RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Római muzsika
VÖRÖS krétarajz egy régiség kirakatban, a Via del Babuinon. Oroszlánszájú porfír kád a teknő, abban
szappanozzák vásznukat a mosónők, diadalkapura aggatják száradni, magas talpazatán egy császárszobor
lóhátról hallgatja a tereferét. Kád, kapu, szobor s körben a kupolás rotonda, oszlopos templom, kétszárnyú
díszlépcső csorbán és csonkán és méltóságteljesen kihalt titánokról maradt az emberhangyákra. De azért
szoborszerű a hangya is, a mosónő.
Pár arasznyi rom-fantázia a futós időről, ahogy Csokonai hívta: Hubert Robert krétarajza a Via del
Babuinon. Tizenegy évig lakott Rómában a festő a nagy forradalom előtt. Jókedvű, kalandos fickó volt
művésznövendék korában, körülsétált a Szent Péter kupola peremén, fogadásból puszta kézzel felkúszott a
Colosseum tetejéig s kitűzött rá egy keresztet, mint valami sziklacsúcsra.
Megszólal mögöttem egy hang.
„Hubert Robert kikötőjében szeretnék élni."
Hangja az utolsó napon.
Mellettem kapott rá a festőkre. Szuverénül válogatott, női szemmel, a kedvére. Halála után megpróbáltam
leltározni képzeletbeli gyűjteményét. Duccio s a korai sienai mesterek. Fra Angelico. Piero della Francesca.
Ghirlandaio (a szép ruhákért). Bellini. Tiziano. Veronese. Bruegel. Vermeer. Velasquez. Majdnem
valamennyi francia, aki ecsetet, karcolótűt, ceruzát használt a tizennyolcadik században. Gainsborough.
Stubbs. Turner akvarelljei. Degas. Braque. Matisse. Klee. Szinyei Merse. Szőnyi. Ferenczy Béni. Harmónia,
rend, belső csendesség, mesélő kedv, életöröm vagy tartózkodó, csalhatatlan elegancia a kulcsuk. A boltív
legyen kerek és egyszerű: román stílű vagy reneszánsz. Hiába félistenem Grünewald, Altdorfer, Caravaggio,
Poussin, Rubens, az öreg, süket Goya, Turner (az olajfestő), Delacroix, Daumier, Picasso, húzódozott vagy
félt tőlük, némelyiktől undorodott. Csak Michelangelo, Tintoretto és Rembrandt volt kivétel a félelmesek
közül. De akiket szeretett, azokból, ha nagy ritkán megszólalt róluk, elillant a múlt naftalinja, akár telefonálni
lehetett volna nekik. Milyen tiszták a sienai polgárok! Eszményi a firenzei kisasszonyok csípőmérete. Nem
volt-e selyemárus Veronese családjában? Kedvére való asszony Isabella Brant (Rubens első felesége) és
Madame Chardin. Ha volna sok pénze, Vermeerrel terveztetne lakást. Miért nőgyűlölő az a nobilis Degas?
Ma Braque színekbe öltözöm.
1967 végén víg kedvre hangoló, nagyszabású kiállítás nyílt meg Londonban a tizennyolcadik századi
Franciaországról. Csupa nekivaló festő és grafikus, egy negyedéven át lehetett töltekezni velük. Többször
megnézte, a zárás napján, vasárnap, március 4.-én is. Illett az ég e búcsúzáshoz a kedvenc franciáktól,
halványkéken s a tavasz ígéretével mosolygott Londonra.
„Ma kit fedeztél föl?" kérdeztem, amikor visszajött.
„Hubert Robertet. Az ő kikötőjében szeretnék élni".
„Vigyázz, ne higgyj túlságosan abban a mesevilágban. Törékenyek a fantáziái. Más is van a képeken,
nemcsak amit te látsz."
„Mi a bajuk?"
„Megírtam. Pár hét múlva olvashatod."
Fölemelte jobb karját, mintha vígan szalutálna. Jellegzetes mozdulat volt.
„Hubert Robert kikötőjében fogunk élni, te bagoly."
Tamási Árontól örökölte a szót, ő hívta a Bagoly barátom feleségének.
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 137 -