RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
CS. SZABÓ LÁSZLÓ : <strong>RÓMAI</strong> <strong>MUZSIKA</strong><br />
fölidézik Ettore Roesler Franz vízfestményei: a lustán tenyésző, romjain élősködő Róma utolsó, bájos<br />
vedutái. Elvonult a zápor, tisztul az égalj, ezüstösen csillog a bazalt kövezet, terebélyes, tarka vászonernyő<br />
alatt terelik megrakott szamarukat a bocskoros parasztok. Mert Róma szamara még rengeteg. Kicsinylő szó<br />
magyarban a bocskor, de gyalogló nagy császárok katonái viselték, tisztes a lábravaló családfája.<br />
Strucctollas kalapban mentek misére a hölgyek. S ott megkapták a magukét a mennydörgő böjti<br />
prédikátortól, mert hiába minden tilalom és kirótt penitencia, titokban tovább járatják a párizsi divatlapokat!<br />
Mivé lett a világ, hova tűnt a jobb kor, az a romlatlan, amikor a pápai állam cenzorai — (áldás emlékükre) —<br />
protestáns sajtómétellyel együtt a divatlapokat is elkobozták. Templom után kocsikorzó, a dámák illatos<br />
bűnbánattal és két livrés inassal a hátsó bakon végighajtattak parádézni a Via Condottin; bokáig érő<br />
rézgombos, sötétkék köpenyt és cilindert viselt a kocsisuk. Délután meg állt a cselédkorzó a régi Termini<br />
pályaudvarnál s valamivel odébb, a hatalmas, új szökőkút körül. Összevihogtak a lányok, kuncogva<br />
ráismertek a zuhatagból élvetegen kihajló, dús idomú érc nimfákra, nini az úrnőnk! szakasztott ilyen a<br />
Signora, bella e grassa, mikor a fűzőtől megszabadul.<br />
Fátyolos hölgy levelet vesz át a postán — óh, ha tudná az a könnyelmű személy, hogy tilos útjai<br />
pisztolypárbajjal végződnek majd egy pínealigetben! — az úri társaság savanyú-vizet kortyol az Acqua<br />
Acetosa forrásnál valódi s képzelt májbaj ellen (a májra már húsz éves kortól illik panaszkodni), öntözőkordé,<br />
becenevén pisciabotte, pisilőhordó nyikorogva vizet permetez a poros utcákra, piknikezni kijárnak a Via<br />
Appia árnyas római sírjai alá. Októbertől vöröslő látnivaló is akad a kosaras ebédhez, mert Cecilia Metella<br />
pártás síremlékénél gyülekeznek a frakkos rókavadászok. Köztük az Ellenállhatatlan Költő.<br />
Falkászás előtt, megelőző este sokáig ázott illatos vízben, hogy átitassa a fanyar parfőm. Nem ázott<br />
tétlenül, márványvésetbe kívánkozó, harcias óda születik a kád oldalán ütemezve, két inas néma<br />
segédletével. Fatokos hőmérőt forgat az egyik, mártogatva vigyáz a fürdő egyenletes melegére, a másik<br />
fényesíti a csizmát s utána elrejt valamit a sarkába.<br />
Ha rövid a termet, told meg egy betéttel...<br />
... ÉN PEDIG elvégeztem a lovasiskolát Tor di Quintóban. Hamar ráuntam a garnizonéletre, csalogatott<br />
az új főváros, oda költöztem anyám pénzzé tett hagyatékából. Szobrászkodtam, nem túl komolyan, inkább<br />
csak azért, hogy béreljek egy hangulatos műtermet, fecskefészkes lugassal a Diocletian fürdő romjaiban.<br />
Egyszer az öreg Liszt Ferenc is megtisztelt a rücskös, megfeketült, ókori boltozatok alatt,<br />
művészbarátaimnak s néhány szépasszonynak zongorázott. Akkor már paposan öltözött, szemölcsök<br />
virítottak kiborotvált arcán.<br />
Volt egy sebes ügetésű szürkém a sárga gig elé, azzal hajtottam ki falkász találkozókra. Szerettem a<br />
levegő savanykás ízét e párás reggeli órákban, Rómában legszebb az ősz, bár a lombok maguk előtt is<br />
titkolva rejtegetik még vörös és sárga leveleiket, mintha kibújhatnának a halálos ítélet alól. Jólestek a korai<br />
gyorshajtások, magam mellett egy legénnyel, jobbkézt elmaradtak a Caracalla fürdő romjai, magas kertek<br />
közé szorult az út, egyik oldalán lakatlan, tornácos villa áll, valami híres görög bíborosé volt sok száz<br />
esztendeje, balra bozontos római sírbolt rejtőzik az út mentén, egy kihajló ágtól rendszerint megugrott a<br />
szürkém azon a helyen. Ilyenkor megszólalt a legény: mégis csak buta állat a ló. De a ló az ló, nem állat, a<br />
szamár, az állat.<br />
Kapuoszlopokról utánam bámészkodtak törött orral és málló sörénnyel a kőoroszlánok. Öröknek tűnő<br />
csendesség volt az égen, mozdulatlan legyezős koronájukkal csalóka mellére simultak a píneák.<br />
Könnyelműn éltem, sohase bántott, sohase bántam, legkevésbé ezeken a reggeleken, úgy tetszett, hogy<br />
októbervégi szelíd korareggel a világ, ez az értelme, ez a kék, elmosódó csendesség, mindegy hát, hogy mit<br />
csinálunk, bakkoztunk-e egész éjszaka a Caccia klubban vagy ágyban olvastunk egy filozófust. Nem a<br />
mentségemre mondom, minek mentegetőzni, magától jött a gondolat, kezemben a feszülő szárral, olyan<br />
magától, ahogy fölrebben egy madár a tarlón.<br />
Társnői között fedeztem föl a lányt. Bentlakó volt a Sacré Coeurben, sétálni vitték az apácák. Nőnél s<br />
lónál legbiztosabb az első szemrevétel. Erről a sötét virágról rögtön megláttam, hogy melodrámai hősnő,<br />
nehéz eset, ahogy a nevelő-apácák mondják. S miről ábrándozik egy hővérű lány a zárdában? Magamfajta<br />
enyhén őszülő, tapasztalt férfiról, aki civilruhában is acélos rugózású lovastiszt. Éberek az apácák, a franciák<br />
különösen, nagy időbe s türelembe került, amíg megszöktettem. Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam apjának<br />
a botránnyal. Lengyel nemesúr volt, a cár alatt szolgált, két testvérét elhurcolták Szibériába, ő meg leköszönt<br />
rangjáról és családostul Rómába költözött, felesége olasz rokonaihoz, a pápa később megtette tiszteletbeli<br />
kamarásnak. Hogy éppen őt kellett megszomorítanom, egy öregebb tiszttársat és lengyel hazafit!<br />
___________________________________________________________________________________<br />
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 134 -
Change language