RÓMAI MUZSIKA - Hollandiai Magyar Szövetség

CS. SZABÓ LÁSZLÓ : RÓMAI MUZSIKA
családtag. Nyakig eladósodva nagy lábon élt, főleg szenvedélyének, az etruszk régészetnek. Elárverezett
hagyatékából ered a káprázatos müncheni gyűjtemény: I. Lajos, bajor király vásárolta meg az arany
ékszereket és festett vázákat. Lucien etruszk földben porlad, Caninóban, antik sírvárosok varázskörének
kellős közepén. A sors iróniája, hogy nem ő, hanem bátyja ütött vissza legjobban a fajra. Mert az elhízott
fogoly úgy festett Szent Ilona szigetén, mintha bűvös érintésre felültettek volna koporsófedelén egy heverő,
kövér etruszkot.
Aztán megjelent az angol. Nincs olyan zug a világon — főleg, ha veszélyes —, ahol föl ne merült volna
Viktória királynő valamelyik éles szimatú, elszánt, magános alattvalója, lélekvesztőn, szamárháton, fölfújható
hálózsákkal, hordágyon (bár szedi váltóláz ellen a kinint), gyógyszeres ládikával és rajztömbbel. Spanyol
cigányok és kalábriai útonállók közt a tábortűznél, mexikói dzsungelben, a Nílus öldöklő forrásvidékén,
hasoncsúszva Jeruzsálem ókori aknáiban, az Ochrida-tónál, arab rabszolgakaravánok csapásán, Babilon és
Ninive romjai fölött, az Eufrátes mocsaraiban, Nagy Sándor hadiútján s amerre a Buddha se járt.
George Dennis 1842 és 1847 között kutatta fel az etruszk nekropóliszokat. Kalauzok nélkül,
sziklaszorosokban rábukkant repkénylepte, festett kamrákra, bozótok alatt sírkupoIákra és boltíves
városkapukra, amelyek kövezett út helyett legelőre nyíltak. Mesterművét: Cities and Cemeteries of Etruria
meghaladta a tudomány, de nem győzte le az idő. A második, átdolgozott kiadásra gondolok, amely 1878ban
jelent meg, harminc évvel az első után. Okosan van írva, éles, intuitív szemmel és fűti még a múlt
századi hit, hogy pattannak a zárak, törnek a pecsétek, a fehér ember, új Herkulesként előretör minden
területen minden titok nyitjáig. Teljes lesz a Tudás a fiúk vagy unokák életében. Ámde az etruszkok
mindmáig megőrizték egy sereg titkukat.
Dennis a szabadrablás édeni korának a tanúja. Birtokosok kedvükre kutattak a földjükön; ami nem látszott
elsőrendűnek, azt a vacakságot — roba dì sciocchezza! — a munkavezető helyben összetiportatta a
napszámosokkal. Gondos gazdaként gyomláltak is: gyomlálták az Ókort, nemcsak ásták! Dennis elmeséli
látogatását a Campanari fivérek tuscaniai villájában; a kert szabadtéri múzeum és áruraktár volt. Smith
Ádám szabadkereskedelmi tanának dicsőségére tökéletesen működött hármuk közt a munkamegosztás:
kutatott a legidősebb, régészeti lapokban értekezett a középső, Londonban, a vevőknél lakott a legkisebb
fiú. Az első volt az árubeszerző, a második a reklámfőnök, a harmadik az eladó. Ha milliószámra szabadon
kivándorolhattak az élők egyik világrészből egy másikba, miért gátolták volna sírszobrok mozgását?
Magukkal vihették a koporsójukat is.
LEHET-E hiteles tanú a hódítóvá lett alattvaló? S lehet-e hinni egy kalóz vetélytársnak, ha vetélkedésük a
tengerek uralmáért folyt? Főleg római és görög forrásokból tudunk a lankadt, gyáva, nőies, falánk, kövér,
buja, rest és szadista etruszkról. Ismerős szavak, a győztes egyik kipróbált fegyvere az önhitt botránkozás,
ősidők óta gyalázkodó fölénnyel szokta bemutatni a vesztest. Persze a képben rendszerint van
több-kevesebb igazság is, de egészében olyan hamis, mintha Wilde jellemét kizárólag a homoszexuális pör
vádbeszédéből hámoznánk ki.
Megkívánta Róma világhatalmi rangja, hogy olyan mítosszá költsék át egy parasztnép múltját, amelyben
igéretesen, mint valami előképben már ott sejlik a birodalomszervező hivatás. Tisztes volt a múlt, nem volt
szürke vagy szégyenletes a maga rideg valóságában sem. De a legenda-képzésnek elleneszegült az a
kínos tény, hogy ők bizony felülkerekedésük előtt jó ideig az etruszkok alattvalói és tanítványai. Megkerülni a
valóságot csak letűnt idők ködösítő átrendezésével lehetett. Az új rendezésben minden méltó szerep az
önábrázoló rómaiaknak, minden méltatlan az elnémult etruszkoknak jutott.
A görögök viszont nem ok nélkül gyűlölködtek és irigykedtek rájuk. Utóvégre etruszk federáció gátolta
meg, Karthágóval szövetkezve, rohamos terjeszkedésüket a tenger-medence nyugati felében. Így estek el
gazdag érctelepektől Korzika, Elba, Szardínia szigetén s Etruria partvidékén, pedig már-már
megkaparintották! A réz és ón, később a vas olyan éltető eleme az archaikus világnak, mint a mainak az olaj
és uránium; nagy tengeri vereségük után — Krisztus előtt 535 körül — a görög kereskedő-kalózok
Cornwallig kénytelenek hajózni nyersanyagért, a nyílt óceán borzalmas kockázatait vállalva. Róluk ragadt át
az etruszkgyalázás a rómaiakra, akik egyébként csak elvétve beszéltek vagy írtak becsmérlőn ellenfeleikről.
Nem ők, hanem a görögök voltak fajgyűlölők, mielőtt elmerültek az öngyűlöletbe.
Ha legalább fennmaradt volna Claudius, a könyves császár történelmi munkája! Ő még a közelmúltról írt,
bő etruszk források segítették, etruszk nemeseket, jóspapokat hallgatott ki, vallásuk és hagyományuk iránti
nagy tisztelettel. Olvasnánk is, ha történetesen Julius Caesar lenne a szerző. Claudiust nyomorékká tette
valami betegség, talán a gyermekparalízis és gyakran úgy viselkedett, mint egy félkegyelmű. Nem volt
___________________________________________________________________________________
© Copyright Mikes International 2001-2008, Cs. Szabó László jogutódai 1934-2008 - 79 -