RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
Lech mezei nagy vereség aztán meggyorsította felszámolását. Vesszen, aminek vesznie kell, odaveszett a
vad dölyf, hogy ők az Isten lankadatlan ostora hitványabb népek hátán. Ez a kijózanodás könnyítette meg,
hogy Árpád ivadékai egy félszázad alatt beilleszkedjenek népükkel a keresztény Európába. Amit az apa
tapogatódzva, pragmatikusan elkezdett, a fiú fanatikus eréllyel keresztülvitte. Idegen segítség kellett hozzá s
a segítséget muszájból vérei ellen is fölhasználta. Mindig voltak, ma is vannak, akik turáni ősbánattal a
lelkére róják. Köszönjék meg neki és idegen vasasainak, hogy még mindig magyarul tehetik. Hogy nem
csupán magyardombok őrzik, avardombok módjára emlékünket idegenajkú régészek számára. András
herceg, a megvakított Vászoly fia s a pogány párt reménysége, visszatérvén orosz feleséggel kievi
bujdosásából, habozás nélkül vállalta s folytatta István művét. Nem kesergett családi sérelmekért, hamis
nosztalgia sem szédítette, a nomád múlt a múlté, nincs oda visszaút, apja megvakíttatójának adott igazat.
Olyan jó volt az alapozás, hogy átvészelt ötven év válságain. Mert III. Ottó utódai már észbekaptak,
politikájukban ismét felülkerekedett a Drang nach Osten. Abból állt e gyarmatosítás egykorú, feudális
formája, hogy szomszéd királyok fő hűbéruruknak ismerték el a császárt. Nem spirituálisan, ahogy
II. Szilveszter fellengző tanítványa kívánta — (de vajon meddig? beérte volna ezzel egy viszontagságos,
hosszú életen át is?) — hanem valóságosan. Ürügyet a behatolásra és alávetésre készségesen maguk a
magyarok szolgáltattak, ismétlődő trónviszályokkal. Pauler Gyula gyakran idézett összegezése szerint 39 év
alatt hatszor cserélt urat az ország, kilencszer zúdított rá idegen hadat a királyi család villongása, öt király
alázkodott meg, segítségükre számítva, német királyok trónja előtt.
Mégsem hullt szét az alap. Bár érdemtelenül, a szerencse is kitartott a magyarok oldalán. Megkezdődött a
hatalmi küzdelem pápa és császár között, enyhült nyugatról a nyomás, Szent Lászlónak már szabad keze
volt, hogy rendet teremtsen. Keménységben nem maradt az Országalapító mögött. De a mű meg volt
mentve, sötétedő századok múltán Zrínyi Miklós, a horvát-magyar költő változatlanul ennek az apostoli
királyságnak a védelmezője. Templomőrző lovas lett a lovas nomádból. Egy régi szép szoborra gondolok.
Ki a Lovas?
Bajor földön van, ahonnan István feleséget hozott. A középkori mintázó művészet egyik remeke, nyugodt
szépségében, sugárzó nemességében maga a lovageszmény, amelyre törekedni lehetett, elérni nem, mert
betöltése tűrhetetlenné tette volna a földi életet. Bambergben áll, a dóm keleti kórusában, oszlopnak
támasztva, az oltárlépcsőzet alján, valószínűleg nem ott, ahová a rendelő és faragója szánta. Elnéz a
messzeségbe, mintha egy vezérlő csillagot követne. Szokatlanul van öltöztetve, vállig érő, hullámos haján
nyitott korona, e korona kivételével nincs felségjelvénye, sem rendi jelképe, fegyvertelen. Bal kezében királyi
pálcát tarthatott, jobbjával hosszú köpenyének a szíját fogja, hogy ne csússzék hátra. Ismert mozdulat volt
gyalog is, lóháton is, az udvari-lovagi elegancia előírt tartása férfinál, nőnél, akárcsak kesztyűs jobbjuk játéka
az arany nyaklánccal. A szobor állítólag Szent István. Lovas nomádok megszelídült fia, leánynézőben a
bajoroknál.
III. Ottó trónutódja, II. Henrik alapította a bambergi püspökséget, magyar egyháznagy neve is áll az
alapítólevélen. Feleségével a dómban nyugszik, faragott képmásuk a keleti homlokzaton áll, az Ádám kapu
fülkéiben. Valószínűleg egyszerre készült e szoborpár s a Lovas, valamikor a tizenharmadik század második
harmadában, mintegy kétszáz évvel a német-római császár s a magyar király halála után. Honnan hát a
Lovas azonosítása a rég elhunyt Istvánnal?
Gizella királyné II. Henrik testvérhúga volt, császár és király sógorságban állt egymással. Példásan
békés, baráti sógorságban. A szoborrendelőnek, Andechsi Eckbertnek szoros köze volt a magyarokhoz,
Szent István alakja összefonódott Bamberg történetével és legendáival, miért ne lehetne akkor a Lovas?
Rokon a dómalapító rokonok között, lovas szobor a rokonokat ábrázoló kapuszobrok társaságában.
Az a baj, hogy a királyt csak 1729 óta kezdték együtt emlegetni a Lovassal. Már pedig a tizennyolcadik
századnak nagyobb volt a tudálékos képzelete a múltról, mint a tudományos lelkiismerete, hiteles
bizonyítéknak fogadta el a hitelesen hangzó mende-mondát is. István véres lázadásokkal küzdött meg az új
rendért, aligha ábrázolták volna fegyvertelenül éppen őt.
Hét-nyolc jelölt merült föl eddig; a lovas nomádok megbékélt fia csak egy a többi jelképhordozó legendás
vagy történelmi alak közül. Hátha Nagy Konstantinosz ő, minden keresztény császár elődje, első a földi
Pantokratorokból? De lehet valamelyik német császár eszményítése is, talán az egykorú II. Frigyesé, aki
Stupor Mundi, világcsoda volt, amíg élt s hazajáró lelke máig ott bolyong Apulia lehanyatlott városaiban s
vadászvárak és solymásztanyák körül. Frigyes rájött az antik császárérmék politikai hasznára s maga is
felhasználta az önpropagandának ezt a faját. Jó féltucat monumentális vagy miniatűr képmásáról tudunk, a
képmás ezúttal, sajátos célja miatt: ideálkép. Később, a Hohenstaufen uralkodók bukása után szétzúzták a
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 56 -