RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
más is, bőrükön tapasztalják a népek, hogy egészen más: adószedő és katona. Már pedig mindkettő gyűjtő
természet, rabszolgákat gyűjt. Kormányzók és adóbérlők versengve szipolyozzák a tartományokat, még
egymásra se tekintenek — hogy marad-e a másiknak —, nemhogy a népre. Egy maroknyi milliárdos
tengernyi vagyona s eszeveszett pénzszórása az egyik oldalon, milliók reménytelen tengődése a másikon:
ezt is látnotok kell. Páltól tudom, hogy Tarsus-i takácsok, e kiváló mesteremberek annyit se tudnak
összekuporgatni, hogy szülővárosukban csekély összegért megváltsák a polgárjogot, pedig birodalomszerte
kapkodnak finom vásznaik után. Ezzel kérdésedre is feleltem, Pál ott született.
Jézus azonban nem volt lázadó. Miféle ostromról ír a volt kormányzó fia? Fantazmagória. Nem akarta
lerombolni a templomot, a célját akarta megmásítani. Épp ettől féltek a papok. Jaj, ha más áll a helyükre!...
Mindig ez a mentség; a nép árulói, hatalmukat féltve mindig az ellenség fegyverével ijesztgetnek. Ha más áll
a helyünkre, megtorló haragjában Róma földig rombolja szent helyeinket és megsemmisíti a nemzetet. Ők
fogatták el Jézust és hurcolták a kormányzó elé. Az ítélet nem volt sommás. Pilatus, szabályos kihallgatás
után római jogász ésszel keresztüllátott a helyzeten. Kímélni akarta az ártatlant, fölajánlotta, hogy fő
ünnepükön a szokás tiszteletében megkegyelmez neki s inkább egy frissen elfogott útonállót végeztet ki. De
a papok fenyegetőzni kezdtek: vagy elítéled vagy följelentünk a császárnál! Pilatus gyenge volt s engedett a
zsarolásnak. Hátrahagyott följegyzéseiben talán ingatagságát akarta eltussolni.
Nem tudom, milyen nyelven hallgatta ki Jézust. Pál többször beszélt Jeruzsálemben két követőjével, de
erről sohasem esett szó köztük.
Plutarkhosz Lucius Pilatusnak Lugdunumban, üdvözlet.
Helyesen érzed, hogy szívből ragaszkodom a birodalomhoz. Még mindig akad elvakult görög, aki sértett,
hamis büszkeséggel, történelmi sebeket nyalogatva Róma nagyságát a puszta szerencsének tulajdonítja.
Vak szerencséből sohasem fakadt tartós csoda. Csak jobb jövőnknek árt, ha magát és múltját mentegetve
görög ember a véletlen játékára fogja azt, ami valójában a Gondviselés megérdemelt jutalma nagylelkű,
jellemes ősökért, kormányzó képességért és katonai erényekért. Nemzedékről nemzedékre világraszóló
feladatok súlyát vállalják a rómaiak. Megtapasztaltam már fiatalon, amikor városom ügyében eljártam Achaia
prokonzulánál. Ritkán láttam kellemesebb, műveltebb és rátermettebb férfiút; az volt híres elődje, a nemes
Gallio is. Ha kitoljátok a birodalom határait a föld négy sarkáig s nem kell többé őrködni felettük, örökre
tarthat a római béke.
Leveledet ismertettem Lukács orvossal, aki Jézus követője, Rómában él és működik. Megfordultam
egyszer a körükben Vespasianus császár uralkodásának a végefelé. Azt állítja, hogy Jézus nem volt lázadó,
a templomot sohasem szállta meg, Pontius Pilatus ártatlannak tartotta s megkímélte volna, de a zsidó
főpapok nem tágítottak gyilkos szándékuktól s kierőszakolták a keresztrefeszítést. Mi az igazság?
Lucius Pilatus Plutarkhosznak Boiótiaban, üdvözlet.
Leveled elszomorított. Első válaszomban hallgattam arról, hogy Jézusnak errefelé is vannak föld alatt
bujkáló hívei. Néhányat kihallgatott a hatóság, irataikat átvizsgálták. Nem lep meg, amit Lukács ír, nem
újság. Itt is értesültem a gyermeteg mende-mondáról.
Dicséred Achaia prokonzuljait. Az én apám se volt másfajta. El tudod hinni, hogy a per kötélhúzás volt
Judea kormányzója s az ottani zsidók között? Hogy egy római főtisztviselő népszavazásra, egy alávetett nép
szavazatára bízza az ítéletet, lázadójának leverése után? Gondolj, tisztelt férfiú, a nagy zsidó háborúra,
amely évekig lekötötte sebezhető oldalunkban Róma félelmes hadigépezetét. Akkor elhiszed, hogy egy
korábbi fölkeléssel bánt el csírájában az apám. Talán bizony gyáva volt, talán bizony letorkolta a helyőrség
feje fölött egy maroknyi üvöltöző népség, a klienseink? Kezünkből ettek, amíg ép volt az eszük. Hallottam a
meséről, nem új. Előbb megkérdi a zsidóktól: no, kit engedjek szabadon fő ünnepeteken, ezt az ártatlant
vagy egy rablógyilkost? Ugyan mi közünk az ünnepükhöz, különben sem hallottam ilyen szokásról. S amikor
kettőjük közül az ártatlan vérét követelik, apám meghátrál, nehogy riadalom támadjon Jeruzsálemben,
fölfeszítteti s közben — nosza, hol egy tál víz? — mossa a kezét: rajtatok a felelősség, nem rajtam.
Elképesztő, miket képzelnek és fecsegnek össze a regélők, látszik, hogy tógánk felé se szagoltak s egy se
mozdult ki vackáról a tenyérnyi Judeában. Tudok más képtelenségről is, ugyanazok terjesztik. Állítólag
Róma egyszer olyan népszámlálást rendelt el, hogy ki-ki hagyja ott műhelyét, szerszámát, pakkoljon fel
családostul s menjen el összeírás végett illetőségi helyére, Galileából Judeába vagy fordítva. Micsoda káosz
kerekedett volna, micsoda hangyagomolygás! Jogot végeztem, de sohasem hallottam efféle különös
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 109 -