RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
rózsát, cicáztak udvarhölgyekkel, ugráltak karikákon át. Sajgott minden porcikájuk, amikor mécsvilágnál
imádott költőiket lapozták a majorház dohos toronyszobájában.
Jean Du Bellay bíboros háromszor vitte magával Rabelaist Rómába. Először kánonjogászi minőségben,
másodszor klasszikus műveltségű társalgónak, utoljára — mivel korosodott — háziorvosa gyanánt. A
lángeszű intellektuális Figaro egyszerre volt diplomata, fűvész, gyógyszerész, orvos, egyházjogi szakértő,
író, a görög nyelv tudója és lakomarendező mágus. Római útjain járta ki a Kúriánál, hogy a műveit gyalázó,
hazai följelentések attól kezdve pár polccal magasabban penészedtek. A legtöbb valamirevaló mű olyan
légkörben jelent meg akkor nyugaton, mint 1948 óta a valamirevaló lengyel, magyar vagy cseh könyv.
Közben régészkedett, magokat gyűjtött, gyógyított. Római tapasztalatairól csak annyit árult el, hogy
hemzseg a poloska a Tiberisz-parti Orso fogadóban. Ki is menekült belőle.
Valószínű halálévében, 1553-ban vitte magával titkárként unokaöccsét, Joachimot újabb római útjára a
bíboros. Ő a Pléiade kör legöregebb költője. Mivel réme volt, hogy lemarad a baráti versengésben,
elködösítette életkorát, úgy tett, mintha fiatalabb fegyvertársa, Ronsard, a mozgalom vezére lenne
kettőjükből az idősebb. Ha már vezér, legyen évei számában is az! Heroikus álmát Rómáról ez a poétái
szorongás fogja, többek közt, megmérgezni a helyszínen. Négy évig volt oda.
Ő is antik költők segítségével szőtt magának ábrándképet; Loire-völgyi faggyúmécsessel zarándokolt a
volt császárváros Vesta lángjához. De mennyivel szebb volt festett ég alatt a felgyúlt képzelet díszlete, mint
lepedékes ég alatt a szennnyes valóság! Ráadásul piszkálta az ősi gallikán bosszúság, hogy miért nem
ragadtak a pápák végleg Avignonban, francia főpapok s a király üdvös felügyelete alatt! Naiv hiedelem, hogy
van nép a földön, amelyik nem nacionalista. A különbség mindössze annyi, hogy kis nép sértetten és
dicsekedve az, imperialista nagy nép meg fölényesen, az emberiség közös ügyének álarcában.
A hátsó lépcső jutott neki. Utálatos titkári terhek, alkudozás a bíboros uzsorásaival vagy kijárásra
ajánlkozók elhessegetése. Közben maga is eladósodott. Lelki ellenállását aláaknázta a fiatalkori tüdőbaj,
hallása korán megromlott. (A süketségben is versenytársak Ronsard és ő.) Most mardosott csak igazán
szárazkóros mellében a félelem, hogy lemarad! Izig-vérig francia: hiú, féltékeny, szorgalmas,
ellenszolgáltatások reményében osztja, megvonja s mohón elvárja a baráti magasztalást. Újításban,
rangban, mindenben mindenáron első akar lenni. De hogyan? Az antik elégiaköltők otthon elképzelt Rómája
darázsfészek a valóságban, cselszövő olasz papoké, zsidó uzsorásoké. Mialatt ő maláriás gőzben,
mellékszínpadon tengődik s vesztegeti munkás éveit, a banda többi tagja Franciaország fő színpadán
tündöklik királyuk és gyönyörű hölgykoszorú előtt. Minden jobb otthon !
Frankhon, művészetek, hadak s törvények anyja
te tápláltál soká emlődön engemet;
most barlangok fölött, fák közt sírom neved,
bárány ha jajgat így, kit elhagyott az anyja.
Fiadnak vallottal már néha, drága dajka,
most mért nem válaszolsz? kegyetlen, add kezed,
hazám, hazám, felelj, ne éljek elveszett!
De csak visszhang felel perlő és bús szavamra.
Otthon aztán semmi sem volt jobb, hazatérése után gondjai, bajai csak elszaporodtak s elég fiatalon
megölték a vékonydongájú embert.
Más volt persze a kezdet, megrendült és ünnepélyes volt a gyanútlan római nyitány, kortársai el is várták
a rajongást a mohos kövekért egy humanista költőtől.
Ki keresed, Rómában Róma hol van,
s Romában Rómát sehol sem leled,
nézd e vén palotákat, íveket
és oszlopokat: ez itt Róma romban.
Mennyi gőg s mennyi törmelék! Ki zordan
igát a fél föld nyakába vetett,
végül magát szelídítette meg,
az elmúlás zsákmányává omoltan.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 120 -