RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
A császár ezután berendezkedett palotájában az Aventinuson, a hegy déli meredélye fölött, azon a
sarkantyún, ahol ma a Máltai Lovagrend villája áll. Bizánci szertartások közt élt, bizánci címeket ruházott a
trónállókra; ellentétben őseivel, akik a közös férfiasztalnál forgatták az ivókürtöt, ő külön étkezett, magas
dobogón, megközelíthetetlenül és bálványszerűn, mintha minden mozdulatával tudatta volna: semmiben
sem vagyunk alábbvalók görög testvérurunknál, ott a Boszporuszon. Néha napokra eltűnt. Hol járt? Nílussal
remetéskedett a hegyekben.
Akkortájt emeltette Adalbert emlékére a templomot Róma tenyérnyi kórház-szigetén, Aszklepiosz, a görög
orvosisten szentélyének a helyébe, ismét felhasznált antik márvány és gránit oszlopokkal. Eredetileg
gyógyforrást kerített körül az ókori szentély; a legendás forrás felett ma is áll egy kerek kútkáva az
oltárlépcsőn. Egyike az ezer furcsaságnak, amit római templombelsők rejtegetnek. Négy simára koptatott
alak domborodik az oldalán — (tizenegyedik századi munka) —: Krisztus, a császár és két szent. Noha
Adalbert emlékének szánta a templomot, amelyre ablakából is leláthatott, a gnieznói székesegyház
testvérének, később Bertalan apostol neve tapadt rá, mert ott vannak az ereklyéi, már csak e néven ismerik
Rómában, San Bartolomeonak, a szlávok és magyarok térítőjéről végképp elfeledkeztek.
III. Ottó az ezredik évben fölment Aachenbe, Nagy Károly birodalmi székhelyére, Pünkösd napján
kinyittatta a hatalmas uralkodó kőkoporsóját és szembenézett a holttal. Vajon mágikus erőt akart átvenni?
Láncos aranykeresztjét mindenesetre elvette, a halottéból saját nyakába akasztván. Nekünk olyan a jelenet,
akármennyire ünnepélyes is, mint egy sírháborgatás, az ő szemében császárlelkek pünkösdi egyesülése
volt a Nagy Terv keresztülvitelének a küszöbén. Búcsúzott is; Aachen helyett végleg Rómát választotta
székhelyéül, öreg barátja s mestere, az új főpásztor mellett fogja feltámasztani kőkoporsójából a római
birodalmat.
Telivér romantikus volt, nyolcszáz évvel a Romantika betörése előtt. Forró lelke vályogkunyhó és
porfírterem, önsanyargatás és kegyetlenség között ingadozott, a vallás neki egyszerre intelem alázatra és
felmagasztaló küldetés, gyökérevő remetékért rajongott, de odaadón figyelt a nagyvilágban jártas,
humanista pápára, elzarándokolt Adalbert sírjához, de fanatikusan hitt az uralkodó charizmatikus
szerepében, amely görög felségterületeken egyenest a Pantokrator dús szemöldöke alól sugárzik le
káprázatos mozaikkupoIákról földi helytartójára, a császárra, vezekelt római templomokban és itáliai
kolostorokban, de a sűrű tömjénfüstön át is obszessziója volt a klasszikus Róma, régészkedő ráolvasással
próbálta költögetni a visszahozhatatlan múltat. Néha II. Lajoshoz, a boldogtalan bajor királyhoz hasonlítják,
Wagner és Erzsébet királyné barátjához. Művészlelkű rajongó, kiváltságaira féltékeny autokrata,
emberkerülő álomlovag volt a bolond király, aki lovagkori légvárakat épített volna egy barátcellában is,
kőváraiban viszont úgy élt, mint egy cellában. Ül a hasonlat: Hochenschwangau holdkóros, neo-gót díszletét
III. Ottó rendelhette volna.
Csakhogy történelemhamisítás, ha utólagos bölcsességet kérünk számon az élő játékosokon. III. Ottóról
még föltehető, hogy fantaszta volt, de Gerbert sohasem viselkedett úgy. Már pedig neki sem
visszahozhatatlan a múlt, ellenkezőleg! — abban a korban épp a legkülönbek tartották magasztos feladatnak
méltó felújítását. Ő is.
Hogyan?
Nagy Károly birodalma nem állta ki az erőpróbát, újabb kudarc ellen csak másfajta világkormányzással
boldogulhattak. Realisztikusnak a kétfejű erkölcsi hatalom tűnt Gerbert szemében, az a döntőbírói szerep,
amit fejedelmek nagy családja felett pápa és császár egyetértőn gyakorol. Ültessünk Róma köré Rómához
viszonyítva rangra egyenlő apostoli királyságokat! A gondolat nem a dicső példaképektől szármázott,
Konstantinosztól vagy Nagy Károlytól, a gondolat új volt. Mester és tanítvány, pápa és császár egy emberré,
azonos lelki személlyé olvadt a renovációs (értsd: gyarapító) feladat előtt, misztikus szövetségükben
feloldódott egyházi és világi főhatalom kezdettől fogva gyakran fenyegető vitája, fényénél eloszlott a
kölcsönös félelem vagy féltékenység. Amikor Kegyes Róbert, francia király egyházi ügyben Rómához
folyamodott, II. Szilveszter a levelet véleményezésre tovább adta a császárnak, koronát viszont
egyetértéssel ő küldött a magyar országfőnek. III. Ottó gránitlelkű nagyapjában még rosszalló gyanút keltett
volna a névválasztás; mit akar, mire, miféle jogra, jelképre, örökségre céloz Gerbert, miért éppen Szilveszter
a trónon? De unokája vagy túlságosan bízott a dolgában vagy túl ábrándos és tapasztalatlan volt ahhoz,
hogy aggódva megsejtse a nagy egyetértés mögött pápák és császárok jövendő viaskodását a
végkimerülésig. Nehéz meghúzni tetteiben a határt Róma-misztika és reálpolitika között, nyilván nem volt
éles, hiszen Gnieznóban például egyszerre cselekedett a zarándok és a világuralkodó. Miért is aggódott
volna ott fenn a szent hegyen, Caput Mundi; ha Esztergomban a pápa a királyavató, ő viszont már fiatalon
kétszer volt pápacsináló Rómában!
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 52 -