükért feléjük fordult az elkobzók kegye. Seneca, Petronius, a<br />
Satyricon valószínű szerzője és Lucanus öngyilkosságra kényszerült, Juvenalist évekre, Ovidiust végleg<br />
száműzték. Talán Hitlerig nem volt az irodalomnak hasonló veszteségi aránya.<br />
A nyomás rendszerint tapintatos a császárok paternális rendszerében, elegendő a tanács vagy<br />
eltanácsolás. Egy darabig visszafojtott hátsó gondolattal, „reservatio mentalis"-szal írnak, később második<br />
természetükké válik az illeszkedés. Mert amint a pénzforgásnak van Gresham-i alaptörvénye, (a rossz pénz<br />
kiszorítja a jót), van időtlen idők óta a szavak forgásának is, az Orwell-i alaptörvény. A hatóság figyelme<br />
vagy az öncenzúra által megrontott gondolkozás mellébeszélésre szoktat, a mellébeszélés felpuffasztja a<br />
nyelvet, nyúlós szavak nyomulnak be, a dagályos nyelvtől aztán még jobban megromlik a gondolkozás.<br />
Két szelepük maradt a római íróknak. Egyik a modoros alexandriai költő-tudósok majmolása, mai nyelven<br />
a formalista játék. Ebből állt legtöbbször a pedáns felolvasás milliomos műkedvelők villájában. Másik<br />
szelepük a hullagyalázás, döglött lovak csépelése: oldalt kacsintó, szatirikus bosszúhadjárat letűnt idők<br />
hírhedt halottjai ellen. Tacitus és Juvenalis a két nagymester e műfajban.<br />
De a jövő már Ovidius esetében előrevetette baljós árnyékát. Az ötvenkét éves költőt termékeny munka<br />
közben űzte el a császár. Tomi (a mai Constanţa) a világ végén volt akkor, olyan messze esett Rómától,<br />
mint Szent Pétervártól Kelet-Szibéria a cárok alatt. Ürügyül a szerelmeskedésről szóló könyve, Ars Amatoria<br />
szolgált, tíz évvel a megjelenés után. A valódi ok állítólag a két Juliával, Augustus lányával és unokájával<br />
függött össze. Ovidius falazott a feslett fiatalasszonynak vagy voyeurködött vagy részt vett nyilvános<br />
kicsapongásokon. Egyszerre száműzték az unokával. Akkor már a lány anyja évek óta fél-fogságban<br />
senyvedt. Életfogytig tartott mindhármuk eltávolítása.<br />
Azért-e, mert anya és lánya szeretett férfival hálni? S mert a költő falazott nekik? Még jobban megrontotta<br />
cinikus szerelemtanával az amúgy is laza közerkölcsöt? Lehet, de nehéz elhinni.<br />
Politikus csak a politikát veszi komolyan, azt viszont halálosan. Augustus a képmutatás mestere volt, nem<br />
volt azonban se boszorkányégető bostoni puritán, se Viktória-kori prűd aggszűz. Ha retteneteset ütött saját<br />
véreire, akkor uralmát félthette s az erkölcsi purifikátor álarca mögött a politikus cselekedett, aki semmitsem<br />
hajlandó kockáztatni a hatalom teljhatalmú gyakorlásában. Vagy rivális császárjelölttől tartott vagy a két nő<br />
barátai közt tovább parázsló republikánus érzéstől. Hol a határ családi intrika és összeesküvés között?<br />
Megvonását nem lehet csak úgy a véletlenre bízni. Augustus többször is gondoskodott, hogy az a meglepett<br />
kiáltás: Et tu, Brute? ne hangozzék el másodszor. Nagybátyja esett össze e szókkal a gyilkosok tőrei alatt.<br />
Ovidius a két nő baráti köréhez tartozott. Valószínűleg a hatalomféltés áldozata volt, nem egy tíz éve<br />
keringő bestseller írásé. S akkor egyszeriben világos a császár hajthatatlansága. Igyék holtig kancatejet a<br />
barbárok között.<br />
ROMJAIBAN is látszik, hogy a Traianus fórum volt a birodalom egyik nagy, talán legnagyobb<br />
városrendező alkotása. Ha valahol, itt dicsőül meg a tereppel, domborzattal és forgalommal ésszerűn<br />
számoló, nagyvonalú urbanizmus, amit először Kisázsia átépített kikötőiben alkalmaztak a hellenisztikus kor<br />
tervezői. Görög volt a fórum mestere is, Damaszkuszi Apollódorosz. Valószínűleg nem vesztegette napjait<br />
tippelgetve, tapsolva, hurrogva az arénában, mialatt készült a Traianusnak szentelt templom, mellette a<br />
bazilika (olyan méretű, mint a mai Szent Pál), két könyvtár: görög és latin, csavaros domborműszalagjával az<br />
emlékoszlop Dácia meghódításáról, több emeletes, fedett bolt-utcáival a csatlakozó vásártér. Róma<br />
nagyvárosi stílusát abból a rom-emlékből lehet igazán feltámasztani, amit a roppant arányú Traianus<br />
fórumon a ráragadt házak alól kiszabadítottak a fasizmus idején. Mussolini egyik maradandó érdeme.<br />
Erdély aranyából építtette a császár. Mert Erdély volt a Gibbon által csodált Ezüstkor aranytermő, mesés<br />
Amerikája. Jégre téve a hiábavaló dákoromán vitát, magyarok és románok békésen együtt sütkérezhetnek<br />
egy remekmű fényében, honukra emlékezteti. Vajon mennyi vér folyt el érte? Talán nem sokkal több, mint<br />
amennyit a villongó törzsek egymásból csapoltak.<br />
Mendemonda szerint Traianus fogadott fia és utóda, Hadrianus megölette Apollódoroszt, mert bírálni<br />
merte a császár amatőr építészeti terveit. Ez is amolyan vastag ókori pletyka. Minthogy a névleg szabad,<br />
gyakorlatilag kiskorúsított nép többé nem szavazott, választott és politizált tetszése szerint, csak isteníteni<br />
vagy rágalmazni tudta mindenható urait.<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 90 -