RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
csakugyan hamisított, híres „konstantinoszi adományozás"-t, amelyre a Kúria világi jogigényei legfőképpen
támaszkodtak.
Sok minden jóra szolgált az a korai császárhalál, valószínűleg megmentett egy halhatatlan barátságot,
amelynek a magyarság volt akaratlanul egyik fő haszonvevője. Emlékezetes, hogy milyen keservesen
csalódott II. Henrik, angol király, amikor kebelbarátja, Becket Tamás váratlanul más emberré lett a prímási
székben. Szent a népnek, áruló neki. Attól kezdve tüske a király testében az a tegnap még solymászó,
poharazó, legtitkosabb terveibe is beavatott cimbora. Hasonló változáson ment át Gerbert. A galliai
tartományi zsinatok egyik szószólója volt ő, beszédeivel jól befutott Rómának; a hang s a szónoki hatás
már-már egy szakadáré. De a pápai trónon egyszeriben kicserélődik, autokratikus hadjáratot indít az
általánosan tűrt szokás — szerinte: eretnekség — ellen, hogy püspök, apát és más magasrangú pap kufár
világi uraktól vásároljon zsíros egyházi méltóságot a kiskirályságukban. Két nemzedék múlva a maximalista
VII. Gergely átmeneti győzelmével végződik ez a hadjárat. Első szolgánk, nem uralkodótársunk a császár!
— huszonhét tételes memorandumának tizenkettedik tételében már az áll, hogy akár el is csaphatja.
Cluny, az egyházreform akkori kútfeje III. Ottó mellett állt, pápáknál is nagyobb tekintélyű apátja, Odilo
még közös ügynek tekinti a római birodalom s a kereszténység megújulását. Igaza volt, de csak rövid időre.
Véget ér a szégyen, római bárók terrorja a Laterán felett, a szigorított szellemű, megtisztult pápaság kilábal a
tizedik század mocsarából s a szabadulás éppen azzal a két északi születésű pappal kezdődik el, akiket
III. Ottó megtett munkatársának. Unokatestvére volt az egyik, családjuk hű embere a másik. De haláluk után
császár és pápa sohasem fogja egyetértő hatalommal igazgatni keresztény népek birodalmi
nemzetközösségét (hogy mai terminológiával éljek), a Sas és Bárány jegyében. Egy század sem telik el s a
megszállott hivatástudat örlő-öldöklő harcba taszítja a főpásztort Isten másik helytartójával. Hadd lám,
melyikük az első ispán az örökös várúr birtokán? Mi tagadás, egy angol kastélyban jobban volt rendezve
butlertől a fűtőig a rangsor fő- és alcselédek között. Az Ottók saját trónutódaik romlásán dolgoztak Róma
morális fölemelésével, szívós, könyörtelen ellenfélnek és rivális igénylőnek készítették elő a jövendőt. E
hosszú harcban megsemmisült a millenneumi Nagy Terv, ironikus csengésű címmé sorvadt a német-római
császárság s irtózatos sebeket kapott a pápaság, amely végül is — mert fegyver nélkül nem boldogult a
császár ellen — a piszkos munkát becstelen francia reálpolitikusokra bízta. Vérpadot ácsolnak Nápoly
piacán egy serdülő császársarjnak, vérbe gázolnak a Szicíliai Vecsernyén, elcsattan Anagniban VIII. Bonifác
képén a vaskesztyűs pofon, francia utódai önként vállalják a „babiloni fogság"-ot Avignonban. Ez volt a
végzetes politikai örökség. Még ennél is rosszabb, lnter duos litigantes tertius gaudet, — amíg morzsolta
egymást a két gigászi vetélytárs, szabadon virultak az olasz városállamok s egymás közt felosztották
Németországot a territoriális fejedelmek. Ha az Aachen-Róma tengelyen állandósul a hatalmi atomizálódás
és nem kristályosodik ki a Brennertől sem északra, sem délre az angol, francia vagy spanyol királysággal
egyenrangú, központosuló nemzetállam, részben e hosszú birkózás az oka. Súlyos, nagyon súlyos volt érte
később a fizetség; a velejáró kisebbrendűségi érzést a végre egyesülő Németország azzal a „Machtpolitik"kal
akarta lázasan kiegyenlíteni, amely Bismarck viszonylag magas és realisztikus szintjéről egy félszázad
alatt Hitler ámokfutó, sörházi szintjére züllött.
De Ottó és Szilveszter közös álmában megfogant egy újfajta európai tudat is. Az a szellemi örökség,
amely kitartott elérhetetlen s mégis szükségesnek érzett politikai eszmeként a Középkoron át. Fölszívta
magába mindazt, amiről barátságuk kezdetétől tanár és tanítvány beszélgetett: a világrendező bizánci és
karoling szándékot, Cluny egyházreformját, Szent Adalbert aszkétikus térítő szellemét, Hildesheimi
Bernward és Aurillaci Gerbert humanizmusát s a Vercellitől Bolognáig ébredező olasz világi műveltséget.
Mihelyt firenzei és más humanisták, köztük Poggio Bracciolini, a már említett mesterdetektív, mintegy
Gerbert szellemétől ihletve nekiláttak rendszeres vadászatnak kolostorok padlásán és polcain antik szerzők
írásaira, mihelyt az ősnyomdák szedni kezdték a zsákmányt, megkezdődött az újjászületés, amelynek máig
adósai és elkötelezettjei vagyunk, szétszaggattatva jobban, mint valaha. Pápa és császár megálmodott
Egyesült Európája helyreállt az elmékben, ott pedig nem fog rajta sem fegyver, sem váltóláz, sem aggkor.
Népek életét gyakran úgy intézi a sors, hogy vereségből származik haszon, nem győzelemből. Ez történt
a magyarokkal is. Bomladozott lovasnomád életformájuk, az ocsúdó Európa úgysem tűrte volna sokáig, a
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 55 -
7.
NÉMETORSZÁGBAN és Itáliában megbukott a birodalom igazi feltámasztása, elmaradt a körpecséteken,
udvari címosztogatásban, zengzetes levelekben, császári szózatokban hirdetett nagy Renovatio.
Romosodott s nyomtalanul eltűnt a szent palota az Aventinuson. De a félvad apostoli királyság
megkapaszkodott a Kárpátok pajzsa alatt.