RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
újfajta várépítés szakemberei voltak. Mint szelíd mélabúját Vergilius, a pásztori költő, komor mélabúját e
madrigál költő is páncélba öltözteti.
Csakhogy átlátszó az acélburok. A nagy keresztény vitézi énekben Armida, a varázslónő hatalma és
tündérkertje a leghihetőbb. Ott lappang a rontó vonzás a fő sodrásban is, mint valami mélyvízi örvényé, mert
a költő halálvágyának folyton átélt jelképe. Halálos szerelmi kéjjel fonódott össze e halálvágy. Tasso
neurotikus érzékiségét egyszerre mérgezte is, fokozta is a nyomasztó légkör, az a tudat, hogy immár a
legtitkosabb kamrácskába is belát Nagy Testvérünk, a Főinkvizítor. Test és lélek bűntudatos cinkos a szent
célok zászlaja alatt, halálos szerelmesek állnak szemközt halálos párviadalban a feloldó végpillanatig,
amikor az elesett küzdőfél selyemhaja kibomlik lecsatolt sisakjából. S maga a keresztény hitvallás is
boldogító szexuális megsemmisülésbe olvad át: legény és szűzlány — „ruháját, fátyolát vad kéz letépte" —
páros vértanúságban egyesül a máglyán.
Így lettél hát te életemnek társa,
e kötelékről szőttem annyi álmot?
Ez az a tűz, amelyről azt reméltem,
egy lánggal ég majd kettőnknek szivében?
Ó más lángot igért s más láncot Ámor,
de sorsunk megtagadta azt örökre:
előbb egymástól szétvert messze-távol,
s most borzalmas halálban összekötne.
Mégsem félek e különös haláltól:
ha nem születtünk már közös gyönyörre,
közös a máglyánk, végzeted hatott meg,
nem az enyém, hisz melletted halok meg.
Mily édes most testem kínszenvedése!
Halálom boldogan várom e percben.
Egy vágyam volt, hogy keblünk összeérve
haló lelkem a szádba átleheljem
s együtt hullván a megsemmisülésbe
utolsó sóhajod belém remegjen ...
Vajon gyanakodott magára? Hogy ő bizony olyanfajta Odüsszeusz, aki teljesen ki van szolgáltatva
Circének? Kéziratát odaadta bírálatra hozzáértő barátoknak. Ők már átláttak rajta s nagy volt a
meghökkenés. Akármilyen kímélettel s a lángésznek kijáró tisztelettel tudatták is aggályukat, romboló volt a
hatás. Végzetesen megsérült az érzékeny palánta, attól fogva kezd csírázni üldöztetési mániája. Egyik
mánia felkelti a másikat, az üldöztetési a vallásit. Bár szenved a bírálattól és visszautasítja egy védőiratban,
túl is licitál a barátokon, túl az inkvizítorokon, Főinkvizítora lesz önmagának, a megőrülésig javít, változtat,
teológiai tisztogatást végez az eposzon. Ez a Tasso tér vissza, menekülése után, Ferrarába. S ott közben
végleg megerősödött a herceg gyanúja, hogy politikailag ártalmas lehet a dúlt ember. Tébolyára hét évig
nem a feszület vetett árnyékot, hanem a rács.
Aztán kiszabadult. Lehetetlen követni a bolyongását, nem is érdemes. Róma volt visszatérő reménye,
menedéke s nem ok nélkül. Közelített az ifjúi évek óta sóvárgott nap, felkészültek, hogy ötvenegy éves
korában költővé koronázzák a Capitoliumon. Kérésére befogadta a Gianicolo oldalán a Sant'Onofrio
kolostor. Eljárt merengeni egy tölgyfa alá; acélmankóra roskadtan ma is áll a villámsújtotta, legendás fa. De
a halálvágy győzött a hírvágy fölött, nem érte meg a koronázást. Ez volt utolsó menekülése, a
visszavonhatatlan, annyi rejtélyes futás és szerencsétlen hányódás után. A kolostorban temették el,
fejedelmi pompával.
Sant'Onofrio ma a ferenceseké. Előkerül a sekrestyés, fölkalauzol a szerény múzeummá berendezett
emeleti szárnyba. Itt halt meg. Éppen bedöglött a villany.
Megmaradt néhány bútor s emléktárgy: olvasópolc (állva olvasott), szekrény, karosszék s egy gyönge
festmény. Szent Jeromos kővel sebzi magát a feszület alatt. Ha képnek gyatra is, illik önkínzó, volt
birtokosához. Verni, verni, verni a mellet! A halotti maszkról készült fejszobor egyezik portréjával, amelyet
Alessandro Allori festett s az Uffiziben függ. Keskeny arc, vértelen keskeny ajkak, finom hegyes orr, nagy
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 131 -