RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
az abruzzói, mint a legtöbb hegylakó pásztornép, ragaszkodott a ciszterci rend dísztelen, szigorú stílusához,
még a szárnyaló új stílus: a gótika jegyében hódító ferencesek is kénytelenek átvenni egy darabig.
A szomszéd Capestranóban született Kapisztrán szent János, „a törökök pörölye". Oltárokra szánt,
előírásos képeihez híven, kétágú lobogóval és könyvvel ábrázolja átszellemült, nyurga alakját egy
tizenötödik századi festmény, amely most a múzeumban függ. A főfigura két oldalán négy jelenet nagy
tetteiről, egyiken a nándorfehérvári diadal; a háttérben egy gálya vitorlája dagad a Dunán vagy a Száván. De
a négyből egyiken sincs máglya. Miért ez a tapintatos mellőzés? Hatásos tettei közé rovandó keresztes
hadviselése előtt a máglyagyújtás is. Mert a minden áldozatra és könyörületre kész, tiszta szívű buzgóság —
s az példásan megvolt a szentünkben — olykor heves inkvizítori vággyal párosul, hogy kiégesse e véges
világból múlt és jelen bűneit. Múltbélieket akkor, ha főbenjárók és közös felelősséggel számonkérhetők
hetedíziglen. Amilyen az istenölés. Krisztus zászlójával csontos kezében, imakönyvét szívéhez szorítva, a
Capestrano-i ferences vándorprédikátor fél Európán keresztül felkorbácsolta a népharagot huszita eretnekek
és az istengyilkos zsidók ellen. Megvolt a számonkérés foganatja, pogrom fakadt körülötte, gyújtó
beszédeitől, különösen német hallgatói lelkesültek fel a szavára.
Jámborabb formája volt az abruzzói paraszt buzgóságnak, muzsikában virágzott ki, tanult elmékre
hagyván az uszítást. Bocskoros dudások és furulyások, a pifferari november végén novenára beállítottak
Rómába s utcaszögleteken elfújták nótáikat a Madonna-képek lámpása alatt, zenével udvaroltak az
istenanyácskának a születés havában. Nemcsak az áhítat pici lángjai voltak azok a sarki örökmécsesek,
sötétedés után közvilágításul is szolgáltak, amennyire tőlük telt. Barna gyapjú átalvető volt a
vándormuzsikusok vállán, csúcsos süveget viseltek, mint a nagy hegyi rablók, ismétlődő víg melódiával
kezdték, imádságos, lassú dallammal zárták, aztán következett a kalapozás. Berlioz, mint ösztöndíjas
zenenövendék Róma utcáin találkozott a muzsikájukkal s úgy szíven találta, hogy elzarándokolt utánuk szilaj
hegyeikbe; az abruzzói emlék, egyetlen maradandó zenei emléke olasz földről évek múlva fölcsendült a
Harold en Italie harmadik tételében.
De vajon csak ott? Nem bujkál már hasonló karácsonyi zenélés emléke egy titán műveiben, túl az
Alpokon? Adventkor havasi parasztmuzsikusok az istenanya tiszteletére leereszkedtek Salzburgba; hárfájuk
és dudájuk hangja s a furulyaszó beszűrődött egy polgárház ablakain, felszippantotta rohamosan táguló
univerzumába, játszva tárolt magasabbrendű zenedarabok mellé a kicsi Mozart. Később aztán, komponálás
közben a férfi visszaemlékezett a Jézuska-ringató, víg népi dallamokra, beleírta saját nyelvén valamelyik
tételbe. Még itt, az Abruzzokban is őrá kell gondolni, hajszolt életű, küszködő boldogítónkra.
Visszafelé menet már bepárásodott az aranytükör. Igazi ősz ez, gyönyörű s mégsem egészen az enyém,
hiányzik valami. Nem valami, — a költöző madár. Gyönyörű október, hol maradnak a vadludak? Hol van
fejünk fölül az elhúzó mementó, hogy ők mindig visszatérnek, de mi nem? Nézem a homokórám pergését,
gyorsulva ürül a felső burok, elszomorít, noha félelmet nem érzek. Félelemre nincs ok, szomorúságra van, itt
kell hagyni a nőket, olyan szép a fiatalja, az érettek talán még szebbek.
Riadt sikoltozás a ködben:
útjavesztett vadlúdcsapat fölöttem.
S a dérütött mezőn, melyet maholnap
örökre elhagyok,
kikericsek születnek, haldokolnak,
baljós lila csillagzatok:
hányattatást, hajótörést mutatnak,
a szárnyas és a szárnyanincs utasnak.
Kéklő ezüstben ring felém a távol —
s bár túlfelől csodát kínál a part,
tudom, csak ide vágyom vissza majd
vándormadár lelkemmel, a halálból.
A HOLTAK fejedelme. Az vagyok ma néhány órára, kettesben Proserpinával. Kívülünk egy lélek sincs
ezen az üveges fényű reggelen a bekerített etruszk temetővárosban. Cerveteri, október végén. A hónap
legszebb napja a legszebb hónapban. Nemcsak itt, mindenütt az északi féltekén, Boston körül, Kolozsvár
körül is.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 156 -