RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Pontifex Maximus. Lehet, hogy Leonardo da Vinci rejtélyes obszessziója a hol öldöklő, hol hasznosítható
vízzel: örvény, sodrás, vízözön, csatornázás arra vall, hogy nemcsak az etruszk bronzöntők tehetsége
támadt fel Firenze táján Donatelloban, nemcsak a nép démonteremtő félelme Michelangeloban, —
ritualisztikus vízimérnökök, forráskutatók, artézi kútfúrók lelke is újra testet öltött az ezermester új
haruspexben, aki tudományához aztán főpapi szakállt eresztett. Mindenütt kitartó a Hely Szelleme, toszkán
földön időtlen.
Az aranykori etruszkok állandó kapcsolatban álltak Athénnel és a kisázsiai ión városokkal; azok a
kikötővárosok voltak a korai görög műveltség stílusszabályozói dalban, tudományban, szobrászatban és
divatban. Vajon Etruria művészei közül hány az etruszk ízléshez alkalmazkodó görög és hány a görög hatás
alatt dolgozó helybeli? Utóvégre a görögök remekművekkel látták el a barbárokat is Szkítiától a kelta
Cornwallig, ha jól megfizették. S ezúttal át sem kellett hajózniok a tengeren, csak fölhúzódtak délitáliai
településeikről. Mivel etruszk nagyurak gyűjtötték vagy importálták hajdani földjük leleteit vagy nekik
készültek annak idején, kár töprengeni, hol kezdődik az igazán etruszk, hol végződik az igazán görög. Csak
azt tudjuk bizonyosan, hogy a sírkamrák festményei athéni s más vázaképekről vannak áttéve falra. Hogy
milyen volt az eltűnt monumentális görög falfestészet, arról sokkal többet árul el római másolatuk
Pompeiben.
Persze mindig az a kérdés: melyik sírképek? Mert azok hasonló változáson estek át a hanyatlás alatt,
mint koporsófedelén maga az etruszk. Kegyetlenségük nyoma már ott van a legősibb ábrázoláson, de
szakítják a rózsát is, szól a flóta, ujjuk körül forog a füles serleg, táncolnak, vadásznak, birkóznak,
szeretkeznek, tovább tart odaát a lakomás élet. Aztán mind jobban elkomorul a kép; másfajta halál
igézetében mélázva készülnek az alvilági útra. Úgy festenek immár, mintha Dante szikár, sötét árnya
szemlélné őket, szánakozó szomorúsággal egy szikláról. De hiába kapkodunk gondolataik és érzéseik után,
csak az üres levegőt mártogatjuk. Hiányzik a kulcsunk, Claudius, a kacsázó-hebegő császár enciklopédikus
könyve. Vagy abból sem lennénk okosabbak? Lehet, hogy D. H. Lawrence mégis rátapintott az igazságra:
karrierista nép volt a római, az etruszkok viszont nem akartak mindenáron érvényesülni. Fütyültek a
Történelem ítélőszékére, máson járt az eszük, nem a hatalom önigazolásán. Talán hivatástudatuk sem volt.
Ezért buktak el. De nem nyomtalanul.
Hol vannak a hellének és hol a celták? (És hol az etruszkok?) Eltűntenek ők, valamint. . .
Dehogy tűntek, itt vannak. Pásztortüzet gyújtanak Kréta hegyeiben. Ír nótát dudorászva kiföstik a
szobámat. Paradicsomot árulnak Arezzo piacán.
ÖTÖDNAPJA hengerget kínvallató ágyamon a nedves hőség. Sirokkó, sirokkó! Lehet, hogy Romulus, a
robusztus csecsemő farkastejen gyarapodott, de podagrás vénségére bizonyosan gyógyvizet kortyolt. Mert a
sirokkó már a városalapításkor sem kedvezhetett az ízületeknek. Rómában templomot szenteltek a Láz
istennőjének; volt rá okuk, mondhatom.
Nem is akarta elpörölni senkisem a bivalypásztoroktól a Tiberisz mocsárterületét. Több eszük volt annál
körös-körül a hegylakó népeknek, illatos erdei fészkükben. Csak főjjön barmostul odalenn a kásás gőzben
az a társaság, rázza ki a váltóláz. Tavasztól késő őszig ma is megkönnyebbül az ember, ha fölmenekülhet
egy szippantásra a szabin hegyekbe. Tudta Horatius, micsoda hálával tartozik Maecenasnak, amikor
milliomos barátja kisgazdasággal és villával lepte meg egy szélfogó csúcs alatt.
A pásztorok aztán sorban térdre kényszerítették szomszédaikat. Kifelé, más népekkel szemben csak
kemények és makacsok voltak, a fegyelmező kegyetlenséget saját portájukon gyakorolták. Engedetlen fiúk
fején elcsattant brutusi apák halálos ítélete. Vajon csakugyan „római jellem" volt a hongyarapító, puritán,
fakupás római, valóban halálra ítélte parancsszegő gyermekeit? Nem lényeges. A lényeg az, hogy ezt az
emberfajtát választották eszménynek, magukról e zord képet hagyták az utókorra. Plutarkhosz jellemnevelő
életrajzaival a fejükben, még a francia jakobinusok is az ősi Köztársaság erkölcseit utánozták s a vérpad
szállítóivá szegődtek retorika órákon fölszedett, iskolás emlékek hipnótikus hatása alatt. Csak éppen
megfordították a sorrendet: léha apák fején csattant el feddhetetlen fiúk halálos ítélete a terrorperekben.
Forgolódom a nyirkos lepedőn. Róma sokféle története közül hiányzik egy. Amit a sirokkó jegyében írna
meg egy klímaszakértő, új Gibbon. „Ólmos sirokkó húzódott a város fölé. Sulla már pirkadat óta diktálta a
névsort a kivégzendő törvényenkívüliekről..." Vagy: „Rekkenő hőség volt június elején. Majd jött a sirokkó,
párás, meleg, közben hűvös is. Marius ötödnapja nem aludt. Meztelen kardja tompán fénylett a
derengésben..." Vagy: „Fullasztó sirokkóval kezdődött szeptember abban az évben. Manlius és Catilina, a
két elszánt összeesküvő..." Vagy: „A szokottnál is gyötrőbb volt a téli sirokkó, hideg és izzasztó egyszerre.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 82 -