RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : <strong>RÓMAI</strong> <strong>MUZSIKA</strong><br />
Már a mocsárlecsapoló, öreg Faust beszél a férfiból. Dehát erről igazán nem tudhatott a német újság<br />
levelezője, aki a divatos századvégi rom-romantikát ruházta a gyakran vedlő titánra. Goethének nem volt<br />
szokatlan a rom, drámai képeivel nőtt fel a szülőházban. Itália-járó édesapja gyűjtötte a metszeteket.<br />
Utazása előtt meglehetősen járatlan a művészetben, eredeti görög és római alkotással nemigen<br />
találkozott, legfeljebb albumlapokon, olasz festményt és szobrot se sokat ismert, a szentképektől akkor még<br />
viszolyog. Nagy remekművet egyszer látott, Strassburgban. Csak érzékein át tudott okulni, tapasztalással.<br />
Beszegődik hát tanítványnak fiatalabb festőcimborákhoz, rajzórákat vesz. Úgy viselkedik Rómában is, mint<br />
korábban a költő. Azért, hogy a révült lírikus felhőkbe szálljon, isteni rokonaihoz, kiismeri a meteorológiát; az<br />
Über allen Gipfeln örökké tartó, halk sóhaja geológiai tudósításból szakad fel; dalt a rózsabimbóról egy<br />
tájékozott botanikus költ. De amikor huszonegy hónap után hazatér, mi tagadás, még mindig jobban ért a<br />
természettudományokhoz. Elemében van, ha egy füvészkertről vagy kagylókról tudósít, széptani<br />
fejtegetéseit megtömi fűrészporral, fele részük kölcsönzés laposabb elméktől. Amikor harminc év múlva<br />
végre megjelent az Itáliai utazás, dühöngtek is, bánkódtak is a fiatal német romantikusok: hát ennyi, csak<br />
ennyi a mondanivalója az olasz művészetről jól védett Olümposzán? Ők sokkal behatóbban ismerték, a<br />
Greco kávéházban sakkozva.<br />
Balgaság művészeti kalauznak használni. Amellett megtévesztő a hangja, mert régi levelekből ollózta<br />
össze. S azokkal a levelekkel sértődött, féltékeny baráti körét akarta kiengesztelni Rómából, főleg Von Stein<br />
asszonyt, aki hűvös fenséggel tíz évig uralkodott fölötte. Ma már keresztüllátunk a ködösítésen. Róma<br />
megváltotta az alkotói meddőség rémétől, fojtottan ujjongó tudósításai a hosszú, traumatikus válság végén<br />
belső és külső felszabadulásról szólnak. De a sorok közt kell olvasni, mert tapintatból nem ujjonghatott szíve<br />
szerint.<br />
Miért lett miniszter? Bámulatos önvédelmi mechanizmusa annak idején megsúgta az országszerte<br />
hisztérikusan tömjénezett vadócnak, hogy nagy a veszély, pusztulása is országraszóló lesz, ha kitart a<br />
szertelen lángész meteorpályáján. Hallgatott a titkos belső óvásra, váratlanul elfogadta a weimari herceg<br />
ajánlatát, szolgálatba lépett. Megfegyelmezte a mindennapos munka és — párhuzamosan — szerelme az<br />
idősebb asszony iránt, aki viszonyukat ellégiesítve nevelőanyja, szerelmes-szerető nővére és szexuálisan<br />
éheztető civilizátora volt.<br />
Mi már egyszer, tűnt időkben, éltünk,<br />
s nővérem voltál vagy asszonyom . . .<br />
Egymáshoz túl közel, egymástól túl távol élt a két szerelmes, összezárva egy címeres kis<br />
pletykafészekben. S hónapról hónapra, évről évre nőtt a lelkiismeretes udvari ember hatásköre, halálos<br />
aszállyal fenyegette a költőt a kettős fegyelmezés. Ahogy valamikor megmenekült a vad zseni önrombolása<br />
elől, most menekülnie kellett a rangadó kötelességek alól s egy fennkölt lovagi szolgálatból. Elérkezett a<br />
szökés ideje. Álnéven kerekedett útra s félbehagyott korábbi műveiből jóformán nem maradt kő kövön<br />
átdolgozásuk után.<br />
Ahogy Párizs Adynak, neki Róma a Bakonya. Elkerüli az előkelő társaságot, — ő, a weimari társaság<br />
szemefénye! Olyan hihetetlennek tűnt a társalgó században ez a viselkedés, hogy az osztrák követség egy<br />
darabig kémkedett utána. Vajon miben sántikál a herceg titkos tanácsosa?<br />
Főnixhalálban, feltámadásban.<br />
Harminchat éves, először szabad igazán és Rómában szabad! Németek közt mozog, de honfitársai<br />
ezúttal kedves bohémek, nem udvaronc arisztokraták, ráadásul a legrosszabb kisvárosi fajtából. Olaszokkal<br />
nem kell barátkozni, írja, elég, ha feminín odaadással nézi az ember, hogyan élnek. Goethét a római nép,<br />
római utca, római táj puszta szemlélése teremtette újjá.<br />
SZEMBESZÖKŐ a testi átváltozás, szobor lesz az árnyképből. Arca élénk, feszült, enyhén neurotikus az<br />
utazás előtt, egy napszomjúságban szenvedő Apollóé, visszatérése után telt és megnyugodott dionűszoszi<br />
arc. Elkésve, de kedvére kiölelte magát. Nőkön meg szokott látszani a kapott csók, Goethe új portréin az<br />
látszik, hogy adott. Írásaiban egy árva szó sincs a fölszabadító nőről, a Római elégiák szeretőjének rajza<br />
pedig már illik weimari utódjára, egy német lányra is. Klasszikus mértéket választott a ciklusnak, mert úgy<br />
vélte, hogy hexameterben költött vers lehet erotikus, de sohasem pornográf.<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 126 -
Change language