RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
VELASQUEZ arcképe X. Ince pápáról a Doria képtárban. Különálló fülkébe helyezték el; olyan, mint egy
házikápolna. Lehet is imádkozni a kép előtt. Add meg, Uram, a mindennapi munkához csak tizedét ennek a
természetes adományként ható, sohase szédítő, sohase tüntető, tökéletes tudásnak. Velasquezben
példásan ki volt egyenlítve rendíthetetlen önérzet és független alázat. Alázat a keze alatt születő munkák s
nem a rendelők iránt. Valószínűleg egy világért se cserélt volna lelket a modellel.
Baj támadt, ahová nézett szúrós szemével ez a jogász pápa. Bullája a janzenisták ellen belháborút
zúdított a katoIikusokra s az effajta háborúnak vérontásnál is rosszabb lelki megszállás a vége. Fölszámolva
elődjének hírhedt nepotizmusát, maga is buzgón űzte egy ragadozó, intrikus sógorasszony vezetékén.
Hanem a kép Európa művészetében a portré. Átlag harminc másodpercre kukkantottak be a látogatók.
Együtt gyorsul a múzeumjárás a turistaszállítással, lökhajtásos gépeken lökhajtásos nézők repülnek, a
Louvre is csak egy szippantás.
Volt egy kivétel, egy anya a kislányával. Jó tíz percig beszélt dallamosan a képről vagy — a képhez? Úgy
skandálta szavait hiába feszített fülemnek, mintha hexameterben beszélne. Máskor közömbösen hagyott
volna, hogy nem értem, amit mond, de most mind azt mondtam magamban: folytassa már, lelkem, magyarul.
Messze szakadt rokonom volt, finnül beszélt.
OLTÁRKÉP a szent családról a Santa Maria dell'Anima templomban. Egyedül vagyok. Nem egészen, —
frissen vágott virágokkal.
Mekkora családirtást rendeztünk mi, protestánsok! Felháborodva, hogy kijáró-vesztegető kísérletek
folynak a mennyben. Hajtott a becsület, szétszórtuk a népes latin familiát, mert a hívek naivul kenni, zsarolni
próbálták őket. Hova lett asszonynépe, a kedves ángyomasszony, drága nénémasszony, édes
napamasszony és a szép nyoszolyók, a sok közbenjáró, akik ártalmatlan női fifikával csitították, puhították a
rettentő családfőt, mielőtt mennydörgő színe elé kerültünk. S van-e emberségesebb gondolat annál, hogy
bajtól sújtva egy bűnbánó szülőgyilkos is lehet szószólónk a szentek karában?
Dehát elkerülhetetlen volt a protestáns forradalom. Nem teológiai okokból, nem azokért, noha forró hitük
szerint azokért gyalázták, nyársalták egymást két oldalon. Jönnie kellett, mert a robbanva kitágult
univerzumot csak tragikusabb hittől megacélozva bírták vállalni a tizenhatodik században. Ezt az elszánt
hitet adta meg a kepleri naprendszer és két világóceán magános hajósainak a zord protestantizmus.
Igaz, hogy acélos hitükkel hamarosan a jezsuiták is beleszoktak a félelmesen kitágult univerzumba Ázsia,
Afrika, Amerika partjain és csillagvizsgáló tornyokban. Csakhogy protestantizmus nélkül sohase lettek volna
jezsuiták! A hitújítás kihívására rendalapításuk volt a katolikus visszavágás. Érzik maguk is, Luther örökös
vonzó-taszító igézetében, mintha valaki törvényes apja helyett egy gyűlölve bámult és kitagadott férfiról
gyanítaná, hogy az igazi apja.
ÉDENKERTNEK is hívják a San Prassede templomot, a mozaikjairól. Született római, a viharos életű
I. Pasqualis pápa boríttatta be a hajó diadalívét, az apszis záróívét és kupolahéját. Rendszerint ezt a három
épülettagot rakták ki mozaikkal a bazilikákban.
Az összezsugorodott, középkori Rómának is volt néhány gondozója, Pasqualis a legnagyobb.
Válogathatott a kiváló görög emigránsok között. A bizánci képrombolás elől menekültek át, felajánlani
parlagon maradt, káprázatos tudásukat. S a pápa élt az alkalommal, rászabadította őket a templomokra.
Amelyek már akkor újításra szoruló, megviselt épületek voltak! Ma is szolgáló emlékekről azt mondták ezer
év előtt Rómában: no, itt az ideje, hogy renováljuk.
San Prassede díszítése a kilencedik század elejéről való. Jelképrendszere s alakjai, a töretlen
hagyomány jegyében visszautalnak a Cosma és Damiano templom háromszáz évvel korábbi mozaikjára, a
legősibbre. De a stílus merőben más. Közben eltűnt a tógás mennylakók szabad mozgása; udvari
szertartásmester illemtanához merevedtek. Nem lendületes szónoklatra állnak fel a Szenátusban — (mint
Krisztus oldalán az öregebb mozaik atlétikus szentjei) —, hanem kihallgatásra a császárnál. Térdelni fognak
csókra nyújtott saruja előtt.
Bizánci s mégsem egészen bizánci a stílus; hatott rá a levegőváltozás. Az újjászülető római mozaikokat
görögül érző helyi iskola csinálta. Itt látszik, mennyire egy a töve görög és latin kultúrának. Kötetlen vagy
kötött magatartás mögött középpontjában változatlanul ott van az ember. A kiszámíthatatlan. Aki ma még
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 67 -