RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
JORDÁNIA sivatagában hajtottunk az új műúton a nabateai kalmárok rózsaszínű, holt karavánvárosa,
Petra felé. Megálltunk tankolni egy mesterséges itatónál; több ezer juh, kecske és néhány tevecsorda
tolongott a medence körül. Hosszú sátor volt a közeleső, pusztai bár. Nyitott felében burnuszos férfiak ültek
hűsítő italoknál, vállukon a világháborúból megmaradt terepszínű köpeny, lábukon bilgeri csizma. Vezetőnk,
egy jeruzsálemi keresztény arab a szemhatárra mutatott. Gondoltam, valami sivatagi tünemény a látnivaló.
Nem láttam semmit.
„Nézze azt a hosszú, alacsony vonulatot. Ott húzódik a régi római út a Wadi Mojib fölött."
„Hát itt is jártak?!"
„Hogyne, a Vörös-tengertől, a mai Akabából vitt az út Petra és az Ammán melletti Gerasa érintésével a
föníciai kikötőbe s a sivatagi Palmyrába. Traianus kötötte össze a karavánvárosokat."
Csak álltam, jobban megigézve a prózai valóságtól, mintha csalóka tündérkép játszott volna velem. Ez is
a hídverő és útkövező katonáké volt. S a Vaskapu is, a dunai szorosban. S az a másik szoros is a világvégi
Óceán és a latin beltenger között, Gibraltár!
Percekre olyan hűséges, néma tiszteletet éreztem a császár iránt, mint egy kiszolgált centurio.
A BELVEDEREI Apolló szobor. Külsőre három férfifajta van: kutyaférfi, medveférfi és az Apollók. Furcsa,
hogy kutyák és medvék sikere hölgykörökben gyakoribb, mint az apollói típusé.
Többször puhatoltam az okát. A nők elbámulnak, aztán ravaszkás mosollyal rájönnek, hogy nahát!
valóban így van. De a válasz már tétovázó; a jó ég tudja, miért tetszett nekik jobban ez vagy az a kutyaférfi,
medveférfi, mint egy festeni való Apolló. Talán mert szabadabban játszik a fantáziájuk? Vagy az ősi
Földanya választ bennük még most is párokat? Ragaszkodnak a nőuralom alámerült, de még érvényes
törvényeihez? Halandók közül szemelt ki magának szeretőket, isten sohasem kellett neki.
KÉT BÜNTETŐ tűzvész győzött meg egy nagy görög elmét Róma világhatalmáról. Polübiosz volt a neve.
Elmerült lángokban a pún Karthágó, maradék lakóit felhajtották rabszolgavásárra. Még abban az évben
egy konzul haddal ment az engedetlen Korinthosz ellen és földig égette. Polübiosz szemtanúként állt az
egyik tűzvésznél, a győztes kíséretében, mert védelmező barátja volt a sírva gyújtogató Scipio Aemilianus,
később tanácsadónak használták fel udvarias fogvatartói, újratelepítvén a másik büntetett várost, a görögöt.
Nyomós intő példákon meditálhatott s e tűnődéshez nagy valóságérzéke is volt. Belátta, hogy végképp föl
kell számolniuk féltett politikai örökségüket, a szabad városállamot. Mert eljátszották, noha féltették; a végzet
is ellene fordult.
Közelről figyelhette Rómában, hogyan festenek a történelem új főrendezői. Vagy a Vak Szerencse
eszközei? Jogi ügyekben például szőrszálhasogatón. Amikor tengeren Rómába szállították a zsákmányolt,
ódon mesterműveket Korinthosz hamvaiból, a konzul kárbiztosításról is gondoskodott. Kikötötte, hogy a
hajósgazda hiányzó vagy sérült darabokat köteles ugyanolyan értékű szobrokkal pótolni. Mintha szabályos
adásvételi ügylet előzte volna meg a szállítást, nem szabadrablás.
Polübiosz az Akhaiai Liga egyik mozgató szelleme és lovassági parancsnok volt. Már apja is szolgálta,
tábornoki rangban, ezt a városközi, territoriális szövetséget. De a görögök nagy püdnai veresége után,
Krisztus előtt 168-ban a rómaiak ezret a ligatagok javából magukkal hurcoltak, nyilvános perbefogásra. A
tömegpör elmaradt, a foglyokat mégsem eresztették el, nagyrészük haláláig Rómában senyvedt.
Polübiosznak szerencséje volt, bizalmába fogadta s kiemelte társai közül a tekintélyes Scipio család.
Felvilágosult, filhellén körükhöz tartozott Lucilius, az első római szatíraköltő (Horatius mestere), Terentius,
a komédiaíró s a rhodoszi Panaitiosz, aki egy hanyatló nagy nép bölcseleti önigazolását, a szótlan tűrésre és
magános világpolgári szemlélődésre nevelő sztoicizmust gyökeresen átdolgozta a római államéletbe illő
szolgálati etikává. Scipio őt is, Luciliust és Polübioszt is magával vitte diplomáciai utakra s a megtorló
hadjáratba, amely irtózatos móresre tanította Karthágót. Ám lássák a púnok (s egy mellékharctéren a
korinthosziak), micsoda városhamvasztással jár, ha nem tudnak szabadulni fényes múltjuk heccelő
emlékeitől. Annak a múltnak befellegzett, Rómáé a jövő.
A görögök szemében nagyon sokáig két részre oszlott az emberiség: magukra és barbárokra. Később
méltatlankodva hátráltak egy lépéssel, maguk s a barbárok közé beiktatván a rómaiakat. S ezeknek volt
annyi fölényes iróniájuk, hogy belementek a játékba, csak a sorrenden változtattak: rómaiak és görögök és
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 91 -