RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
karthágói és krétai tűzvész nélkül teljesült a jóslat, elveszett itáliai birodalmuk, el a tengeri hatalom is. Hurka
lett a felajzott nyílvesszőből.
Mi történt? Karthágó volt hagyományos szövetségesük, együtt vágták el a kirajzó görögök terjeszkedését
a Korzikánál vívott, döntő tengeri ütközetben. Együtt is fizetett vissza nekik több, mint egy félszázad múltán
474-ben a görög flotta a délitáliai Cumae partja előtt. Van a British Múzeum-ban egy etruszk sisak, görög
felírással. Hadizsákmány. Sziraküza zsarnoka ajánlotta fel az isteneknek, hála jeléül s a győzelem emlékére
Hellász egyetemes szent helyén, Olümpiában. Jelkép a megviselt, néma vasdarab, memento mori, a
hanyatlás észrevétlen kezdetét testesíti meg. Nemsokára betörtek a Po felől a földéhes gallok. Mivel laza
federáció volt az etruszk birodalom, könnyen szétrepedt a görög-gall harapófogóban. Róma is lerázta a
civilizátorok uralmát s ellentámadásba lendült, elesik Veii, feszítő vasuk az etruszk terület szívéig hatol.
Akkor tanultak bele a rómaiak a nagyszabású rablásba, melyet később Etruriáról Görögországra, Kisázsiára
s Északafrikára is kiterjesztettek. Zsákmányéhségük rendtartó szenvedéllyel, jogász ésszel, puritán
önfegyelemmel, családkultusszal és közéleti misztikával párosult, ezért volt kezdetben csekély a kollektív
rablás erkölcsromboló hatása az egyénre. Morális dölyffel beszéltek a vesztesről, aki valószínűleg okot is
adott rá; a nyers Catullus versében megjelenik az obesus Etruscus, dagadt etruszk, Vergiliusban — hozzá
illőn, valamivel finomabban — a pinguis Tyrrhenus, kövér tirrén. S a vádlott önvédelme, ha volt ilyen,
elkallódott. Sejtelmünk sincs, hogyan vélekedett Rómáról az etruszk. A királyivadékok eltörpülve
belevegyültek a vidéki társadalomba, áttértek latin beszédre, éltek rangosan, tétlenül, cinikusan. Emlékszem
kisgyermek koromból Barcsay Domokosra; erdélyi fejedelem volt az őse, „fejedelem" volt az ő tréfás neve is,
így hívták az úri kaszinó tagjai és kávéházi fizetőpincérek. Bánffyhunyadot képviselte a millenneumi ország
parlamentjében. Emléke segít értenem, ki volt az obesus Etruscus.
ORRUNKNÁL fogva vezetnek. Ahány sírváros, annyi temetkezési forma, az etruszk holtak birodalmában
nincs egységes szokás, egyetemes válasz. De ha volna, akkor is csak holtak tájékoztatnának élőkről. Olyan
ez, mintha régészek két és fél ezer év múlva szorgalmasan kutatnának a budai hegyek festett kriptáiban,
hogy föltámasszák a magyarok mindennapi életét. Sohasem tudnák meg, miről beszélgetett Ferenczy
Béniné Pilinszky Jánossal egy Váci utcai presszóban. A koporsófedelek heverő alakjain a férfi kezében van
az áldozó csésze, mert ő, a családfő érintkezik az égiekkel, a nők tojást, gyümölcsöt, legyezőt, tükröt
tartanak: kacérság és termékenység szép földi jelképeit. Rangjuk, szabadságuk jóval nagyobb volt, mint
görög és római asszonytársaiké a klasszikus korban. Egyre folyik a heves vita az etruszk eredetről, őslakók
voltak-e vagy bevándorlók Kisázsiából, de sok minden érthetetlen, ha eleve tagadjuk keleti származásukat.
Kincsekkel temetkeztek el, akárcsak az egyiptomiak (görög és római ilyet nem tett) s a nők rangja,
szabadsága is elárulja, hogy ragaszkodtak ahhoz az ősi mediterrán világrendhez, amely fölött még Magna
Mater, a Földanya őrködött és uralkodott a medence keleti felében.
Ez a látszólagos menetrendi késés jellemzi különös csatlakozásukat a görög kultúrához is. Mert az
etruszk kölcsönzésekben van trójai háború és van pokolra rabolt Perszephoné és van emberáldozás: a
kedvező szeleknek felkínált Iphigeneia s az elesett Patroklosz máglyája mellett lemészárolt hadifogoly, a
halott kiengesztelésére, de nincs Szokratész. Mindvégig nincs. Az a döbbenetes, hogy amikor közel kétezer
évnyi ugarolás után ismét kivirul az ősi géniusz Etruria földje alól, Donatelloban megújul az odavaló antik
bronzöntők drámai realizmusa és Michelangeloban a rettegtető demonologia, de Szokratész megint
hiányzik!
Kegyetlenek voltak, a rómaiak szerint kifinomult szadisták. S a finom szadizmus csakugyan jobban
összeillett életművészetükkel és a vallásos obszessziókkal, mint holmi nyers kegyetlenség. Róma tőlük vette
át nemcsak a hatalom jelvényeit, hanem a rituális eredetű gladiátor játékokat is. Nem véletlen — az átvétel
eredetére mutat —, hogy a hullaeltakarító szolga még a császárkor idején is Charu, a kalapácsos alvilági
etruszk démon öltözetében húzta ki a tetemeket! Ő és Phersu ésTuchulcha, a karvaly orrú, hegyes fülű, sok
ördögfajzat etruszk pokolból rajzott elő, onnan népesítették be a dermedt fantáziát, örökség útján a
középkori keresztényekét is.
Etruszkok teremtették meg az első nagy civilizációt Itáliában. Szinte minden, ami a latinokat és félszigeti
rokonaikat megkülönbözteti a többi indo-európai rokonnéptől: családnév, rítus, jóslás, állami és vallási
szertartások, építkezés, csatornázás az ő hagyatékuk. Remek fémművesek és terrakottaszobrászok,
pompakedvelő bányakitermelők és rabszolgakereskedők, kiváló földművelők, mesteri városépítők és
páratlan vízimérnökök voltak. Etruszk király csapolta le a római Forumot is. Ritualisztikus gondolkozásukban
a vízgazdálkodás összefolyt vallásukkal, megszentelt papi hivatás a hidak gondozása is, a fő ellenőr címét
átvették a rómaiak, e latinizált forma él tovább a római katolikus egyházfő címzésében. Főhidászt jelent a
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 81 -