RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
kényelmesen elszállásolna egy udvart, hetekig kerülgethetnék egymást a haragosok a tudom is én hány
lépcsőházban. Most a történelmet szállásolja; valamikor az ötvenes években fedele alá húzódott a városi
múzeum.
VI. Pius kisöccsei rendelték puffra, amikor már forrt a világ: Bonaparte hadjáratai s a francia megszállás
alatt. Gorombán viselkedtek a megszállók a nagybácsival, kifosztották a Vatikánt, őt meg deportálták.
Hogyan fizessen akkor a rokonság?
Az olasz találta fel a Középkorban a kettős könyvelést, de később bölcsen szakított e tudománnyal. Meg
is látszik a tékozló, pápai Róma csodáin. Az angol rabul esett a kétszerkettőnek, meg is látszott a csalóka
szerénységbe burkolódzó londoni Cityn. A tegnapin, amely a földgömb bankárja volt. Szegényedés közben
már a City is fitogtat, nagyzol, suta felhőkarcolókkal.
Aranyifjak voltak a Braschi fiúk. Ha ma élnének, pimasz öngúnnyal eljátszották volna kasztjukat a Dolce
Vitaban. Kongott a palotájuk, az ötven üres termet már nem tudták hozomra kibélelni félszáz mennyezetes
ággyal.
Aztán ott van Caserta. Félezer kongó szoba a nápolyi király palotájában. Puffra épült az is. Terepjáró
páncélautóval furikáltak folyosóin az amerikai és angol bakák, amikor oda települt a szövetséges hadiszállás
a második világháborúban.
S Pienza, amelyről sohase hallani. Porzó útszalag kanyarog a faluba a meszes Quirico völgy felett.
Corsignanónak hívták, feudális Piccolomini birtok volt, ott született a Hunyadiak korában Aeneas Sylvius
Piccolomini, azaz II. Pius, a humanista pápa, az egyetlen pápai önéletrajz szerzője. (Mellesleg ki nem
állhatta a dölyfös magyarokat.) Megválasztása után geometrikus mintavárossá akarta átvarázsoltatni a
családi porfészket. Varázslatos is a kezdet, pár év alatt elkészül az első „szín": a dómtér, közönség és
előadás nélküli díszlet, de a legnemesebb kőből! Amit a kor lángelméi körzővel s az aranymetszés
segítségével addig csak papíron tervezgethettek az eszményi városról, ő — íme — valósággá teszi. Most
már megérdemelte Corsignano, hogy saját nevéről átkeresztelje Pienzára.
Halálával Róma azonmód örökre elfeledkezett a mintavárosról, építői szétszállingóztak, a dómtér díszlete
azóta is előadás, nézők és folytatás nélkül porosodik a mostoha sienai hegyekben.
Ahány városka, ahány villa, ahány palota, annyi fedezetlen váltó, amelyre Apolló s a kilenc Múzsa annak
idején gavallérosan előlegezett. Nekik talán meg is érte.
FARE bella figura. A látszatnak él valamennyi, ha belegebed is. Mióta, — vajon antik örökség, mint annyi
rossz? Szégyen és gyalázat lenne, hogy több százezer állásvadászból akár csak egy is nyíltan állást
keressen, nem akad ilyen törvényszegő. „Főkönyvelő fontolóra venné országos jelentőségű nagyvállalatok
ajánlatát." Így az apróhirdetés. Értsd: tartozik egy félévi házbérrel, lóg a halasnál, borosnál, kölcsönkér
bélyegre, naponta kétszer leszalad a kapu alá, remegve kinyitja a postaszekrénykét, óvatosságból körül is
tapogatja. Üres. Késik, egyre késik, sohasem jön meg az országos jelentőségű nagyvállalat ajánlata. Milyen
könnyelmű, hogy fütyül saját érdekére az a bolond Pirelli, az a balga Olivetti!
ÚJSÁGÍRÓ. Nápolyban is, Rómában is van lakása és mondják, van Milánóban is, van felesége, egy
másik ember feleségével él s e másik ember gyermekével, mert saját gyermeke a feleségénél maradt, úgy
értem: saját feleségénél, tudósít egy firenzei, egy nápolyi, egy szardíniai s egy svájci lapot, felajánlja az ingét
és kétszer elmarad a megbeszélt találkozóról, az egyikért mentegetőzik, a másikra nem is emlékszik.
Pályázatot hirdet állásra az Angol Rádió olasz osztálya, Londonban terem és megnyeri.
„No és mi történt? Miért nincs ott?"
„Miért lennék? Csak nem vagyok bolond elköltözni innen.”
„Akkor miért pályázott?"
„Győzni akartam."
Vonul a Via Crispin, lobog, csattog, mint a zászló egy elpárolgott cézári diadalmenet élén.
Vincere! Vincere! Vincere! Újságíró volt Mussolini is.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 147 -