RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
köszönetre visszaperelnénk. Nyomorult a férfi, önkéntes alábocsátkozás közben is titkon az ő, az árnyék
segítségére számít!
Korán megközelítettem alvilágom bejáratát. Bolyong egy diák Salzburgban, bolyongva lebeg, mintha őt is,
mint magát a Boldogasszonyt égi sarló hordozná s úsztatná felhőkön át. Mentében bekerítik viharzó,
süveges kőszentek és akrobatikus angyalok, szétpattan szorító gyűrűjük s tovább eresztik, hogy tessék!
égre szegett arccal igazodjék a körben vigyázó tornyok mögött bujkáló hold után. Akkor találkozott először a
diák Salzburg utcáin, a Wolfgang s a Mond See partján azzal a délnémet misztikus operával, amelynek
osztrák és bajor fafaragók voltak az oltári díszlettervezői.
Egy este meghallgattam a színházban Gluck Orfeoját. Nem tudtam, mi vár rám, csupán a telhetetlen
fiatalkori tudásvágy hajtott. Hallgatom, hallgatom, elönt valami boldogító önkívület, leteper a zene rettenetes
hatalma, szomszédom hökkenten rám-rámsandít, miért sír ez a fiatalember s ha sír, miért mosolyog?
Kiszédültem a csillagok alá, nyár volt, éjfélkor is zsibongott még a város. Hívott egy üres asztalka a
Tomaselli kávéház teraszán, letelepedtem, egyszer csak, percek alatt megszületett fejemben egyik korai
novellám, Orpheus és Eurydike. A kávéház ma is kávéház, miért ne, 1703 óta működik, sok Énekest túlélt és
sok hitvesüket. De ott ültében azt az egyet nem gyanította a legényke, hogy életalkonyán Salzburgban vár rá
az alvilág bejárata, melyet képzelete messziről is folyton ostromol egy napért, egy óráért, legalább egy
percért, egy percnél is rövidebb összemosolygásért s az igazi köszönetért.
Egyszer Orvieto mellett, az erdős hegyoldalban, tátongó etruszk sírkamrákra bukkantunk. Megszédült
aznap fenn a dómtéren, félig eszméletlenül dőlt a vállamra egy kőpadkán. Nagy volt a hőség és
szomjúságában túl hirtelen hajtotta föl az odavaló, meglehetősen nehéz bort is.
Csak a holtak kőágyai maradtak meg a kifosztott üregekben.
„Gondolod, hogy ilyen az alvilág bejárata?"
Haboztam. Pár órája elfeketült körülötte a világ.
„Inkább ólmos tengerszemnek képzelem."
„Nap nélkül?"
„Nap nélkül."
„Ne beszéljünk róla. Süt a nap."
Havas az alvilág bejárata, süti a nap. Körülötte patanyomok a hóban; éjjel, holdfénynél arra üget el az őz,
friss virág után szimatol a drótozott koszorúk között, rózsából, szegfűből, nárciszból csak elszórt szirmokat
hagy meg a hanton másvilági etetőjének. Napos és havas az alvilág bejárata.
Végét rúgta volt a tél, erőtlenül tombolva hózivatar zúdult át Salzburgon utolsó közös utunk s a temetés
között. Csillámló pihével borított vendégek nyitottak be a kis eszpresszóba, ahol üldögéltem, félig révülten,
félig magamnál. Egy mesés kikötőben szeretnék élni... Ott fogunk élni... Hubert Robert kikötőjében ... Hogy
örvénylenek a hópelyhek a halottasház körül!
Sem a pincérnő, sem a vendégek nem sejtették, mi leli a sarokban azt a leszegett fejű férfit. De alig lépett
be kutyás ember, az állat ráfeszült a pórázra, húzni kezdett felém, kapart, nyüszített, úgy kellett tovább
noszogatni. A kutyák, óh a kutyák mindent értettek, együtt akartak vonítani az öreg Orpheusszal.
HATÁR Győző figyelmeztet Jules Renard följegyzésére kincseket tartogató Naplójában.
C'est au doux climat de cette femme que je voudrais vivre et mourir.
Élni és meghalni. Meghalni! Elnéző mosollyal, játszva s rendületlenül szolgálta a férfi önzését, kivéve a
legnagyobbat, amely királyi gőggé álcázott kisfiús gyávasággal elsőbbséget követel magának a távozásban.
Hogy még akkor, még a sztoikus búcsúnál is a méltóság mögött anyánk szoknyájába kapaszkodjunk.
Az a doux climat... Puszta jelenlétével észrevétlenül megkönnyítette, hogy elviseljem nem az embereket
— azokat bírom —, hanem magamat. Amióta nincs, teljes súlyommal, apámtól, anyámtól örökölt
melankóliával nehezedem az özvegy férfira. Vajon hasonló nagy teher volt neki is ez a teher vagy
pehelysúlyúvá tette a szeretet, amelyről Pál szól a korintusi levélben?
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 139 -