RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
„Kennedy? Forgalmi akadály." S a sofőr hüvelykujja körmével belülről kifelé megpöccenti felső
metszőfogait. Szavakba tehető értelme van minden mozdulatuknak, ennek is. Hogy törődöm is én vele,
akármilyen nagy ember! Tegnap koronáztuk meg a királyok királyát.
A mozdulattól még lehet istentagadó. De a pápát nem adja, olyan csak egy van s az az övé.
BESZÉDES mozdulataik! Ki-ki a maga tökéletes koreográfusa.
Még füstölt a második világháború hamuja, mikor nyugati portyázásra indultunk Illyés Gyulával. Rossz
helyen kezdtük, átmenet nélkül. Hogy tovább is embernek, azaz romeltakarítónak érezzük magunkat,
hamarosan leszöktünk a sértetlen Svájcból a sebzett Itáliába. Vissza a holdból a földre. Állítólag tudtam
olaszul.
Bemegyünk egy nagy római rőfösboltba ing alá való pamut trikóért. Maglia a neve. Megállók a pultnál s
kérek a méretünkre illő maiale-t. Többször is elmondom a kővévált kiszolgálóknak, mi a kívánságunk.
Mindhiába, csak bámultak tanácstalanul, mintha bolonddal volna dolguk.
Közben fölfedeztem egy rakás trikóinget a polcon. Ej, hát nem értenek olaszul? — az kell, ott ni.
Kitört a hahota.
Maglia! kiáltották s dőltek jobbra-balra. Uraságod maglia-t akar. Mert a maiale, magyarázta a rőfös,
amikor magához tért a kacagásból, mert a maiale, uram…
Hirtelen a pultra hajolt és hangos röfögéssel túrni kezdte egész hosszában. Mert a maiale, uram ... S a
segédek helyeslő gyönyörűségére ismét végigszántott orrával a pulton. Maiale olaszul: disznó.
Ez volt életem legszemléletesebb nyelvleckéje.
BEÉPÍTIK, körülépítik, tönkreteszik. Nincs vége a nemzetközi sirámnak.
Hát igen, beépítik. Ami árnyas, elhagyatott sétatér volt tanult zarándokoknak, a múlt áhítatos ínyenceinek,
ma trágár élettől lüktet, levernek lábamról rollerükkel a gyerekek.
A kisebbik Aventinuson lakom. Milyen más volt negyven év előtt! S szemközt a nagy Aventinus.
Beharmatozta kolostori csendesség. S közben a sok ótvaros gyerek a domb alján? Kilógott a seggecskéjük
a nadrágból. Az nem zavarta a lepárolt esztétikai kéjeket?
Oda van, örökre eltűnt Bernard Berenson és Isabella Stewart Gardner Itáliája. De ni, milyen jó cipő van a
kölykökön.
Akadt volna valamirevaló római császár, aki nem iparosít, ha történetesen Watt után születik?
KÉT éve ilyenkor összetalálkoztam egy talponálló nyársforgató boltban Fenyő Miksával. Kiültünk
feketézni a sarokra; velőtrázó motorzajban, émelyítő benzingőzben lelkesült a félszázad előtti városért s a
maiért, a szakadatlan változásokért — előre, a sírokon át! — szidott valami francia írót, aki csalódva
visszasírta ifjúsága eltűnt festői zegzugait, nagy szamár az, kérlek, Rómában ne fussunk elszállt fiatalságunk
után. Hány éves ez a kíméletlen fiatalember? — tűnődtem. Mellel ront a jövőnek s motorbiciklik suhogó
karikásostorai közt már unokáink Rómájának tapsol. Hány éves vagy, Maxi? Nem figyel a kérdésre, a Parioli
negyed oleanderfáit magasztalja. De amikor elválunk: azt kérded, hány éves vagyok? Nyolcvannégy.
Semmiségnek hangzott ebben a városban.
CAESTIUS piramis-sírjánál nevezetes halottaival az antik városfalhoz tapad a régi protestáns temető.
Shelleynek új szomszédja van, amióta utoljára itt jártam; szép női torzó fehérlik a hanton. Belinda Lee ...
Belinda Lee?... Belinda Lee! Emlékszem már, a moziszínésznő, aki agyonzúzta magát autóval, odaát
Amerikában. Vigasztalhatatlan olasz vőlegénye hozatta át a vízbefulladt költő mellé. Kell-e mondani, hogy
gróf volt a vőlegény s nem tudott elválni a feleségétől? Vagy herceg.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 5 -