RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
viseltek tőrt, rövid kardot a ruhájuk alatt. De a papok csakugyan erre gyanakodtak, elfogatásához még
katonai segítséget is kértek a templomszolgák mellé.
A messiás fegyvertelenül is veszélyt jelentett a rendszerre. Első kísérletük meghiúsult, nem tudták
egyhangú tanúvallomásokkal rábizonyítani Jézusra a vallásgyalázást, ezért tovább adták a megszálló
hatóságnak. Múlt tapasztalatok alapján Pontius Pilatus joggal kételkedett, hogy lázadót hurcolnak eléje, de
ingatag ember volt, a szénája sem állt rendben, protektora elbukott. Azt hitte, bölcseleti vitát folytat egy
emberrel olyan korai napszakban, amely a görögök és rómaiak szerint nem a filozofálás ideje. Ki tudja, mikor
váltott át torzító agyában a huzakodó reggeli per több napos templomostrommá, talán a száműzetés hatása
alatt, öngyilkossága küszöbén. Lehet, hogy csakugyan felkelők voltak Jézus mellé fölfeszítve, miért ne?
Felkelők, azaz latrok, haramiák, ahogy a rómaiak mondják. Nem vetette meg ő senki társaságát, sem
betegei között, sem a terített asztalnál, sem a halálban. Ahogy a kenyeret és bort, a szögeket is önként
megosztotta a tisztátalanokkal, hogy belül megtisztuljanak.
Földön jártában maga volt a cselekvő szeretet s egy római százados ismerte föl ezt legelőször, a galileai
Capernaumban. A messiás, ahogy mi értjük, nem szabadságharcos, bármilyen tiszteletreméltó a szó. Nem
is olyan radikális népoltalmazó, amilyen a spártai Agisz és Kleomenész volt. Életének minden mozzanata az
Isten tervéből tárt fel valamit, a keresztrefeszítés is. Halandó szemmel a per csupán rossz és gyönge
emberek összecsapása egy ártatlan vádlott körül, de van egy másik értelme az örökkétartó világban, ahol a
keresztfa sohasem rothad el. Világít az űrön át, fényével tudatja, hogy a megfeszítés nem volt adminisztratív
rendszabály, hanem az isteni szeretet által rendelt önkéntes cselekedet. Jézus elfogadván a halált, amely a
Gonosz győzelme fölöttünk, legyőzte a Gonoszt, közbenjáró segítségével az öröklét megkezdődhetik itt és
most, a jelenben s kielégül mennyei honvágyunk.
„Megmaradjunk-e a bűnben, hogy annál nagyobb legyen a kegyelem?" írja mesterem, Pál. „Éppenséggel
nem. Hiszen már meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk hát továbbra is benne? Vagy nem tudjátok-e,
hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halálára keresztelkedtünk meg? A keresztség
által a halálba temetkeztünk vele együtt, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt halottaiból,
úgy mi is új életben járjunk. Mert ha egybenőttünk vele halálának hasonlósága által, akkor feltámadásában is
úgy leszünk. Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűnös
test elpusztuljon és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Mert aki meghalt, fölszabadult a bűn alól. Ha tehát
meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy a halottaiból föltámadt Krisztus többé
nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, életével
azonban Istennek él. Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Krisztus
Jézusban az Istennek."
Ha elgondolkozol Pál szavain, belátod, hogy nem akarta lerombolni a jeruzsálemi templomot, hiszen már
készen állt testének új templomában a menedékünk.
Tudok a másik rágalomról is. Hogy követői, élükön Pállal belső viszályt szítottak a zsinagógákban. S hogy
Jeruzsálem pusztulása óta úgy tesznek a nagy színlelők, mintha hűségesebb alattvalók lennének a
zsidóknál. Ezért szépítették meg Pontius Pilatus szerepét a főpapok rovására. Kérve kérlek, ne számláljuk,
ne feszegessük, kikből jutott több préda oroszlánoknak vagy kardélre, rabszolgavásárra, bordélyházakba,
zsidókból-e vagy az ő követőiből. De azt már állítom, hogy csakugyan vétkezett a főpapság, amely
közvetítők, pénzváltók piócahadával szívta a népet, meg a zarándokokat és nemzetközi üzleteken hízott a
templom védelme alatt. Mondd, kiktől szabadult meg a szerencsétlen zsidó nép, amikor nem maradt kő
kövön a szent városban? Tőlük.
Plutarkhosz Lukács orvosnak Rómában, üdvözlet.
Kimondatlan szemrehányás van utolsó leveledben, mert nem elmélkedem kellő figyelemmel
tanításotokon. Pedig hidd el, nemes férfiú és tisztelt barátom, hogy a tietek is, mint minden hit, eltölt tiszta
áhítattal. Ne arra gondoljunk, ami elválaszt, keressük, ami közös s örvendjünk rajta. Jézus követői, mint én,
tudják, hogy a kártevő, középfokú démonok fölött ott uralkodik magasan a Gondviselés.
Tanítványaim és barátaim sokszor faggatnak, miért késlekedik az istenek büntetése? Sebes a
gonoszság, lassúk az égiek, elcsüggesztik a jó embert, újabb gaztettre bátorítják a gonoszokat. Hol a
Gondviselés, mire jó a bűnbánat? Csak a véletlen szeszélye, ha valaki meglakol bűneiért.
De botfülű ne legyen bíró a muzsikában, se világtalan ember a sebészetben. Csupán a földi
igazságszolgáltatás célja a lehető rögtöni megtorlás; ha az istenek is nyomban lesújtanának, megbénulna az
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 113 -