RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
kerültek. De hova száműzzék ezt a roppant méretű márvány kakukkvárat, miféle múzeum alagsorába? Csak
politizáló vidéki prókátoroknak juthatott eszükbe ilyen dicsekvő emlékmű, Titus Liviustól részegen.
PONTE DUCA D'AOSTA, az Aostai herceg hídja. Nem messze az ókori, de ma is szolgáló Milvio hídtól,
amelyen Nagy Konstantinosz e jelben: a kereszt jegyében győzött pogány uralkodótársán. Rávisz a Mario
hegy alatt elterülő sportstadionra, a volt Foro Mussolinire. 1939-ben készült el a híd, a fasizmus egyik utolsó
műszaki tette. A hídfő-oszlopok domborművein Traianus császár katonái, olasz bakáknak álcázva küzdenek
a barbár világvégén, hogy civilizálják. Értsd: az abesszinek között. Cézárok kora támadt fel, hogy harcolva
építő légiók élén... És így tovább és így tovább. Szellemében a dombormű gyermetegen utánozza a
Traianus oszlop kőtekercsét a dák hadjárat történetéről. Stílusa klasszicizáló s moderneskedő egyszerre,
hamis, semmilyen. Csal, mint a rendszer, amely rendelte.
Arab ló hátán a Duce kirántotta a Próféta kardját Afrikában. Jól emlékszem a harcias fényképre, az arab
világot akarta szédíteni. Kicsit vastag volt a lovas. Romagnai kötözött sonka s nem szikár sivatagi vezér.
Azzal a karddal készült ledöfni a gyarmattartó, nyugati tőkés hatalmakat. Hazai tőkések engedélyével.
Pléhből volt a Próféta kardja, tragikus pojáca volt a Duce, nem új Traianus. Körülötte a nép hű maradt
önmagához: Itáliában tovább is jószívű, szorgalmas, szívélyes kertészek, autószerelők, szőlőmunkások,
tanítók, kubikusok, restaurátorok, pincérek, kőfaragók, fizikusok, halászok, lottójátékosok és focirajongók
laktak. Attól, hogy egy nép szapora, alkatában s gondolkodásában még lehet kis nép. Erre Mussolini csak
német fogságban jött rá. Arra meg soha, hogy vesztő lóra tesz: telepítés álnéven a menthetetlen
gyarmatosításra. Ő római civilizálásnak hívta. De minek hívta volna a feltámadó Traianus ezt a karikatúrát?
A császár sokkal inkább a múlt századi Pax Britannicában ismert volna saját művére.
Kötelességtudó, csendes, tűrő, lovagias férfiú volt az Aostai herceg. Angol fogságban halt meg,
Afrikában, a második világháború alatt. Nem engedte, hogy ellenfelei tekintettel legyenek hercegi rangjára s
rangja szerint bánjanak vele. Fogoly katonái közt maradt, mint egy jófajta centurio, aki zászlóján még az
igazi sasokat szolgálta.
KÉT ÉVVEL az ostrom után történt. Sssii! Piff! paff! bumm! Előbb sistergés, aztán becsapódás. Az aknák!
Kalapáló szívvel az ablakig ugrottam az ágyból. Kezdődik előlről Budapest döngetése.
Hamarosan magamhoz tértem. Elkezdődött Vízkereszt — Befana — ünneplése a közeli Navona téren.
Évente ilyenkor pár napra visszaváltozik sátortáborrá, vásártérré, színházzá. Ami szakadatlanul volt, egész
éven át, a múlt századig. Róma legszebb tere. Vagy legszebb a világon? Lehet.
Nincsenek rajta remekművek. Ha az ember háttal fordul a Pamphili palotának s a svungos S. Agnesenek,
csak egy sor három-négy emeletes, ódon házat lát a hosszú, keskeny arénában rozsdavörösre, bikavérre,
teveszőrszínűre, borvörösre, sárszínűre, lazacvörösre, barackszínűre, szalmasárgára, narancsszínűre
festve, tetőlugassal, kertecskével néhánynak a kéménye körül. Még fákat is ápolnak odafenn. Az egyik falon,
gyűrűs kőkeretben az elmaradhatatlan utcai Madonna-kép; két vendéglő, két-három kávéház a járdán.
De a formája! Antik versenypálya volt eredetileg, tizenötezer nézőnek építtette Domitianus császár, Kr.u.
86-ban. A cirkusz s a kocsik eltűntek, a tér azonban pontosan a helyén nőtt ki, hogy meggyőzzön a forma
elsőbbségi jogáról. Mert a forma mentette át a téreszmét, nem a tartalom vagyis a kőtribün. Toldva-foldva
ápolt rom nem tudna úgy meggyőzni eredeti szépségéről, mint teljes metamorfózisa: e közönséges házak,
amelyek eleven, új értelemmel telítik a formát. Egyetemes a tanulság; így újult meg a római elégia is Goethe
versében.
Közepében Bernini óriáskútja, rajta négy világrész folyamistenei. Faragatlan sziklatömbön egyensúlyoz az
obeliszk s lebegni látszik, olyan pimasz tudással van odatéve. Barlang töri át a tömb két tengelyét, hogy
természeti képződménynek hasson, körbejárható, de ha keresztülgázolnánk a süllyesztett körmedencén
átjárható is lenne, havasi források fakadnak kőleveles oldalából, fenékkel egymásnak egy paripa s egy
oroszlán tör ki a sziklabarlangból a vízre, hogy igyék. Tűntesd el képzeletedben peremeiről a négy márvány
folyamistent, tetejéből az obeliszket s előtted van, mélyvájataival egy befelé nyíló, többfuratú, absztrakt
szobor. Ha elkereszteled Organikus Formának, már szállítható is a Húszadik Század múzeumába.
HA ÚTBAN a Navona térre, elmegyek S. Pantaleo temploma mellett, kihajol az utcára egy szerzetes pap
a csatlakozó piarista rendház tetejéről. Megállt szellőzés közben, vet egy pillantást a sikátorra. Babrál a
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 19 -