RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : <strong>RÓMAI</strong> <strong>MUZSIKA</strong><br />
Lám, megurasodtak. Márvány borítja már az olajfestékes kapualjat. De az óriási udvarra rögtön<br />
ráismerek: sütő-főző-ruhamosó-szárító-virágöntöző-gyermekregulázó-éneklő olasz komuna belső<br />
várnégyszöge, kalitkaméretű, rengeteg erkélIyel s az erkélyek köré aggatott még kisebb kalitkákkal. Szól a<br />
ház, hasig lát egymás életébe egy fél falura való ember. Balestra néni meghalt.<br />
Via Niccolò Terzo, numero otto, interno ... ? Az ajtószámot már elfelejtettem s azért igazán nem mászom<br />
föl az emeletre. Semmit sem tudtam akkor III. Miklós pápáról, nincs is róla sok tudnivaló. Miért kapott utcát?<br />
Rudolfnak, az ős-Habsburgnak volt kortársa, védekezett, ahogy tudott a francia Anjouk olaszországi<br />
imperializmusa ellen, hatalmaskodó, merev politikájával ő is megtette, amit tehetett, hogy reménytelenül<br />
tovább romoljék a testvéri viszony Róma és Bizánc között. Ezért utca jár?<br />
A templom belül is érdektelen. Mert benéztem. Ott is maradtam, hirtelen lesújtva, egy padban. Egyedül<br />
voltam, sötétvörös ámpolna világított az oltárnál.<br />
Odaát, a hónapos szobában kezdtem sürgetni levelekkel: jöjjön, jöjjön már utánam! (Hogyan másképp,<br />
mint kettős aknazáron át?) Útszélre voltam kivetve, bajtárs kellett, hogy felálljak. S ő szemem láttára állt ki<br />
tűzpróbákat — hányat! — a Nazik bevonulása s Mindszenty letartóztatása közötti években.<br />
Óvtak, hogy ne menjek Firenzébe, kísértetek után. Elmentem. S nem találkoztam kísértettel. A veszteség<br />
itt terített le, az elhagyatott templomban. Nehéz óra volt, néha az örökmécses vörös pislogása is elúszott.<br />
Miért itt, miért épp itt, ahol sohase járt, amit rejtegettem előle, sohase látta! Miféle titkos önsanyargatás<br />
csábított a katasztrofális sétára, mi terelt minden út közül e zsákutcába, hogy a végén az elesett élettárs<br />
rejtett nagysága s hősi emléke meggyötörjön? Amitől Firenzében féltettek, itt következett be. Miért, miért?<br />
Felbukkant a sekrestyés, zárni.<br />
Nagyon meleg volt az úton visszafelé. Firenzében már együtt küzdöttünk, hazát rakott körém egy<br />
hónapos szobában. A helyzet most azonos: egyedül vagyok, hívnom kell. Ez a segélykiáltás szakadt föl a<br />
templomi csöndben.<br />
De hova címezzem a sürgető leveleket, hogy jöjjön, jöjjön már utánam, kússzék át a halál aknamezején!<br />
A nyolcvannégyes parcellának, egy salzburgi havas lábánál?<br />
Platánok. Píneák. örökzöld tölgyek. Gránátalmafa. Oleander. Róma a szép fák városa is. Két néger<br />
papnövendék biciklizett el mellettem. Lassan, mert az út emelkedik. Nem kell írnom levelet, harmadik életem<br />
már elég rövid, hogy kibírjam valahogy, segítség nélkül is.<br />
MI A HALÁL? A megoszthatatlan öröm és társtalan bánat. Jeleket adunk, de a távolodó nem tud ránk<br />
nézni, nyomorult testünk olyan vakító fényforrás neki, mintha napistenné változtunk volna, visszamaradva a<br />
parton. Már csak enyém Róma felett a latin pásztorok szent hegye, a Monte Cavo s a fülledt útvesztő — egy<br />
feketéző pihenővel — a Pantheontól a Tiberiszig. Mosni, mosogatni, főzni, ágyazni magam is tudok<br />
úgy-ahogy. Az hiányzik, aki szerette Róma fáit. Már csak enyém a magnólia, örökzöld tölgy, gránátalmafa,<br />
píneafenyő, platán, oleander. Nézz oda, nézd csak, mekkora magnólia virág, egy császári lakomára való<br />
asztaldísz, kínai porcelánból! De nem nézi.<br />
Az a halál, hogy szól bennünk a hangja, de már nem hallja a mienket. Szamárság, tudom, nincs semmi<br />
jelentősége, mégis tudnia kellene, hogy félrevezettem. Akaratlanul, hiszen engem is megtévesztett a<br />
memóriám. A felvirágzott Patraszban voltunk; Szent Andrásért díszítették föl a peloponneszoszi kikötőt.<br />
Akkor történt.<br />
Több országa s tartománya van az apostolnak, ő Skócia, Oroszország, Achaia, Brabant, Burgundia,<br />
Braunschweig, Holstein, Luxemburg védőszentje. A legenda szerint Patraszban feszítették föl a nevét viselő<br />
keresztfa átlós száraira. Feje Rómába került, de az ökumenikus békülés jeléül s a vértanúság emlékezetére<br />
a pápa nemrégen a görög kikötőváros katedrálisának ajándékozta. Emlékeztem, hol őrizték azelőtt, a<br />
Gianicolo oldalában van a templom, csendes helyen, egy éles kanyar után. Majd megmutatom, ha egyszer<br />
megint Rómába kerülünk.<br />
A Szent Péter bazilikában őrizték. Alacsonyabb rangú helyen nem is illett volna ilyen ereklyét, hiszen<br />
testvérek voltak Péterrel. Templom helyett csak egy szoborra kellett volna emlékeznem, kereszttartó,<br />
retorikus szobrára. Azon a helyen, ahol elorzása után ismét megtalálták a főt. Hálából állíttatta oda egy<br />
pápa.<br />
Így kibabrál velünk a memória. Amit Patraszban mondtam neked ... amit Patraszban mondtam... amit...<br />
amit...<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 62 -
Change language