RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
nyelven. Nincs még kifürkészve a nacionalizmus történetének minden zuga; hiányzik egy meglepő, de
tanulságos fejezet a deákul író, középkori szerzetesekről.
A sors hamar kiutat talált a kínos helyzetből. Róma s a Róma-környék klímája mindig alattomos és
veszedelmes volt, nem ok nélkül emeltek már az Ókorban templomokat a Láz istennőjének. Belepusztult
III. Ottó is, huszonkét éves korában leterítette a váltóláz. Egy rongyos faluban halt meg, kietlen hegyek közt,
télen, a Soracte alatt; a hegy tetejét akkor is hó boríthatta, mint Horatius versében. Tanára és védence ott
állt a halálos ágy mellett, egy világrendező vágyálom lavinaomlásánál. Jajgató szerzetesek és néma katonák
vállán a kihűlt test még egyszer átkelt az Alpokon, hogy Nagy Károly mellé fektessék, az aacheni
császárkriptába, két évvel az aranykereszt jelképes leoldása után. A koporsó kísérői közt volt utóda (és
István király sógora), II. Henrik is. Keserves út lehetett, ellenséges földön át, fel a csúszós, nyaktörő
hágókra; az olaszok legföljebb csúfondáros vagy közömbös szót vetettek utánuk. Apa és fiú születése,
halála, nyugvóhelye beszédesen jelképezi birodalmi álmuk örökös ingalengését. II. Ottó német földön
született, de Rómában temették el, a Szent Péter bazilika alá, ma is ott fekszik, darabos, rideg kőládában,
mert díszes szarkofágjából régen kilakoltatták, III. Ottó Róma sugárkörében született és halt meg, de a
Rajna mellé tették nyugovóra.
A pápát visszaengedték a városba. Reményei szétfoszlottak, félnie viszont nem kellett. Hívatlan császári
vendégüktől megszabadulva, a rómaiak ismét kedvükre háborúskodhattak, egyik erődház a másik ellen. De
ki lett volna olyan bolond, hogy kikezd egy varázslóval? Még fejükre olvas valami rontást a lopott arab
könyvéből!
Másfél év múlva, 1003 tavaszán elköltözött a tanítvány után. Valószínűleg egyik halál siettette a másikat.
Sercegni kezdett jámbor szerzetesek kezében a lúdtoll, intelemül, hogy mire vezet pogány költők társasága
s az ördögi paktum. Volt neki egy beszélő szobra, attól sok titkot megtudott, de haláIáról már becsapta,
hamisat jövendölt. Elhitette vele, hogy csak akkor hal meg, ha bemegy Jeruzsálembe. Akármilyen ravasz
volt a pápa, beleesett a csapdába, élt nagy vígan a boszorkányos könyveinek, amíg egy napon mise közben
rosszul lett. Akkor rémült rá, hogy a római templomot a jeruzsálemi Szent Keresztről nevezték el, Santa
Croce in Gerusalemme a neve. Sietve meggyónt és méltó önbüntetésül elrendelte, hogy négyfelé vágott
testét kössék tüzes paripákhoz s ott hántolják el, ahol megállnak. A lovak, égi kegyelem jeléül hamar
megtorpantak, már a közeli Lateránnál. Ámde a halálban sincs nyugvása; valahányszor haldoklik egy pápa,
verejtékezni kezd a sírkő és borzalmas csontzörgés hallatszik mögüle. Így a legenda.
Remélem, csakugyan irgalmas volt a költözése. Megtörő tekintetét ritka könyvein jártatta, gyöngéd
mosollyal eszébe jutottak ravasz és hízelgő és erélyes vadászlevelei, erőtlen keze helyett valaki más
megpörgette ágyánál a maga gyártotta éggömböt, boldog sóhajjal eszébe jutottak kedvenc tanítványai, akik
mind sokra vitték azóta, püspöki vagy apátsági iskolákban tanítanak. Valamelyikük talán épp most mondja
legjobb diákjának, reimsi diákéveire emlékezve: Isten után mindent Aurillaci Gerbertnek köszönhetek. Aztán
összefolynak a képek, egy tehéncsorda imbolyog elmosódva, mint egy meg-megszakadó látomás a kövér
legelőre Cantal-ban, a vulkánikus hamuágyon.
Csöndes a lateráni sír, fölötte a latin feliratú, domborműves emléktáblát Fraknói Vilmos, a nagynevű
magyar főpap és történetíró vésette 1909-ben. A kő már nem verejtékezik, de megmaradt a hagyományos
neve, pietra sudante.
III. Ottó viselkedése és címei: Jézus Krisztus Szolgája, a legelső, az Apostolok Szolgája, Péteré és Pálé,
a legfőbb, kiáltványai és levelei a Bizáncban uralkodó caesaropapizmusra emlékeztetnek. Az anyja fia volt,
nagyon az. Levonulásától kezdve többé nem a pápák lateráni székhelyét hívják sacrum palatium-nak, — az
övé a szent palota, fenn az Aventinuson; maga a város: urbs regia, ahol korabeli okmány szerint ő egyszerre
római, szász és itáliai. Megtette előbb rokonát, majd tanárát Péter utódjának, családi hagyományuk
szellemében kegyosztóként viselkedett az egyházzal. Ki tudja, ha tovább él még egy negyed századig a két
rajongó szövetséges, kölcsönös jogbitorlásért talán halálra keresték volna egymást. Elgondolkoztató, hogy
1001 kezdetén kiadott s a pápának szóló, felsőbbséges hangú ajándéklevelében már hamisításként kezeli a
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 54 -
6.
ENNYI maradt hát a szövetségből? Így házasította össze pápa és császár Róma, Bizánc, Aachen hármas
birodalmi hagyatékát, ennyi maradt mester és tanítvány, az öreg humanista s a fiatal Róma-rajongó Nagy
Tervéből? Egy korai temetés s egy verejtékező sír? Egy bíborpalástos császárkép a bambergi dómkincstár
valamelyik polcán, alázatos, de légnemű hódolókkal s egy makacs mende-monda az ördög cimborájáról?
Maradt más is, több is. Egy végzetes, de már kivérzett politikai s egy máig eleven szellemi örökség.