RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Ma már tudjuk, hogy nem kellett Kordováig vándorolni, a hézagos keresztény-mohamedán Vasfüggöny
mögé. Meg lehetett ismerni az antik természettudomány roncsait egy előretolt határgrófságban,
Katalóniában is. Ördögi paktum se kellett; Barcelona volt Gerbert idején, akárcsak ma a félsziget szellemi
boszorkánykonyhája. Ripollban, a híres apátságban, Barcelona fölött páratlanul becses kéziratokat őriztek,
arab jegyzetekkel a latin szöveg szélén, valószínűleg arab nyelvhez szokott, kalifátusi szerzetesek tollából.
Kalmárok és követek ingajáratain s a magasabb szintű mohamedán területekkel határos szellemi
csereállomásokon szereztek halvány tudomást a barbár északiak Hellász kallódó örökségéről. Görögül az
arabok és zsidók tudtak, nem a frankok és germánok; a latin volt közvetítő nyelvük.
Gerbert örök vándorrá lett azzal, hogy elszakadt Aurillac-tól a vulkánikus rengeteg ölén. Barcelona grófja
magával vitte diplomáciai útjára Rómába, a pápát meglepte a szerzetes — micsoda tudós! — és beajánlotta
I. Ottónak, a magyarverőnek. Család és pap nem feledkezik meg többé egymásról; három nemzedéken át,
holtig tart Gerbert ragaszkodása a szász dinasztiához.
Boldog évek köszöntöttek rá. Elkerült Reimsba, ő a püspöki iskola diákjainak a kedvence, önként elismert
tekintélyük. Ez a város volt Chartres tündöklése előtt s a párizsi Sorbonne elődjeként a fő tudósképző.
Gerbert elsők közt eszmélt az oksági gondolatfűzéssel, racionálisan érvelő és szövegboncoló dialektika
szépségére, neveltjei megtanulták, hogyan használják hitükért az eszüket is, ott áll dogma és értelem
gyűlölködve szerelmes teológiai viszonyának a bölcsőjénél, ő adja tovább Abélardnak azt a mámorító
szellemi akrobatikát, amely — gyakran a spekulálók nagy kockázatára — áthúzódik a Középkor két arany
századán és csak Aquinói Szent Tamás monumentális házasító művében, a Summában jut átmeneti
nyugvópontra. Nem volt nagy teremtő elme, de abban az elvadult században még teremtő lángelmével is
korai lett volna bölcsészeti rendszerezésre gondolni. „Romjaimat védem e törmelékkel”, — sivatagos korszak
legjobb fiai is csak vetni tudnak későbbi aratáshoz, fényesebb jövő betakarítóinak a keze alá. Gerbert halála
után a rohamos szabadulást e szellemi tetszhalálból és bénító Millennium-várásból számunkra ma már
hittudományi munkáknál érthetöbben és „olvashatóbban" példázzák a darabos román stílű kőemlékek:
templom és szobor, amelyek a kilencszázas évek végétől bizánci, arab és szkíta kölcsönzések ellenére,
tájanként s népenként változó formájukban — Focillon szavait idézve — la première défìnition de l'Occident,
a latin Nyugat első függetlenségi nyilatkozatai oly sok elözönlés, rombolás és megszégyenülés után.
Nagy volt a gyanús hispániai évek zsákmánya. Régebbi közhit szerint Gerbert honosította meg
Európában az arab számjegyeket, a nyugati életforma tipikus jelképének, az ingaórának a feltalálását
alaptalanul, de jellemzőn szintén neki tulajdonították, igaz ellenben, hogy magasabb számítások s a tengeri
hajózás érdekében tökéletesítette az asztrolábot. Előadásaihoz éggömböket készített a csillagjárásokról s
másoknak is szívesen csinált effajta glóbuszt, cserében ritka kéziratokért. Mint számos matematikus, például
Einstein, kitűnő muzsikus volt, leveleiben maga szerkesztette orgonáról számol be, első életrajzírója, Richer
látott is egyet Reimsban. Vannak térbeli száműzöttek, ő az idő száműzöttje: már urbánus elme a
terménygazdálkodás úttalan korában, könyvgyűjtő korareneszánsz pápák közé illik, ha a főpásztort nézzük,
ha meg az egész embert, akkor egyenesen ezer éves volt az időbeli száműzettetés, úgy elsiette születését.
Ma a Sorbonne Nobel-díjas díszdoktora lenne s vendégprofesszor Yaleben, Cambridgeben. De az
embersors nehézkedési törvénye öröktől fogva úgy szabta meg, hogy kötöttségeiben egy lángelme is a kor
gyermeke. Tehetséges, szegény parasztfiú az első Millennium táján s utána még sokáig csak az egyház
ranglétráján juthatott előre. Gerbert sem kivétel. Politizáló főpappá lett az enciklopédikus elme és
körülrajongott tanár, azzá kellett lennie. Terhes méltóságai elnémították a tudóst, de akkor meg ráeszmélt
egy serdülő császár oldalán, hogy a római költőkben más is, több is van, mint nyelvi szépség vagy bölcselő
vigasz csüggedt napok válságai ellen, érvényes még, amit Róma világhivatásáról üzennek a sírból, a nagy
missziót át lehet fogalmazni eleven, keresztény tartalomra, hogy megszelídüljenek a nyers, fiatal nemzetek.
Rászoktatta hallgatóit Cicero, Vergilius, Horatius, Statius, Lucanus, Terentius és Juvenalis olvasására,
hajtóvadászatokat tartott lappangó-kallódó kéziratok után, ebben meg Poggio Bracciolini, egy reneszánsz
mesterdetektív őse. Szállnak a levelek a szélrózsa minden irányába, hízelgő és türelmetlen és cinkos és
fenyegető levelek, hogy Sankt Gallen, Fulda, Trier, Reichenau, Tours, Fleury, Verona, Pavia szolgáltassa ki
másolatban a kincseit. S merjen csak egy kolostor elfeledkezni valamelyik kölcsönadott kódexéről! Quo
usque tandem, meddig éltek vissza türelmünkkel, ti tolvajok? Egyházatyákról ritkábban esik szó a
vadászlevelekben, mint pogány szerzőkről, azokat nem kellett menteni a fenekedő vagy hanyag tudatlanság
elől. Kortársait megdöbbentette, hogy Gerbert enyhülést antik bölcsekben is talált, nemcsak az imában.
Rossz híre ettől a leleplezéstől számítható.
A császárapa után fiával, II. Ottóval is olasz földön találkozott először. Nagy híre kihívásra, talán az első
skolasztikai lándzsatörésre ingerelte a magdeburgi iskola fejét, aki egyúttal a trónutód bizalmasaihoz
tartozott. Paviában folyt le a torna, decemberben, a császár és bőrökbe burkolt, didergő kísérete előtt;
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 47 -